Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének hatvanhetedik évfordulóján is kegyelettel emlékeztek meg azokról a katonákról és felkelőkről, akik a soroksári Juta-dombnál bátor helytállással vették fel a harcot a szovjet megszállókkal szemben. A november 4-én rendezett katonai tiszteletadáson Horváth Tamás, a HM Katonai Örökség Főosztályának vezetője méltatta a hősök emlékét.
A megemlékezésen, amelyen mások mellett jelen volt Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka, Bese Ferenc, Soroksár polgármestere és a kerület alpolgármestere, Fuchs Gyula is, felidézték a Helsinki út mentén található Juta-domb történetét. Mint elhangzott, a Magyar Néphadsereg erői egyedül itt álltak ellen szervezett formában a szovjeteknek. A Budapestet délről védő, Juta-dombon állomásozó kiskunmajsai és esztergomi katonák a szovjetek és az ÁVO ellen fél óra alatt győzelmet értek el 1956. november 4-én. Ezzel a Juta-domb Magyarország legújabb kori katonai győzelmi helyszínévé vált. Olyannyira, hogy az 1956 utáni politikai vezetés az egykor itt fellelhető dombokat végleg megsemmisítette, elhordta, hogy még csak nyoma se maradhasson a magyar hősök győzelmének. A dicsőséges katonatett helyszínén ma emlékmű és egy 1939M légvédelmi ágyú áll mementóként, arra emlékeztetve, hogy a legelkeseredettebb időkben is voltak hőseink.
A HM Katonai Örökség Főosztály által szervezett rendezvényen Horváth Tamás beszédében emlékeztetett arra, hogy a Juta-dombon sokan és sokféleképpen emlékeztek már hazánk azon katonahőseire, akiket hosszú időn át nemhogy hősnek, de még katonának sem tartottak. A forradalom leverését követő megtorlások során 24 magyar honvédet végeztek ki. „Közülük nyolcan itt, Soroksár azóta dombját vesztett, de nevében továbbra is Juta-dombnak hívott területén harcoltak. Bűnösnek mondták ki, és gyilkosoknak nevezték őket, pedig katonahősök voltak. Honvédek, akiknek egyetlen bűne az volt, amire esküt tettek, azt be is tartották. Védték hazájukat, védték Budapestet, védték a kerületet, harcoltak, ahova a parancs vezényelte őket” – jelentette ki. Horváth Tamás hozzátette azt is, hogy bűnük csak egy volt, a hazaszeretet. „Ők, a Juta-dombot védők tudták, hogy a világ akkori legnagyobb haderejére mérnek csapást. Tudták, hogy a Szovjetunió hatalmas hadereje képes a magyar szabadságot eltiporni. Ám mégis megtették, ami rájuk és lelkiismeretükre volt bízva” – mondta.
Bese Ferenc polgármester rámutatott arra, hogy hatvanhét évvel ezelőtt egy maroknyi csapat megmutatta a világnak, hogy érdemes harcolni. „Érdemes harcolni a szabadságért, akkor is, ha elbukunk, mert később soha nem látott erők mozognak akkor, hogyha mi, magyarok nem adjuk fel. Nekünk, soroksáriaknak nagyon fontos ez a helyszín. Nagyon fontos, hogy 67 éve mi történt itt, nagyon fontos, hogy minden évben eljöhetünk ide” – fogalmazott.
A megemlékezés során koszorúk és az emlékezés virágainak elhelyezésével tisztelegtek az itt harcolt hős katonák előtt.