Kiskunfélegyházai látogatáson az egyesület

Szöveg: Zilahy Tamás | 2012. április 23. 14:27

A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének egyik legsikeresebb tagegyesülete, a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület tavaly novemberben ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. A szervezet mintegy harminc tagja az elnök, Szekeres István nyugállományú dandártábornok vezetésével április 19-én Kiskunfélegyházára, az egykor híres katonavárosba látogatott.

Mint útközben elhangzott: az annak idején mintegy 75 fővel megalakult társadalmi szervezetnek ma már több mint 200 tagja van, akik között nemcsak nyugállományú katonák és családtagjaik vannak, hanem aktívan szolgálók is.

A fővárosi vendégeket érkezés után a helyi Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület tagjai fogadták – Deli József nyugállományú ezredes vezetésével – a kiskunfélegyházi vasútállomáson. Innen kellemes séta után értük el a csodálatosan zöldellő hősök parkját. Ennek megtekintése után a helyőrségi klubba vezetett utunk, ahol a szíves fogadtatás után az egyesület elnöke, Fekete Anna nyugállományú zászlós köszöntötte a budapesti testvérszervezet tagjait, majd rövid tájékoztatót tartott a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület életéről, munkájáról. Szekeres tábornok oklevéllel és emlékplakettel köszönte meg vendéglátóink kedvességét.

Ők pedig elkísértek minket előbb a hírneves Szent István templomhoz, majd a csodálatos Városházához. Mindkét helyen avatott szakértők kalauzolták a csoportot. Csakúgy, mint látogatásunk következő állomásán. Már jócskán elmúlt dél, mire sor került az alföldi város nevezetesebb látnivalói – a Hattyú-ház, a Petőfi-ház, a Móra-ház és Nepomuki Szent János szobrának megtekintésére.

Félegyháza híres „ligötös" utcáján sétálva értünk a helyi szakképző iskolába, ahol ebéddel vártak minket.

Közben a csoport több tagja az új köztemetőben, a díszsírsoron megkoszorúzta Prof. Emeritus dr. Simon Sándor nyugállományú altábornagynak, a volt Zrínyi Miklós Katonai Akadémia egykori parancsnokának a sírját.

A délután hangulatos baráti beszélgetéssel, kötetlen bajtársi eszmecserével zárult. Szinte repült az idő, de a vendéglátóktól való búcsúzás után még volt mit megvitatni, volt miről beszélgetni a vonaton a hazáig tartó út alatt.