Kína első atombombája

A Kínai Népköztársaságban az 1950-es évek végén szovjet segítséggel kezdték meg az atomfegyver kifejlesztését, Mao Ce-tung államelnök utasítására. Az ekkor magát még gyengének érző „kínai sárkány" egy kísérleti nukleáris reaktort, az uránfeldolgozáshoz és gázdiffúziós urándúsító üzemhez szükséges berendezéseket, valamint egy részecskegyorsító ciklotront kapott a hatalma csúcsára ért „orosz medvétől". Mivel Sztálin halála után a kínai-szovjet kapcsolatok megromlottak, az 1960-as évek elején Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető leállította a támogatást, a védelmi technológiák átadását és megkezdte szakértőinek kivonását.

Kína azonban folytatta kutatásait és 1964. október 16-án a Lop Nur kísérleti telepen, a Góbi sivatag selyemútja mellett, felrobbantotta első – 596-os kódjelű – atombombáját, amelyik a Nagasakira ledobott amerikai „Fat Man" elnevezésű bombára hasonlított. Ezt azonban nem repülő vitte, hanem a kínaiak egy állványzatra szerelték fel és több ezer háziállatot tereltek oda, illetve tankokat, repülőgépeket helyeztek el a környezetében, hogy a robbanás hatásait vizsgálhassák.

A 25 kilotonna hatóerejű és U–235 hasadóanyaggal működő bomba felrobbantásával Kína a Föld ötödik atomhatalmává lépett elő.
Tudóscsapatának munkássága nyomán Kína 1969. szeptember 29-ig összesen
10 bombát robbantott fel, a Pentagon adatai szerint, ezek közül
vélhetőleg hat termonukleáris volt, s 1966. október 25-én Kína kilőtte
első atomrakétáját is.

Az első kínai atombomba, majd a három évvel később felrobbantott első hidrogénbomba egyik kifejlesztője, Csu Kuang-ja atomfizikus 2011 februárjában hunyt el, 87 éves korában. A tudós egyetemi tanulmányait a hazájában kezdte, majd a Michigan Egyetemen szerzett doktori címet 1950-ben, s még ebben az évben visszatért Kínába. 1956-ban lépett be a kommunista pártba, s 1957-től vett részt atomerőműi kutatásokban. Később a kínai mérnökakadémia és a tudományos akadémia vezetője lett.

A nukleáris arzenál fejlesztése során a kínaiak figyelme a taktikai nukleáris fegyverek felé fordult. 1982-ben kezdték el tesztelni a taktikai nukleáris fegyvereket támadó és védelmi szituációkban. 1988-ban a távol-keleti ország sikeresen tesztelt egy 1-5 kilotonna hatóerejű, megnövelt sugárzású nukleáris fegyvert, jelentős lökést adva az ország neutronbomba, illetve nukleáris tüzérségi fejlesztéseinek.

Manapság bizonytalan, hogy pontosan hány nukleáris fegyverrel rendelkezhet Kína. A ’80-as évek végén egyesek szerint a világ harmadik legnagyobb

arzenáljának tulajdonosa volt, 225–300 darab atomfegyverrel. Mások – Kína gyártási kapacitását alapul véve – úgy vélték: már a 70-es évek végére legalább 200 darab nukleáris fegyverrel kellett, hogy rendelkezzen az ország, melyet 1980-ra akár 875 darabra is feltornázhatott. Más források szerint Kína az 1990-es évek közepére közel kétezer nukleáris fegyvert is gyárthatott. 2005-ben és 2006-ban, az USA védelmi minisztériuma Kínára vonatkozó éves jelentése 250-296 darab kilövővel és 793-916 darab rakétával kalkulál.

A „Times Online" szerint a legújabb kutatásból az derült ki, hogy az 1964–66 közötti tesztkísérletek minden más nemzetnél több emberáldozatot követeltek Kínában. A nukleáris homokot, amely a robbanások során jutott a légkörbe, szétfújta a szél, így az egykori Selyemút mentén hatalmas területet fertőzhetett meg. A felhő a környéken élő kínaiak, ujgurok és tibetiek százezreit betegítette meg. Takada Dzsan, japán fizikus, a Szapporói Egyetem kutatója a kazahsztáni szovjet robbantások teszthelyszínei alapján egy számítógépes szimulációs modellt is készített, amely azt valószínűsíti, hogy 1964 és 1996 között összesen 1,48 millió ember fertőződött meg, és a sugárzás okozta betegségekben 190 ezren haltak meg.

A kutató szerint csak a három legnagyobb robbantás következtében a csernobili sugárzás négymilliószorosa szabadult fel. Ennek hatásaival a helyiek a mai napig küzdenek: a deformitásos születések és rákos megbetegedések aránya riasztóan magas a térségben. Minderről azonban a mai napig nem készült független feltáró vizsgálat Kínában, és a számok továbbra is titkosak.

Fotó: Archív