Kiállták a próbát a harcosok

Reggel kilenc órakor a Zrínyi alakulóterén már javában folyt a munka: Katus Attila aerobic edző melegítette be a hallgatókat és tanárokat egyaránt. A kimerítő edzés után a résztvevők átvonultak a Takács Károly Sportcsarnokhoz, ahol koszorúzásra került sor: Bánszky Gábor őrnagy, a Testnevelési és Sportközpont vezetője azt mondta: Takács Károly alezredes már a Honvéd Altisztképző Középiskolában is minden idejét a lőtéren töltötte, és többféle fegyverrel is megtanult lőni kiváló szinten. „Õrmesterként is folytatta e tevékenységet, 1935-ben pedig magyar bajnok lett sportlövészetben. Mégsem tudott indulni az 1936-os berlini olimpián, mert az akkori szabályzat szerint a versenyen csak tisztek szerepelhettek. Takács Károly tovább készült, és fejébe vette, hogy tisztként fog dolgozni. Ám 1938-ban történt egy sajnálatos baleset: egy hadgyakorlaton a gyutacs felrobbant a kezében, ezért amputálni kellett jobb csuklóból a kezét. Különös méltányossággal Horthy Miklós megengedte, hogy tovább szolgálhasson, a sportoló pedig megbecsülte a lehetőséget, és elkezdett bal kézzel gyakorolni", mondta az őrnagy. Hozzátette: hét hónappal a baleset után már a magyar válogatott tagja lett balkezes lövésével.  Egy évvel a baleset után pedig 1939-ben világbajnokságot nyert a magyar csapat tagjaként. 

Mint azt Bánszky Gábor elmondta, a világháború ekkor közbeszólt és a következő olimpia (1943-44-ben) elmaradt. 1948-ban nagy viták után végül elindulhatott a magyar csapat, ahol Takács Károly is szerepelt, és gyorstüzelő pisztolyban versenyzett: új világcsúccsal megnyerte az olimpiát. „1952-ben Helsinkiben egy tanítványa, Kun Szilárd is elindult – saját utódját látta benne Takács Károly. A fiú ezüstérmes lett, egyetlenegy ember előzte meg: Takács Károly, aki másodszor is olimpiai bajnok lett", hangsúlyozta az őrnagy. Mint megtudtuk, Takács Károlyt 2000-ben az évszázad magyar sportlövőjének választották. Életében 35-ször nyert magyar bajnokságot, számtalanszor volt a magyar válogatott tagja, és a ZMNE Katonai Akadémia sportlövő tanáraként, alezredesként ment nyugdíjba. „1990-ben, március 20-án az egyetem úgy döntött, egy csarnokot nevez el emlékére, így a tornatermet Takács Károly játékcsarnoknak nevezte el. Ekkor került az emléktábla az épület falára," tette hozzá, majd felkérte Nagy Kálmán alezredest, az egyetem kancellárját a tábla megkoszorúzására.

A négyfős csapatok a koszorúzás után máris felsorakoztak az egyetem sportpályájánál. Nemes Antal őrnagy, az Általános Katonai Tanszék tanára, a verseny főszervezője tartott eligazítást a versenyző csapatoknak. Mint azt ekkor elmondta, a fődíj egy felvarró, ám a verseny során a csapatok tagjai megismerhetik saját korlátaikat, és tapasztalatokat szerezhetnek. Mint azt az őrnagy kiemelte, a csapatoknak pontokat kell érinteni, az összes pont érintése után pedig vissza kell érkezni az első kiindulási pontra. „Egy kör nagyjából 1500 méter lehet, tehát összesen 15 kilométert kell megtenni. Ezek egészülnek ki az akadályokkal", magyarázta az őrnagy, és még hozzátette: a pontokat egymással elcserélni tilos, arra hivatkozni, hogy a pályán egy másik csapat akadályozott, nem lehet. A mozgás feltételeiről a csapatok megtudták: a hátizsák tömegének meg kell haladnia a 15 kilót, a fegyvert az akadályok leküzdését kivéve pedig kézben lehet vinni, ezért az indulás előtt az őrnagy mindenkit kötelezett arra, hogy a szíjat levegyék a puskákról.

Ezek után a négyfős csapatok közötti indítási sorrendet selejtező alapján állították fel: a 800 síkfutás után a csapatoknak paddal való felülést, majd matrózfekvőtámaszt kellett végrehajtaniuk. A rangsor szerint ezek után egy percenként indultak a menetkörre az iskola területén – összesen 10 kört kellett megtenniük a végrehajtandó feladatokból, melyek között autógumifutás, kézigránát dobás, Air-soft lövészet, padonjárás, egy BTR-80 harcijármű megmászása, sebesült számítása és kiemelése, gépkarabély szét- és összeszedése és homokzsák cipelés is szerepelt.

Azok a csapatok, melyek teljes létszámmal 180 percen belül teljesítették a távot, felvarrót kaptak teljesítményük elismeréséül.

Fotó: Kánya Andrea