Huszonegyedik századi döntéshozatal

A megértéshez először azt szükséges tisztázni, hogy mitől lesz komplex egy rendszer és milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Az ilyen rendszerekre hálózati szerkezet jellemző, nagyszámú elem kölcsönhatásának eredményeként jönnek létre, az egyes részei viszont nehezen azonosíthatóak. Önszerveződésükből adódik, hogy a hatások nem lineárisak, nem kikövetkeztethetőek, így stabilitást is nehéz elérni.

Mivel minden eset egyedi, egynek a megoldása nem jelent biztos tapasztalatot hasonló problémakörök kapcsán, így folyamatos rendszerszintű alkalmazkodásra van szükség az államok, és az egyének szintjén. 1897-ben az amerikai hadsereg hadi főiskoláján (US Army War College) született meg a VUCA kifejezés, amelyet a mai napig használnak a stratégiai környezet leírására. A vizsgálat tárgya az volt, hogy a VUCA által leírt világ hogyan hat a katonai vezetésre és döntéshozatalra.

A „V” a változékonyságot jelezi: felgyorsult döntéshozatalra van szükség, ugyanis a változás manapság sokszor hamarabb érkezik, minthogy választ találnánk az eredeti kérdésre. Emellett szükséges a „nagy kép” vizsgálata is, mindent rendszerelméleti szempontból, stratégiai látásmóddal kell megközelíteni. Az „U” a bizonytalanságra utal, gyakoriak a fél- és megerősítés nélküli információk, kevés a támpont, hiszen a korábbi tapasztalatok sem bizonyulnak mindig hasznosnak. A komplexitás is megjelenik a leírásban, „C”-vel jelölve: általában nincs egyértelmű kezdete a felmerülő problémáknak, az ok-okozati összefüggések pedig sokszor nem tárhatók fel, ami csupán „tüneti kezelést” eredményez, a probléma gyökerének megszüntetése helyett. Az utolsó betű feloldása a többértelműség, ugyanis sokszor félreértelmezett helyzetértékelés veszélye mellett kell minél jobb döntést meghoznia a vezetőknek.

A leírás létjogosultságát mutatja, hogy 2017-ben Bill George, a Harvard Egyetem üzleti iskolájának (Harvard Business School) munkatársa megalkotta VUCA 2.0-át. Ez elsősorban az üzleti életre vonatkozik és a mozaikszót is másképp oldja fel: Vision, Understanding, Courage, Adaptability. A vízióval (Vision) utal a stratégiai látásmódra, a megértés (Understanding) a helyzetértékelés fontosságát jelöli, a bátorság (Courage) az információhiányos döntések meghozatalához szükséges, az utolsó jelző pedig az alkalmazkodás (Adaptability), ami visszacsatol a rugalmas szemlélethez és a többforgatókönyves tervezéshez.

A VUCA-környezetbeli döntéshozatalt segíti Dave Snowden 1999-ben létrehozott Cynefin-modellje, amelyet több átdolgozás után 2007-ben véglegesített. A keretrendszer lényege, hogy négy különböző problémateret megkülönböztetve – az egyszerűt, a bonyolultat, a komplexet és a káoszost – igyekszik a vezetők helyzeti felismerését segíteni.

A modell születésekor a katonai döntéshozatal még a bonyolult térbe tartozott. Ennek jellemzői, hogy az ok-okozati összefüggések elkülönülnek egymástól, rendszergondolkodást és szakértői helyzetértékelést igényel, illetve viszonylag megjósolható az elemzésből kikövetkeztetett válasz hatása. Mára viszont sokkal jellemzőbb, hogy a komplex tér problémáira kell a felsővezetőknek választ találnia. Itt utólag ugyan összefüggőnek tűnhet egy kérdéskör, azonban az ok-okozati összefüggések valójában nem ismétlődnek. Folyamatos alkalmazkodásra van szükség, többértelmű lehetőségeket kell keresni és tipikusan kísérletezés hozza meg a lehető legjobb megoldást.