Két élet egy könyvben

A Leszek-e még újra ember? Takáts Pál harctéri naplója 1915-1917 című könyv egy szerzőpáros munkája. Alapját Takáts Pál egykori népfelkelő harctéri naplója adja, akinek írása nyomán dédunokája, Takács Judit, szubjektív útirajzot készített. Amire vállalkozott, igazán egyedülálló, ugyanis nem csupán kiadót keresett dédapja harctéri naplójának megjelentetéséhez, hanem átgépelte és fel is dolgozta a kéziratot, sőt, a megfelelő illusztrációkról is gondoskodott. Ilyenek a Hadtörténeti Múzeum Fotógyűjteményében őrzött eredeti felvételek is dédnagyapjáról.

A Nagy Háborút gyakran emlegetik dédapáink háborújaként, ugyanis a harcok egykori résztvevőinek dédunokái alkotják azt a nemzedéket, amely talán a legnagyobb érdeklődéssel fordul az első világháborús történetek felé. A könyv formában is megjelent visszaemlékezések, illetve hadinaplók kapcsán gyakran ők azok, akik gondoskodnak a család által őrzött történelmi dokumentumok sorsáról, és intézkednek róla, hogy védett helyre kerüljenek, vagy kiadják őket.

Takáts Pál harctéri naplója önmagában is figyelemre méltó, ugyanis katonaként az egykori Monarchia légjáró csapatainál szolgált, a 23. repülőszázadnál (FLIK 23), ahol nem pilóta, hanem írnok volt. Adminisztratív beosztásából eredően alaposan ismerte a légierő működését és sok nevezetes személyiségével találkozott, valamint megismerte az olaszországi osztrák–magyar légibázisokat.

A hadsereg egészéhez képest nagyon kevesen szolgáltak a légjáróknál, így alig maradt fenn visszaemlékezés. A napló emiatt valódi kuriózum, ráadásul Takáts Pál igencsak jó íráskészséggel rendelkezett, így olvasmányos formában sikerült megörökítenie egykori frontélményeit. Ezek nem csupán a katonai objektumokra és a harctérre terjedtek ki, hanem a környező településekre is, ahova szabad idejében kirándulni ment. Olykor szinte útikönyvbe illő részletességgel számol be Dél-Tirol nevezetességeiről és természeti adottságairól.

Takács Judit dédapja szolgálati helyeit a jelenkorban felkeresve reflektál a naplóban olvasottakra. A dédunoka alaposan elmélyedt a hadtörténelem, a haditechnika és más, szükséges tudományterület ismeretébe. Mindezt a család történetére vonatkozó, érzelmes részletekkel tarkítja, mely bemutatja, hogyan szőtte át az egész család életét a háború. A kötetet bőséges és jó minőségű képanyag gazdagítja, korabeli és jelenkori fotókkal, illetve térképekkel.

„Meghatottan helyeztem dédnagyapám naplóját arra a földre, amin 100 évvel ezelőtt jegyezte le sorait, írta le szenvedéseit, félelmeit, vágyait. Itt, ezen a földön feküdt arccal lefelé várva a magasból érkező halált, itt élte át élete legszörnyűségesebb napjait. Ha tehettem volna, visszarepülök az időben, és jó angyalként borítok rá védőhálót, amin semmilyen fegyver nem üt át, belesúgom a fülébe, hogy jól sejtette, a háborút ugyan elveszítjük, Magyarország területeinek jó részét is, és soha be nem gyógyuló sebeket szerez ez az örökre megváltozott világ, de ő épségben hazatér szeretteihez, újra láthatja majd őket, újra együtt örülhet, sírhat velük. És egyszer, a távoli, békés jövőben, dédunokája fogja ugyanezen a helyen kezébe tartani féltve őrzött könyvecskéit” – írja a könyvben Takács Judit.