Aki mosolyogva üti le az ellenfelet

A gyógyuláshoz a terített asztalt hívja segítségül, így általában 6-8 kiló plusszal tér vissza az edzőtáborba. Amúgy köszöni, jól van. Kilencedszer védte meg világbajnoki címét, ezúttal Mendoza ellen. A tudósítások mindenhol olvashatóak, ezért nem a meccsről beszélgettünk. Minden másról, szigorúan vidáman. Úgy, ahogy csak a nemzet madarával lehet.

Sokak véleménye szerint nyilván a rántott hús a kedvenc kajád, mert mindenkit laposra versz.

Nem rossz étel, de mégis inkább a sült kacsacombra szavazok hagymás tört burgonyával, és lila káposztával.

Ez esetben helyesbítek, nem laposra, lilára vered szegény madarakat, akik csak ritkán sóznak vissza, melyik a legemlékezetesebb bekapott pofonod?

A bursai EB-n kaptam még amatőrként egy török fiútól. Ha jól emlékszem, Akaki Kakauridzének hívták…

Gondolom, ezzel a névvel aligha lehet gond az anyagcseréjével.

Már semmi, legjobb tudomásom szerint ugyanis azóta valaki lelőtte. Bursában viszont még nagyon aktív volt. Egyet adott, rögtön kettő lett belőle. A pofontól ugyanis csináltam egy kisebb szaltót, és orral estem a földre. Ez volt a második pofon. Nem tagadom, nem tudtam tízig felállni, pedig a bíró ijedtében el is felejtett elkezdeni számolni. Úgy kellett szólni neki.

Ütöttek ki máskor is?

Nem, ez volt az első és remélem, utolsó hasonló tornamutatványom.

Meg fogsz lepődni, nemhogy hallom, néha még be is tudom azonosítani a kiabálót. Tudatosan viszont csak az edzői ordításokra figyelek.

Doppingol a hazai pálya?

Nagyon jó otthon mérkőzni, de van hátránya is. Egy-egy budapesti fellépés előtt sokkal nagyobb bennem a drukk, a megfelelni vágyás. Mégiscsak otthon vagyok…

Ráadásul más veszély is van. A közönség tombolása belehajthatja a bokszolót valami hülyeségbe. Többek szerint Kokót is emiatt tudta kiütni az argentin srác.

Hülyeség! Oltári nagy hülyeség. Kokó kapott egy nagy pofont, amibe beleszaladt. Ilyen van, ezt tudomásul kell venni. Kész. Aki ilyeneket kombinál ki, az nem ért a bunyóhoz.

Pedig azt mondják, hogy ebben a sportban a lélektannak komoly a szerepe. Szúrósan nézel az ellenfeledre, apró fenyegetéseket mormolsz az orrod alatt…

Én egyszerűen mosolyogni szoktam rájuk. Nem hiszek az effajta hókusz-pókuszban. Volt már, amikor így akartak megfélemlíteni. Majdnem kiröhögtem a gyereket.

Aprópó mosoly. Lehet, hogy emiatt az állandó kedves gesztus miatt szeretnek annyian?

Örülök, ha azt gondolod, hogy sokan kedvelnek. Talán ez is benne lehet, de méginkább az, hogy én egyszerű srác vagyok, akinek nincsenek sztárallűrjei.

Például nem biztosítod az öklödet.

Például nem biztosítom az öklömet. Minek? Megértem, hogy egyes színésznők így is óvják mondjuk a keblüket, de én kidobott pénznek gondolnám ezt. Másra is tudom fordítani azt az összeget. Az őrangyalomban hiszek.

Olyannyira, hogy időnként tiltott sportágakat is űzöl?

Lebuktam… Igen, szoktam síelni, és ilyenkor megyek, mint a gyorsvonat. Néha el is esek, de szerencsére eddig még nem volt komoly balesetem. Focizni is csak úgy szabadna, hogy nagyon vigyázunk magunkra. Az első egy percben megy is, azután elragad minket a hév. Küzdünk, hajtunk, bár a labda azért zavar minket.

A küzdelem a ringben is megvan. Mindig csodállak, amikor 12 menetnyi pofozkodás után odaállsz a mikrofon elé, és értékelsz. Ott vagy olyankor egyáltalán lélekben?

Igen, bár baromira nem érdekel, hogy mit kérdez a riporter. Elhadar valamit, én meg elkezdem a monológomat. Ha meguntam, megyek tovább.

Nem idegesítenek ilyenkor az újságírók?

Mi tagadás, kimondottan utálom a “milyen volt belülről a meccs" típusú kérdéseket. De ők is hozzátartoznak a cirkuszhoz. Amúgy jó a viszonyom a médiával.

Egy ilyen kiélezett meccs után, mint például a kilencedik címvédésed, mennyi idő kell, hogy megint normális légy testileg-lelkileg?

Leggyorsabban a fizikai fájdalom múlik el. Egy füloperáció vagy bordatörés viszonylag rövid ideig sajog. A komolyabb probléma, hogy leengedek. Hetek kellenek, míg magamhoz térek. Addig meg csak eszem, eszem, és hízok.

Legalább van mit ledolgozni felkészülési időszakban. Gondolom, ilyenkor mindennap megfogadod, hogy ez lesz az utolsó.

Nem! Én pontosan tudom, hogy melyik lesz az utolsó.

Melyik?

Nem mondom meg, nem lenne korrekt, másnak sem szoktam.

Tudom, csak be akartalak ugratni, hátha nálunk bököd ki. Hagyjuk is, szóval 2010 után lesz?

Nem azt mondtad, hogy hagyjuk?

Na jó, rendben, mielőtt még én is kapnék egy Madár-féle lengőt. Tényleg, fel lehet annyira bosszantani, hogy leüss valakit?

Nem, illetve ha valaki képen akar csapni. Ez az egyetlen eset.

Te vagy a legjobb a világon a súlycsoportodban?

Inkább azt mondom, benne vagyok az első hatban. Közöttünk nüanszok dönthetnek. Nem szerénykedem: tudok olyan napot kifogni, hogy bárkit leüssek, de az is lehet, hogy kikapok egy gyengébbtől. Ilyen a sport.

Ennek megfelelően kezelnek az Universumnál? Igazi sztár vagy?

Nem. Felismernek az utcán, de valahogy az istállóban nem kezelnek csillagként. Talán, mert nem vagyok német. Kár, mert szerintem eladható lennék. Viszont most ha nem haragszol, megyek, mert a feleségem már nagyon enni akar adni nekem, és ki mer összeveszni egy asszonnyal?