Kétnapos csata a Tarna völgyében

Díszszemlével kezdődött a kápolnai iskola udvarán szombaton délelőtt a VI. Tarna-völgyi Huszár és Katonai Hagyományőrző Találkozó. A korhű ruhákba öltözött osztrák és magyar csapatok innen Tófalura vonultak, ahol a templom előtt szintén tartottak egy díszszemlét, majd „egymásnak esett" a két tábor.

Vasárnap Kápolnán, a hagyományőrzők eskütételével folytatódott a találkozó, majd a résztvevők elindultak a káli csata helyszíne felé. Útközben megálltak Kompolton egy kis parádéra, Kálon megkoszorúzták az egykori ütközet emlékművét, aztán a Tarna partján ismét megküzdöttek egymással a két táborba verbuválódott hagyományőrzők.

László Zoltán, a látványos találkozó főszervezője, a Magyar Honvédvadász Hagyományőrző Csoport vezetője a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta, hogy idén 18 csapat jött el a találkozóra, kilencvenkilencen játszották el az 1849. február 26-27-ei eseményeket: öt ágyút és tíz lovat hoztak magukkal.

A találkozó nyitónapján Katona Tamás hadtörténész elevenítette fel a 162 évvel ezelőtt történteket, majd ellenőrizte és minősítette a résztvevők ruházatát, felszerelését és fegyverzetét. A főszervező ígéretet tett arra, hogy jövőre ismét találkoznak a hagyományőrzők a Tarna völgyében, mert szerinte ennek a csatának roppant ellentmondásos a megítélése. Sokan vereségként állítják be, pedig inkább patthelyzet volt, hiszen a magyarok megőrizték a képességeiket, az osztrákok pedig nem tudták őket tovább üldözni.

Ezt az álláspontot képviseli Bereczné Huszár Éva, a Kápolna Községért Közhasznú alapítvány kuratórium elnöke is, aki elmondta: a Heves megyei történészek szerint ez volt a honvédseregnek az első olyan csatája, amikor nem fejvesztve menekültek, hanem szervezetten, zárt alakzatban hátráltak. Ez nagy fegyvertény volt, bár az osztrákok – joggal – győztes hadijelentést küldtek a csatáról.

 Fotó: Erberling Gábor