IV. Károly, Magyarország utolsó királya

Magyarország utolsó uralkodója 1887. augusztus 17-én született, apja Otto Ferenc főherceg, Ferenc József unokaöccse, édesanyja Mária Jozefa szász királyi hercegnő volt. Katolikus neveltetésben részesült, szerény, művelt gyermek volt. Születésnapi ajándékait gyakran szétosztotta játszótársai között, egyszer a kertésztől akart munkát kapni, hogy fizetéséből szegény sorsú gyerekeket tudjon támogatni.

Nevelőnőjének köszönhetően már három éves korában tanulni kezdte az angol nyelvet, hétéves korában a francia, cseh és magyar nyelvekkel kezdett ismerkedni. A gimnázium alsó négy osztályát a bécsi bencés gimnáziumban végezte, ez egy uralkodói család tagjaként nem megszokott lépés volt. A korabeli leírásokból megtudhatjuk, hogy Károlyt tanárai és diáktársai egyaránt kedvelték, hiszen szorgalmas, művelt és emberszerető diáknak ismerték meg. 1905-ben katonai pályára lépett, tizennyolc éves korában bevonult, a 7. gyalogezred hadnagyává nevezte ki az uralkodó.

Ferenc Ferdinándot 1914. június 28-án meggyilkolták, ennek következményeként a Monarchia hadat üzent Szerbiának és kitört az első világháború. Ferenc József 1916. január 16-án meghalt, így a meggyengült monarchia trónjára IV. Károly került. Magyar királlyá 1916. december 30-án koronázták, a háború ellenére is fényűző ünnepségeket tartottak, egész Budapest ünnepelt. A szertartás az évszázados hagyományokhoz hűen zajlott: Csernoch János esztergomi érsek a király jobb karját szentelt olajjal megkente, majd Szent István palástját a vállára terítette ezután István kardját kivonta és fölvértezte a királyt és megtette a négy vágást. Utána Tisza István kormányfő és az esztergomi érsek a fejére tették a Szent Koronát. A ceremóniát ünnepi ebéddel zárták, majd a király és családja visszautaztak Bécsbe.

Károly minösszesen két évig volt magyar király, a háború miatt nem tudta egyben tartani a birodalmat. 1918 novemberében szétesett az Osztrák-Magyar Monarchia, a tarthatatlan helyzet következtében november 13-án a király lemondott az államügyekben való részvételéről, de a trónra továbbra is igényt tartott. Ezután önkéntes száműzetésbe vonult családjával Svájcba, onnan kétszer is megpróbált visszatérni az ország élére. Először 1921. március 27. és április 5. között próbálta meg visszaszerezni a trónt, majd október 20. és 23. között. Az októberi események után látták, hogy nem hajlandó letenni tervéről, ezért Portugáliába, Madeira szigetére száműzték. Itt rendkívül szerény körülmények között éltek, majd megbetegedett és 1922. április 1-jén belehalt a spanyolnáthába. Mivel egész életében hívő katolikus volt és méltósággal viselte a száműzetést, ezért halála után nemsokkal kérvényezték boldoggá avatását, amire 2004. október 3-án került sor.