Karácsonyfa és könyvek: ajándék a menhelyeknek

Az Oltalom Karitatív Egyesületnél Rákos András intézményvezető röviden bemutatta hajléktalanok egyik fő budapesti menhelyét.

– Több, mint kétszáz hajléktalant tudunk befogadni. Van lehetőségük éjszakai
szállásra, tisztálkodásra, és orvosi rendelő is működik itt. A legtöbben azonban csak a meleg étkezésre, egy-egy forró teára tartanak igényt. Pedig a zuhanyozáshoz, mosdáshoz például sampont is adunk. A legfőbb visszatartó erő, hogy ide nem lehet szeszes italt behozni, s a férfiak és nők nem alhatnak együtt. No és természetesen itt nem lehet koldulni se – mondta az intézményvezető, hozzátéve: „így aztán, mint ahogy látjuk is, a gyors étkezés után hamar szétszéled a kellően fölmelegedett és jóllakott társaság."

Rákos András megköszöni az adományokat, aláírja a szükséges papírokat, és kellemes ünnepeket kívánva elköszönünk egymástól.

A másik helyszínen, a Tiszta Forrás Alapítvány üllői úti menhelyén Kovács Attila szociális munkás – és mint mondja, biztonsági őr is – fogad minket. 

– Látom segítség is van – mutatok a két jókora kutyaólra. 

– Van – legyint lemondóan –, de azok az ebadták folyton bent melegszenek.

Igaza van: a két fekete jószág közül az egyik egy széken, a másik egy lábtörlőn szundikál a parányi irodában. Még a fejüket sem emelik fel a jöttünkre. Itt Mihály Angéla az intézményvezető helyettese mutatja be a 90 férőhelyes menhelyet.

– Éjszakára negyvenkét főt tudunk fogadni, de többre is lenne igény. Csakúgy, mint az étkezésre, melegedésre, orvosi ellátásra. Jókora várólistánk van, de mit tegyünk, ha ennyi helyünk és ennyi pénzünk van. Ezért is örülünk minden adománynak, amit kapunk – mondja.

A karácsonyfa és az ajándékok átadása után benézünk a konyhába is, ahol Zmika Ilona szociális gondozó már a holnapi ebédhez valót készíti elő.

– Látom, azért az ünnepre sütemény is lesz – nézek a két nagy tepsi kelt tészta felé.
 

– Ó, nem – mondja Ilona – azt mi, az itt dolgozók fogjuk közösen elfogyasztani. – Ámbár, ki tudja…

Jut abból, szerintem, másoknak is, gondolom, ahogy az adminisztráció és a jókívánságok után, visszanézek a feldíszített fenyőfára és a mellette álló könyves dobozra, a Zrínyi Média Kft. ajándékaira.

Amint becsukjuk magunk után a menhely kapuját, rögvest előkerül az egyik házőrző eb, és vadul ugatni kezd a kerítésen át. Érthető is: ő aligha profitál a karácsonyfából és a könyvekből, de sokan mások talán örülnek nekik.

Fotó: A szerző felvételei