Hősi halottra emlékeztek a Könnyű Vegyesnél

Szöveg: Bodoróczkiné Bazsika Brigitta százados | 2010. június 21. 8:28

Amikor a naptár június idusa felé közeledik, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj 3. gyorsreagálású századánál megemlékezésre készülnek. Egy társukra emlékeznek, akivel hajdan Irakban teljesítettek szolgálatot… Nagy Richárd hadnagy emléke nem halványulhat.

Irakban, 2004. június 17-én, a Magyar Honvédség szolgálatot teljesítő szállítózászlóaljának egy járműoszlopa reggel 9 óra 25 perckor gördült ki az Al-hillahi tábor kapuján, hogy végrehajtsa soron következő szállítási feladatát. A tábortól 70 kilométerre a konvojt támadás érte, terroristák pokolgépet robbantottak mellette. A repeszdarabok a BTR-80A típusú páncélozott szállító harcjárműbe és a parancsnoki Nissanba csapódtak, amelyek közül az egyik fémdarab kioltotta a harcjárműből figyelési feladatot végrehajtó magyar katona életét.

Nem felejthetjük el azt a fiatalembert, akinek leghőbb vágya vált valóra azzal, hogy a „Könnyű Vegyesnél" kezdhette meg szerződéses katonai szolgálatát 2002-ben, képezte magát és feladatait elöljárói megítélése szerint legjobb tudása szerint teljesítette.
Fiatalon, 27 évesen szolgálatteljesítés közben vesztette életét.

Az alakulat parancsnoka illetve bajtársai évente két alkalommal helyezik el síremlékénél, illetve kopjafájánál az emlékezés virágait – halálának évfordulóján illetve mindenszentek idején –, katonai tiszteletadás mellett.
A zászlóaljnál megrendezett nagyobb ünnepségek alkalmával, ha ünnepi ebédhez készülnek, egy terítékkel több kerül az asztalra, hiszen Nagy Richárd hadnagy köztünk „él".

Június 18-án reggel Ruszin Romulusz ezredes, az alakulat parancsnoka és a 3. század teljes állománya Zagyvarékasra indult. Szomorú „kötelességüknek" tettek eleget ezen a napon, hiszen immáron 6 esztendeje itt helyezték örök nyugalomra bajtársukat Nagy Richárd posztumusz hadnagyot.
Ezen a napon a zagyvarékasi temetőben Csontos Zoltán százados, a 3. gyorsreagálású század parancsnoka emlékezett meg Richárdról, ezt követően elsőként Ruszin ezredes helyezte el az emlékezés koszorúját a síremléknél, amit a közvetlen kollégák illetve a család virágai követtek.
A megemlékezés a takarodó dallamaival, egy perces néma főhajtással ért véget.