Katonás szabályrendszer és kőkemény helytállás

Az idei év tavaszától újra indul az utcai harcosok selejtezője. Mi történt eddig?

Jobbágy József: A tavalyi döntő után tartottunk egy kis technikai szünetet. Nem akartuk elcsépelni a dolgot, nem akartuk, hogy „elhasználtnak" tűnjön. Most új színekben, új gondolatokkal indul újra a verseny.

Ez mit jelent pontosan?

J.J.: Próbálunk még jobban odafigyelni a színvonalra, illetve a technikára. Nem véletlenül nyilvánítottak minket a múlt év legszínvonalasabb sportrendezvényei közé. Nagyon sok külföldi csapattal, szövetséggel tárgyalunk, Franciaországgal, Németországgal, Dél-Amerikával, Spanyolországgal, Thaifölddel. Azt szeretnénk, hogy a magyar bajnokok, illetve a magyar világbajnokok és európai bajnokok is indulnának az utcai harc színeiben, így egy nemzetközi versennyé nőnénk ki magunkat. A magyarországi rendezvényt pedig már nem csarnokokban, hanem különböző szállodák auláiban, termeiben rendeznénk meg.

Ez miért szempont?

J.J.: Ezzel több pénzt tudnánk biztosítani, több szponzort szerezhetnénk. Ezáltal nemcsak versenyeztetjük a fiúkat, hanem ha úgy tetszik, állást biztosítunk nekik, szakmát adunk a kezükbe. Az utcáról is összeszedjük a gyerekeket, hogy mégse az utcán bunyózzanak, hanem tanuljanak nálunk.

A nemzetközi kapcsolatok régebben is működtek?

J.J.: Jártunk külföldi versenyekre, és felfigyeltek a magyar utcai harcosokra külföldön, sok visszajelzést kaptunk.

Trimola Ákos: Van egy szakmai vezetőnk, Dr. Lázár László, aki kommandósok, rendőrök képzésével is foglalkozik, különböző harctechnikai oktatást tart, krav-maga oktató is, nemzetközileg is elismert szaktekintély. Nemzetközi versenyeken fordult meg, felvette a különböző szövetségekkel a kapcsolatot.

Mikortól nevezhetjük sportnak az utcai harcot?

T.Á.: Korábban sokáig nem volt egyértelmű, hogy sport-e vagy sem. Azok a fiúk, versenyzők, akik nálunk a ringbe lépnek, többnyire mind profi sportmúlttal rendelkeznek. Sokan például shaolin kung-fu, kempo, karate, thai-boksz világbajnokok. Amellett, hogy ilyen profi múltú versenyzők, akik már lehet, hogy tizenéves kora óta űzi a sportokat, eljönnek hozzánk az utcai harc keretein belül megmérettetni magukat. Tehát nem szabadna megkérdőjelezni, hogy sport-e az utcai harc. Ez nem arról szól, hogy bemegyünk egy kocsmába, összegyűjtünk pár személyt, és azt mondjuk, gyertek el hozzánk, menjetek fel a ringbe, brutális módon verjétek agyba-főbe egymást, és lesz, ahogy lesz. Nem. Nálunk talán a legváltozatosabb a mezőny, hisz míg egy kempo versenyen csak kempósok szerepelnek, egy thai- boksz mérkőzésen csak thai-bokszosok, itt mindannyian megmérettetik magukat. Tehát színes és sokrétű a társaság. Aki egy utcai harcos versenyen megjelenik, és eredményt tud elérni, nagyon nagy állóképességgel, jártassággal, technikával kell bírjon, hiszen soha nem tudhatja, kit kap ellenfeléül, aki esetleg más küzdősportban szerzett esetleg elismeréseket, a világ bármely pontján. A profi bokszban van Madár, Kokó, Matolcsi vagy Erdei Zsolt, addig nálunk is nagyon sok „Erdei Zsolt" van, aki a sport kategóriáján belül éppolyan klasszis, csak a sajtó, a média nem ismeri annyira. Említhetném például Felföldi Szabolcsot, aki kempo világbajnok, és az utcai harcos rendezvényeken több ízben is részt vett. Volt olyan rendezvény is, ahol kikapott, volt, ahol nyert. Vagy Sokorai Viktor shaolin-kung fu világbajnok, akinek szintén volt versenye, ahol nem nyert. Ez a mezőny erősségét is tükrözi, tehát néha a világbajnokoknak sem sikerül az utcai harcon nyerni, holott lehet, hogy a nemzetközi porondon már nincs ellenfele a saját sportágában.

J.J.: De hirdettünk már meg olyan versenyt is, ahol amatőrök is megmérettettek.

Ebben az esetben mennyire amatőr az amatőr?

J.J.: Teljesen. Az utcáról bejött emberre gondolunk itt. Volt olyan eset, hogy két ellentétes utcai banda vezetője jelezte, hogy szeretné a ringben összemérni az erejét, így nem az utcán háborúztak, hanem eljöttek hozzánk, és itt megoldották a dolgokat. Az egy dolog, hogy mennyire volt parodikus a helyzet.

J.J.: Egy kicsit az volt. Nem beszélve arról, hogy mind a két részről több száz barát érkezett, és majdnem összeakadtak mindannyian a ringben.

Akkor tehát ebből okulva nem engednek már amatőröket a ringbe?

T.Á.: De igen. Ha akarnak, jöhetnek. Hangsúlyt fektetünk arra, hogy az utcáról is bejöhetnek fiatalok, és a sport iránti szenvedélyüket, elkötelezettségüket ne az utcán éljék ki. Iratkozzanak be, járjanak edzésekre, és szabályos keretek között műveljék a harcot.

Az utcai harcról olyan elképzelések léteznek, miszerint nincsenek benne szabályok. Közben pedig, ahogy említette, katonai hátterű szakemberekkel szinte katonai szintű edzések folynak.

T.Á.: Vannak szabályaink. Minden verseny előtt a sportolók megkapják a szabályrendszerünket, illetve az interneten, a honlapunkon is olvasható. Gyakorlatilag ezek a szabályok arra hivatottak, hogy a sportolók testi épségét megóvják a lehetőségek szerint. Egy boksz gálán is előfordulhat, hogy valakinek felszakad a szeme, állkapcsa sérül, bordája törik. Nálunk sincs ez másképp. A sérülés minden sportban benne van. Egy küzdősportban főleg. Elmehetünk egy birkózó, cselgáncs vagy bármilyen versenyre, sokaknak kitörik keze-lába. A szabályrendszer azért van, hogy védje a sportolókat, ahogy tudja. Tehát lágy testrészeket, gerincvonalat, fejet nem szabad támadni, hiszen nem az a cél, hogy a sportolók maradandó sérüléseket szenvedjenek. Aki erre vállalkozik, azért tudja, mire számíthat. Bíró is van a ringben, aki ha bármikor szabálytalanságot lát, megállítja a küzdelmet, és a szövetség dönt annak a további meneteléről. Ha a versenyző nem tudja szabályos keretek között folytatni a versenyt, akkor leléptetjük kizárjuk a versenyből.

J.J.: Sokat adunk a szabályokra és a sportszerűségre. Sőt, ha olyan a fellépése egy versenyzőnek, hogy mondjuk kötekedik, akkor le is hozatom ringből. Volt már olyan esetünk is sajnos, hogy a felkészülés, edzés közben verekedtek össze a harcosok. Ezeket a problémákat is tudni kell kezelni.

Az utcai harccal, illetve harcosokkal kapcsolatos előítéletek leginkább arról szólnak, hogy az utcai harc lényege az erőszak és agresszió, mely lényegében semmiféle kiképzést vagy szabályrendszert nem igényel.

J.J.: Nagyon nehéz volt nekünk úgymond „tisztára mosni" az utcai harcot. Tasnádi volt annak idején, aki elkezdett az utcai harccal foglalkozni, ám ők elvitték ezt egy bűnözői, alvilági irányba. Mi azon vagyunk, hogy ezt visszafordítsuk, és hogy arról szóljon, amiről kell: a sportról, a fiatalokról, a fiatalokkal való foglalkozásról, a lehetőségekről. Sokan nem is úgy állnak már a szövetséghez, mint az elején. Olyan sporttá próbáljuk tenni, amire méltán büszke lehet mindenki.

J.J.: Igen. Versenyzők és szponzorok is.

T.Á.: A közönség összetétele is kibővült. Sok szülő elhozza a gyermekét, vagy telefonon érdeklődnek, jöhet- e a gyerek, nem 18 éven felüli-e a műsor. Volt olyan verseny, ahol nyugdíjasok ültek a nézőközönség sorai között, az érdeklődés tehát egyre nagyobb rétegeket érint meg.

J.J.: Nemcsak a versenyekre, hanem az edzőtermekbe is többen jelentkeznek. Most például Gáspár Győző menedzsere keresett meg, hogy hozná hozzánk a fiát. Orvosoktól elkezdve a segédmunkásig sokan jelentkeznek

Említettek már neveket, vannak új reménységek az idei évre?

T.Á.: Vannak, a mostani két bajnokunk is, illetve annyira színes a mezőny, hogy nap mint nap érkeznek hozzánk új tehetségek, az ember esze megáll tőlük, olyan jók.

Tartanak edzéseket, ahol letesztelik az újakat?

J.J.: Igen, van Budapesten, Győrben is edzés, de az utcai harc szépsége mégis az, hogy a meghirdetett versenyre jöhet, aki akar. Ott pedig, ha a mérlegelésen, szigorú orvosi vizsgálaton átmegy az ember, kezdődhet a mérkőzés.

Hány rendezvényre számíthatunk idén?

T.Á.: 1995-ben vettük át az utcai harcosok rendezvényének rendezési jogát, illetve az elnökséget társammal. Az első két- három évünk nagyon megfeszített tempóban zajlott.
Több mint tíz versenyt rendeztünk abban az időben. Ha belegondolunk, hogy mondjuk a profi boksz két versenyt produkál, vagy a ketrecharc is egy-két versenyt bonyolít, akkor ez egy nagyon-nagyon jó arány. Ez arra is jó volt, hogy megismerjenek, illetve újra felfigyeljenek az emberek erre a nagyon izgalmas sportra. A szünet alatt pedig összegeztük a jövőbeli célokat, és kis pihenőre nekünk is szükségünk volt.

Tehát jövő évben is ilyen mennyiségű rendezvényt szerveznek?

T.Á.: A célunk, hogy minőségi versenyeket szervezzünk. Mi annak a hívei vagyunk, hogy valamit vagy rendesen, vagy sehogy. A repertoárt is bővítenénk, például a külföldi versenyzőkkel.

Mikor és hol lesz a döntő?

J.J.: Nagy kérdőjel ez még. Rengeteg edzőtábor áll előttünk, megyünk külföldre, Dél-Amerikába, Thaiföldre, Spanyolországba. Sok munkánk van, a meccsek száma is csak körülbelülre van meg. A döntő nagy valószínűséggel Budapesten lesz, vagy év végén, vagy a jövő év elején.