Ketten egy ellen

A budai vár bevételének napján, 1849. május 21-én realitássá érett, hogy az orosz hadsereg az osztrákok oldalán beavatkozik a magyarországi szabadságharcba. Az ezt szentesítő megegyezést Varsóban írta alá Ferenc József császár és I. Miklós cár, aki ráadásul akkora létszámú katonai erőt készült bevetni hazánkban, amekkorát sem ő, sem elődei nem küldtek külföldi hadjáratba, még a Bonaparte Napóleon ellen 1813–14-ben felvonult koalícióba sem.

Túlbonyolított haditerv

A borús kilátásokat tekintve Görgei Artúr tábornok abszolút logikus lépésre szánta el magát: a Vág folyó térségben döntő csapást akart mérni az osztrákokra, mielőtt az orosz főerők megjelennek a hadszíntéren. Mivel azonban a kiváló stratéga egyidejűleg töltötte be a fővezéri és a hadügyminiszteri posztot, nem tudta személyesen irányítani csapatait, így ezt a feladatot az általa létrehozott Központi Hadműveleti Irodára bízta. A Bayer József ezredes vezette stáb előbb Esztergomban, majd Tatán működött, gyakorlatilag egy napi járásra a hadszíntértől, melynek eredményeként bajosan tudtak volna azonnal reagálni az események változására. Ráadásul a hadműveleti iroda tagjai valószínűleg nem ismerték kellőképpen az áttörés helyszínéül kijelölt, a Vág és a Kis-Duna által határolt terület adottságait; mással ugyanis nem magyarázható, hogy miért éppen ezt a mocsaras, folyóvizekkel átszegdelt, nehezen járható térséget választották a támadásra. Maga a haditerv egyébként igen összetett és bonyolult volt, s nagyban épített a hadtestparancsnokok szoros együttműködésére, ami – figyelembe véve a földrajzi viszonyokat – szerfölött reménytelennek tűnt.

További részletek a Magyar Honvéd magazin július 12-én, pénteken megjelent számában!