Királylány helyett katona – egy valóra vált álom

Hogyan vezetett az út a Magyar Honvédséghez?

Veszprémben születtem, egy korábbi állás miatt költöztem Zalaegerszegre, de célom volt visszatérni a családomhoz. Régi vágyam volt a Magyar Honvédség kötelékébe tartozni: amikor logisztikai ügyintézőnek tanultam, szerettem volna itt teljesíteni a gyakorlatomat. Bár máshogy hozta az élet, nem adtam fel. Közben született egy gyermekem, így most adódott újra lehetőségem, hogy hivatást válasszak. Ezért vezetett utam a veszprémi toborzóirodába. Nem volt konkrét célom, hogy mit szeretnék dolgozni vagy hová szeretnék kerülni, nyitott voltam mindenre. Úgy éreztem, ahol szükség van rám, oda megyek. A toborzóiroda munkatársai az új raktárbázist ajánlották, amiről sejtettem, hogy egyedülálló, új, innovatív, korszerű technikával van felszerelve.

A nulláról indultam, azonban kihívásra vágytam és új területen szerettem volna kipróbálni magam. A felkészítésünk része volt, hogy több raktárba is ellátogattunk, megismertük az ottani rendszereket. Amikor az új raktárbázisra kerültem, akkor szembesültem vele, hogy itt bizony minden megvalósul, amit szerettem volna. Az első kihívás a programok megismerése volt, ami a tudásvágyamat is kielégítette: számomra fontos szempont, hogy fejleszteni tudjam magam, új dolgokat próbálhassak ki.

Milyen beosztást tölt be a raktárbázison?

Raktáros vagyok, targoncavezetői jogosítvánnyal, a komissiózó csoporthoz tartozom. Az első évben azonban mindenkinek, minden munkafolyamatot el kell sajátítania, függetlenül attól, hogy melyik részlegen dolgozik, így átláthatjuk a feladatokat.

Hogyan zajlott a targoncavezetői felkészítés?

Novemberben kezdtük a felkészítést, amelyről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy elvégezzük. Táborfalván az első héten elméleti, a második héten gyakorlati oktatást kaptunk. A valódi gyakorlatra már itt, a bázison volt lehetőségünk, mert az itteni gépek sokkal korszerűbbek, modernebbek, mint amiken az oktatást kaptuk.

Ezek szerint nem ön az egyetlen hölgy targoncás.

Nem bizony, többen vagyunk női raktárosok, mint férfiak. Mi, nők több mint tizenöten vezetünk kisebb-nagyobb targoncákat a raktárban.

Miért pont a honvédség?

Óvodás koromban azt mondtam, királylány leszek. Amikor rájöttem, hogy az nem lehetek, erősödött bennem az érzés, hogy nem fogok külföldre költözni és ott dolgozni, hanem mindenképpen valamilyen magyar állami szervnél szeretnék munkát vállalni.Sokáig gondolkodtam azon, hogy a rendőrséghez megyek, de a honvédséghez mégis kicsit jobban húzott a szívem. Édesapám is volt katona, így ő lett a példa előttem, de az elhivatottságot belülről érzi igazán az ember. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ez tényleg így sikerül: még ha meg is szakadt az út, amely a honvédséghez vezetett, vissza tudtam térni rá.

Hogyan fogadta a családja a döntését?

A kisfiam teljesen le volt rajta döbbenve, hogy anya, a katonaság, a fegyverek! Ő rögtön erre asszociált. Kaptunk egy MH Anyagellátó Raktárbázisos kitűzőt, amelyet feltettem a kabátjára, azóta büszkén mutogatja az óvodában. Egyébként mindenki támogatott, azt mondták: eljött az idő, hogy megélhessem az álmaimat. Honvédelmi alkalmazottként kerültem a rendszerbe, de fontos szempont volt, hogy katona lehessek, nem akartam civil maradni. Amikor jelentkeztem, mondták, hogy amint lehetőség lesz, elmehetek alapkiképzésre és magamra ölthetem az egyenruhát.

Ez a lehetőség pedig gyorsan eljött, hiszen január 11-én már be is vonulhat Kecskemétre.

Igen, már nagyon várom.

Mik a hosszú távú tervei ezen a pályán?

Amennyiben van rá lehetőségem és alkalmas is vagyok rá, idővel szeretnék az Acélkocka programban részt venni és egy altiszti pozíciót megpályázni. Remélem, kiérdemelhetem majd a munkámmal.

Mit üzen azoknak, akik még csak tervezik, hogy katonának jelentkeznek?

Elsősorban azt, hogy tényleg ne féljünk kilépni a komfortzónánkból. Én Zalaegerszegről ingáztam napi szinten Veszprémbe, hogy bekerüljek és helyt tudjak állni. Ez lemondással és nélkülözéssel járt, hiszen nagyon sokat voltam távol a családomtól, a kisfiamtól, de megérte. Az elején azt gondoltam, hogy ez az egész lehetetlen, mégis megvalósítottam. Féltem attól, hogy nem leszek jó targoncás, hiszen előtte irodista voltam, most pedig azt gondolom: ettől féltem?! Nem kellett volna...