Kifulladásig – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2021. február 9. 16:02Az Osztrák–Magyar Monarchia területén a 19. század utolsó évtizedeiben sorra alakultak meg a jelentős anyagi háttérrel rendelkező hadiipari cégek, melyek aztán az első világháború végéig nagy mennyiségben ontották a különböző fegyvereket, hatalmas bevételeket generálva ezzel. A dunai birodalom katonai veresége és összeomlása aztán jórészt ezeket a vállalatokat is magával rántotta.
A két testvér, Weiss Manfréd és Berthold 1882-ben Budapesten alapította meg konzervgyárát. Ennek erősödésével – egyben fémüzemük fejlesztésére – 1888-ban létrehozták a Weiss Manfréd Töltényhüvely- és Ércnyomógyárat (WM), ami 1892-ben Csepelre települt át. Szintén a magyar fővárosban, 1891-ben kezdte meg tevékenységét a Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság. Vezetője 1897-től Frommer Rudolf lett, aki kiváló fegyvertervezőként és a cég irányítójaként is jelentős hazai, illetve nemzetközi tekintélyre tett szert. A 19. század utolsó éveiben a vállalat 1888/1890M 8 milliméteres Mannlicher ismétlőpuskákat, 1895M 8 milliméteres ismétlőpuskákat, karabélyokat, valamint szuronyokat állított elő. A századfordulón a budapesti üzem 1500 munkást foglalkoztatott, nyeresége meghaladta a 600 ezer koronát. Szintén ebben az időszakban erősödött meg a hazai gyógyszeripar is – elég csak a Richter Gedeon vagy a Chinoin Rt. nevét említenünk –, amely a hadi egészségügy bázisát képezte.
Nem tartott ki a lendület
1914. július 28-át, vagyis az első világháború kitörését követően a kis- és nagyüzemek is azonnal mérlegelni kezdték a lehetőségeiket, és minden energiát mozgósítottak a hadiszállítások megszerzése érdekében. Ám a Monarchiában – a szinte állandó hiány miatt – 1915 elejétől fokozatosan bevezették a nyersanyag-korlátozásokat, majd az elosztóközpontok és -bizottságok rendszerét.
További részletek a Magyar Honvéd magazin február 12-én megjelenő számában!
