Kiképzőgépeket bérel az izraeli légierő

Most, mikor a gazdasági válság hatásai elérnek szépen lassan mindenhová, a Közel-Kelet legerősebb légierejének is szorosabbra kell húznia a derékszíjat.

Ez pedig megnyilvánul a szervezet működésének minden területén, alul és fölül egyaránt. Annak ellenére, hogy a méregdrága F-35 Lightning II rendszeresítésre kerül, még nem biztos, hogy olyan rózsás anyagi helyzetben lenne az IASF. A flotta pedig kérlelhetetlenül öregszik, az üzemidejük végét járó repülőgépek cseréjéről pedig gondoskodni kell. Izraelben az egyik legfontosabb most a haladó, sugárhajtású katonai kiképző repülőgépek beszerzése. Ezt a kategóriát jelenleg a TA-4-J/H Skyhawk tölti be.

Azonban a helyiek által ’Ayit’ (Sólyom) néven rendszeresített típus első példányai 1967-ben kerültek a zsidó államba az Egyesült Államoktól kapott katonai segély első tagjaiként. Azóta részt vettek az 1973-as és 1982-es háborúkban is, mikor pedig kivonták őket az első vonalból, kiképzőgépként repültek tovább. Mára azonban végleg lejárt az idejük, még a folyamatos modernizálások és a kiváló karbantartás mellett sem maradhatnak huzamosabb ideig szolgálatban.

Ez a helyzet állt elő az egyel alacsonyabb kategóriában is, ott a Fouga Magistert váltotta a Beechraft T-6 Texan II.

A TA-4 helyére két komoly pályázó van, a dél-koreai KAI T-50 Golden Eagle és az olasz Aermacchi M-346. Előbbi még csak hazai pályán repül, utóbbi viszont már bezsebelt egy szingapúri megrendelést. Képességeiket tekintve nincs sok különbség közöttük, mindkettő a legfejlettebb megoldásokat alkalmazza a fedélzeti elektronika terén, kiválóan megfelelnek a 4+, 4++ és 5. generációkra való kiképzésre.

Az olaszok jelentős lobbizást folytatnak termékük mellett politikai téren is, Silvio Berlusconi miniszterelnök izraeli kollégájával, Benjámin Netanjahuval is találkozott annak érdekében, hogy meggyőzze róla: a talján típus mutatna a legjobban Dávid-csillagos szerelésben. Természetesen a dél-koreaiak is nyomultak, több izraeli pilóta is elutazott Ázsiába, hogy kipróbálja a Golden Eagle képességeit. További adu lehet a kezükben, hogy a T-50 fejlesztéséből az amerikai Lockheed Martin is benne volt egy nagy lapáttal, így ők is bedobhatják a kapcsolataikat, ha arról van szó.

T-50 Golden Eagle

Ami pedig a költségcsökkentéseket illeti, nos, úgy néz ki, hogy a TA-4 váltótípusát nem az IASF fogja megvenni. Ugyanis a légierő vezetősége megegyezett két hazai repülőgép-ipari vállalattal (Israeli Aircraft Industries és Elbit Systems), hogy ők veszik meg és üzemeltetik majd a repülőgépeket, a fegyveres erők pedig utólag kifizetik nekik a repült órák díját, de fennáll a lehetősége, hogy magukat a kiképzőket is átveszik, amint lesz rá keret. Így jelentős összegeket takaríthatnak meg, amire nagy szükségük van mostanság, mivel csökkent a költségvetésük.