A Vörös-tenger hadművelet gagyi címe mögött egy igazi akcióba bújtatott mészárszék rejtőzik. Dante Lam rendező a maga csendes-belezős módján 135 percben megmutatta, hogyan festene, ha Hollywood Kínában lenne.
Már kezdhetünk hozzászokni, hogy az oroszok és a kínaiak időnként lazán átugorják az amerikai álomgyár lécét, sőt, szökkenés közben feljebb is tolják azt. Elképesztő pénzeket hajlandóak egy-egy produkcióba beleölni, s ha az a produkció a patriotizmust és a hazafiságot erősíti, akkor aztán tényleg semmi nem drága. A háborús filmek orosz és a kínai új hullámain evezők nem csak tartani tudják a tempót, de olyan gyilkosan túl is diktálják időnként, hogy már maguk sem képesek lépést tartani magukkal.
Valami ilyesmi a helyzet A Vörös-tenger hadművelettel is. Dante Lam rendező a kilencvenes évek végén kezdte a pályafutását direktorként, és azóta is ontja magából az akciófilmeket. Nincs nehéz dolga, a műfaj legjobbjától tanult, hiszen évekig dolgozott John Woo mellett, aki megalapozta a kínai akciófilmek minden addigit felülmúló sikerét, majd Hollywoodban is tarolt néhány jelentős kasszasikerrel. Lam láthatóan jó tanítvány volt, A Vörös-tenger hadművelet olyan szinten tobzódik az akcióban és az erőszakban, hogy a mester is minden bizonnyal megnyalogatta mind a tíz ujját. A tobzódik szó nem is fedi teljesen az igazságot.
A film nagyon hosszú ugyan, de Lam pár perc szünetnél nem hagy többet a nézőnek az öldöklések között, miközben arra is kínosan ügyelt, hogy ne forgasson le két egyforma jelenetet. Ennek megfelelően van itt minden, ami más háborús mozikban talán csak külön-külön állná meg a helyét. Hadihajós-drónos-harckocsis-mesterlövészes-közelharcos-fejlevágós-hasüregbenturkálós-sivatagbanüldözős-homokviharos-gonoszdzsihadistás-arcleválós-félkézzelgyilkolászós mesteri turmixmunka ez, aminek lehet ugyan röhögni a valóságtartalmán, de kétségtelenül kikapcsol és szórakoztat. A kínaiak bolondulnak a filmért (hazájában minden idők második legtöbb bevételét produkáló alkotás), de nekünk sem lehet sok panaszunk.
A sztori olyan, mintha összegyúrták és felturbózták volna a Black Hawk Downt vagy a Bengázi titkos katonáit pár évezredfordulós Mission Impossible panellel. A kínai hadsereg megahiperszuperelit különleges alakulata, a Sárkányok állnak a középpontban, akik egy közel-keleti országból menekítenek ki kínai állampolgárokat és túszokat, miután a területet a dzsihadisták vonták ellenőrzésük alá. A fő mondanivaló pedig természetesen az, hogy a kínai katonákkal nem érdemes szórakozni, mert egyrészt nem ismernek lehetetlent, másrészt mindenki le lesz hentelve, aki mégis megpróbálkozik a szórakozással. (Az aktuálpolitikai üzenetet Tajvan felé a haditengerészet flottájának demonstrálásával talán nem kell részletezni.) Az elit csapatnak mindegy, hogy szomáliai kalózokról vagy nagyszakállú radikális iszlamistákról van szó, ők csak azt nézik, hogyan tudnak segíteni honfitársaikon, akik bajba kerültek.
A film epizódról epizódra kíséri az elit alakulatot, olyan pörgő akciótengert tolva elénk, hogy a zárójelenetre tényleg belezsibbad az ember agya. A látvány és a jelenetek tökéletes koreográfiája bőven kárpótol a hiányosságokért, például a forgatókönyv merénylettel felérő dialógusaiért. Érezhető, hogy a párbeszédes részek a néző kedvéért íródtak, azokkal biztosítva némi pihenőt két mészárlás között, s ennek megfelelően nem is próbálkoztak meg azzal, hogy ne horkanjunk fel a röhögéstől az olyan rendkívül életszerű mondatokon, mint a „sehol sem hagyjuk, hogy baja essék egy kínai állampolgárnak!”, vagy a „nem menthetünk meg egy egész országot, teljesítsük hát a küldetésünket!”. Szerencsére a film a kötelező propagandapaneleken túl nem is tolja tovább a moralizálást. Arról szól, amihez rendezője a legjobban ért: Dante Lam szabadjára engedte a benne szunnyadó vadállatot, így az első perctől az utolsóig egy összefüggő, óriási ívben, aprólékos részletességgel kidolgozott akciócsodát kapunk, tele olyan apró, de zseniális ötlettel, amelyek láttán csak csettinteni lehet.
A Vörös-tenger hadművelet az egyik legszórakoztatóbb háborús produkció, amit valaha láttam. Látványban és az akciójelenetek kidolgozásában lazán felveszi a versenyt a nagy ellenfél hasonló alkotásaival, ám esetünkben még ott van pluszban a John Woo által kitalált és Dante Lam révén mesterien továbbfejlesztett plusz is, ami miatt az amerikaiak előszeretettel hívnak magukhoz ázsiai rendezőket. Kötelező darab mindazoknak, akik nem kimagvazni akarják a gondolatokat a műfaj minden filmjében, mindössze hátra akarnak dőlni, és kikapcsolni két órára. Már amennyire az adrenalin hagyja őket.
A Vörös-tenger hadművelet
(Hong hai xing dong) 2018
Rendező: Dante Lam
Forgatókönyv: Feng Ji
Operatőr: Yuen Man Fung,
Wing-Hang Wong
Vágó: Chi-Hung Choi
Zene: Elliot Leung
Szereplők: Zhang Yi,
Huang Jingyu,
Hai Qing,
Du Jiang
