Kitartásból jeles – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2021. március 15. 18:33Leel-Őssy István főhadnagy, feketeöves, 2 danos judomester ígéretesnek indult sportpályafutását egy baleset törte derékba: a magyar válogatott keret edzésén olyan súlyosan megsérült, hogy versenyzőként többé nem léphetett tatamira. Azóta „önmaga ellen küzd”: jelenleg az ország legkitartóbb maratonfutói és triatlonistái közt jegyzik a nevét. A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium testnevelést, katonai közelharcot, geopolitikai földrajzot és katonai alapismereteket oktató tisztje az elmúlt harminc évben futva, úszva és kerékpározva teljesített kilométerei alapján akár kétszer is megkerülhette volna a Földet.
Általános iskolásként, az egyik barátja rábeszélésére nézte meg a Debreceni Sportiskola judoedzését Leel-Őssy István. Ifjúkori kíváncsiságából aztán rajongás, elhivatottság lett: nyolc év múlva, 1990-ben a szolnoki Repülőgép-szerelő és Repülőgép-műszerész Tiszthelyettesképző Szakközépiskola elvégzésekor már a válogatott keret tagjaként tűzhette fel az őrmesteri csillagot.
– Taszáron kezdtem a hivatásos katonai szolgálatomat, ám a végzettségem szerinti rádió- és lokátorműszerész beosztásban csak két hétig dolgozhattam. A válogatott keret egyik budapesti edzésén ugyanis a nálam kilenc évvel idősebb és közel 45 kilóval nehezebb Tolnai Lászlóval kerültem párba, aki abban az évben nyert nehézsúlyú Európa-bajnoki címet Frankfurtban. Annyira koncentráltam a küzdelemre, hogy az egyik esésemet rosszul tompítottam. Eltört a lapockacsontom, ezzel úgy ért véget az élsportolói pályafutásom, hogy egyetlen országos bajnokságot sem tudtam nyerni. Korosztályos második helyezést egyszer szereztem, a dobogó harmadik fokára pedig szinte minden versenyemen felállhattam – idézi fel a már személyes sporttörténelemnek számító emlékeit a főhadnagy.
További részletek a Magyar Honvéd magazin március 12-én megjelent számában!
