Horvátország is a borzalmas bűnökre emlékezik

“Politikai döntésről van szó, amelynek célja, hogy egyszer s mindenkorra elítéljünk egy bűncselekményt, bárki is követte el, bármilyen indíttatásból" – jelentette ki a parlamenti határozatot kezdeményező ellenzéki képviselő, Semso Tankovic.
A horvát honatyák döntése egybevág az Európai Parlament januárban elfogadott állásfoglalásával, amely felszólította az uniós tagállamok kormányait képviselő tanácsot és az EU “kormányának" tekintett Európai Bizottságot: támogassák július 11-nek a srebrenicai népirtás emléknapjaként történő elismertetését az egész unióban és a Nyugat-Balkán valamennyi országában. Ekkor helyezik majd végső nyugalomra 534 áldozat maradványait is, amelyeket az utóbbi időkben azonosítottak az újabban feltárt tömegsírokból.
Csütörtökön egy másik jugoszláv utódállam, Montenegró parlamentje is határozatban ítélte el a srebrenicai vérengzést, s támogatta az EP javaslatát július 11. emléknappá nyilvánítására.

A montenegrói parlament több órás heves vita után szintén határozatban ítélte el a srebrenicai vérengzést.

A törvényhozás a csütörtökön elfogadott dokumentumban egyben támogatta az Európai Parlamentnek azt a javaslatát, hogy július 11-ét nyilvánítsák a boszniai szerb hadsereg által 1995-ben ezen a napon legyilkolt mintegy nyolcezer muzulmán férfi emléknapjává.

A határozatot a kormánypártok kezdeményezésére, a Mozgalom a változásokért nevű ellenzéki párt támogatásával fogadták el, míg a többi ellenzéki párt képviselői vagy tartózkodtak, vagy nemmel szavaztak.

Az előterjesztők magyarázatuk szerint azért tartották fontosnak, szimbolikus jelentőségűnek a határozatot, mert a srebrenicai vérengzés idején Montenegró része volt Jugoszláviának, amely – mint egy kormánypárti képviselő megfogalmazta – “egyértelműen részt vett a boszniai háborúban".

A srebrenicai bűntett értelmezése, körülményei, az áldozatok száma, nemzeti hovatartozása, és az akkori montenegrói kormány tevékenysége körül kibontakozott vitában az ellenzéki pártok képviselői közül többen azt követelték, hogy a határozatban egyértelműen ítéljék el a montenegrói kormányt is. E kabinetet 1991 és 1998 között is a jelenlegi miniszterelnök, Milo Djukanovic vezette, aki csak 1996 szakított addigi szoros szövetségesével, Slobodan Milosevic szerb vezetővel. Djukanovic kormánya akarva-akaratlanul részese volt azoknak az eseményeknek, amelyek a srebrenicai bűntetthez vezettek – állították a politikus ellenfelei.

Az előterjesztést végül megszavazó Mozgalom a változásokért képviselője, Koca Pavlovic is arra mutatott rá, hogy a határozattal nem lehet tisztára mosni a tizennégy évvel ezelőtti montenegrói vezetést, amely még dicsekedett is azzal, hogy mennyit segít a jelenleg háborús bűnökért körözött Ratko Mladicnak, a boszniai szerb hadsereg parancsnokának.

A kormánypárti képviselők ezt a vádat azzal hárították el, hogy Montenegró a délszláv háborúk idején nemzetiségétől függetlenül minden menekültet kész volt befogadni.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 1993 tavaszán védett övezetté nyilvánított, főleg bosnyákok lakta srebrenicai enklávé 1995 júliusában a Ratko Mladic tábornok, boszniai szerb hadseregparancsnok és Radovan Karadzic boszniai szerb elnök által irányított szerb milíciák kezére került. A város elestét követő, napokig tartó mészárlásban több mint 8 ezer bosnyák férfit és fiút végeztek ki a névleg az ENSZ védelmi haderő (UNPROFOR) oltalma alatt álló területen. Rajtuk kívül mintegy 25 ezer nőt, gyermeket és idős embert deportáltak erőszakkal.
A mészárlást tömeggyilkosággá nyilvánította a délszláv háború bűneit vizsgáló Nemzetközi Törvényszék és az ENSZ Nemzetközi Bírósága is. Karadzic immár Hágában áll a törvényszék előtt, Mladicot azonban a szerb hatóságok mindmáig nem fogták el.