Jég alatt
Szöveg: Szekeres Tibor | 2009. február 4. 9:56Közösen hajtotta végre idei első merüléseit a szolnoki MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj és a debreceni MH 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj búvárállománya a Holt-Tiszán.
Annak ellenére, hogy ezek voltak az év első merülési faladatai, korántsem sorolhatjuk őket az „egyszerű" kategóriába. A jég alá merülés ugyanis jócskán kimeríti a különleges merülés fogalmát.
Ezek a feladatok nem a harcászati tudását csiszolják a katonáknak, hanem az extrém körülményekhez szoktatják őket, ezzel jócskán növelve a vízbiztonságukat és önbizalmukat. Ezért ez a fajta kiképzés különösen fontos a honvéd búvárok felkészítésében.
A merüléseket gondos előkészítő munka előzte meg. A búváreszközök felkészítése, a merülésre tervezett terület felderítése és az engedélyek beszerzése elengedhetetlen és szükséges a sikeres feladat végrehajtáshoz.
Az első napon alapos és hosszas egészségügyi ellenőrzés és merülés előtti eligazítás után, a búvárok léket vágtak a 20–22 centiméter vastag jégbe. Ezek után, az első merülő búvár a beöltözést és az alapos ellenőrzést követően megkapta a feladatával kapcsolatos utasításokat, majd megkezdte a víz alatti munkát. A merülő búvár hollétéről a biztosítókötélen kívül, a jég alatt kirajzolódó – a kilélegzett levegő által létrehozott – érdekes formák is árulkodtak.
A nap végén az értékelés és a feladat befejezése után, a búvárok megosztották egymással az aznapi élményeiket.
A hét folyamán a merülések alatt, a búvárok egyre bonyolultabb feladatokat hajtottak végre. A sikeres kiképzést befejezve, a hétvégére a búvárok elfáradva, friss ismeretekkel és élményekkel térhettek haza. Ne gondoljuk, hogy a felszerelés sokáig maradhat szárazon. A búvárokra hamarosan egy új kihívás vár, amiben felkészülhetnek az árvízvédelmi feladatokra a Szolnoki Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakembereivel közösen.
További képek:
Fotó: Matócsi Dénes
