A Petőfi-emlékév alkalmából a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) szervezésében június 1-jén rendezték meg a „Költő katonák, katona költők” című tudományos konferenciát az intézmény Dísztermében. Az előadók elsősorban a hadtörténész szemszögéből vizsgálódva, a hadviselt magyar költők katonai pályafutására helyezték a hangsúlyt, akiknek a szolgálatuk és a háborús élményeik gyakran igen erősen nyomot hagytak a költészetükben.
A költő és a katona személyisége nehezen összeegyeztethetőnek tűnik, azonban számos példát találhatunk a történelem során az ellenkezőjére is, amikor szoros és termékeny egységet alkotnak, az utókor számára olyan jelentőségteljes irodalmi műveket hátrahagyva, melyek segítségével tökéletes kortörténeti képet kaphatunk.
Dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka köszöntőjében kiemelte: a széles spektrumú előadások azt mutatják, hogy korábban sok költő és író vett részt a háborúkban, ahol nem egyszer propaganda feladatokra használták tehetségüket.
Dr. Hermann Róbert, a HM HIM parancsnokának tudományos helyettese, az első szekció levezető elnökeként a most kezdődő Petőfi-év egyfajta nyitóeseményeként vezette be a konferenciát.Jelezte: a jövőben akár egy második tanácskozásra is sor kerülhet ebben a témakörben, hiszen a magyar irodalomtörténet számos katonaköltőt ismer.
A győri városi levéltár munkatársa, dr. Bagi Zoltán Péter Wathay Ferenc életéről tartott eláadást. Bemutatta Wathay családját, kiemelve a szerteágazó rokonság beékelődését a dunántúli köznemesség soraiba. Wathay – felmenői példáját követve – katonának állt, többek közt azért, hogy megvédhesse családi birtokait, elsősorban Cseszneket.
Dr. Bene Sándor (Károli Gáspár Református Egyetem) Zrínyi Miklóst, mint olvasó katonát vizsgálta. Kiemelte: a költő és hadvezér Zrínyi dédapja halálának körülményeit a Szigeti Veszedelemben megörökítve az antik előzményekkel rendelkező költői képet, a „vérrel írást” alkalmazta. Ez a vérmotívum, már Balassi Bálintnál és Rimay Jánosnál is megfigyelhető, ebbe illeszkedett bele az egykori horvát bán.
Dr. Lázár Balázs (HM HIM) a huszárszolgálat, huszárélet Gvadányi József lírájában címmel tartott előadást. A 18. századi „nemesi költészet” jeles katona képviselőit említette meg rövid előzményként, majd áttért Gvadányi József életének ismertetésére. A négy évtizedes szolgálata során szerzett tapasztalatait felhasználva írta meg műveit, többek között a „Rontó Pálnak egy magyar lovas közkatonának és gróf Benyovszki Móricnak életek, földön, tengereken álmélkodásra méltó történeteiknek s véghez vitt dolgaiknak leírása, amelyet hazánk dámáinak kedvekért versekbe foglalt gróf Gvadányi József magyar lovas generális” címmel.
Nagy-L. István (Magyarságkutató Intézet) Kisfaludy Sándor szolgálatát mutatta be a császári-királyi hadseregben. Kisfaludy – iskolái elvégzése után – először a József főherceg-huszárezredben szolgált nyolc hónapot, majd ezt követően Zala vármegye ajánlására felvették a Magyar Királyi Nemesi Testőrségbe, ahol nagy hatást gyakorolt rá a bécsi élet. Innen – fegyelmi okokból – az 1. helyőrségi ezredhez helyezték át. Ezt követően Itáliába küldték, ahol francia fogságba esett. 1797-ben áthelyezték a 29. (Oliver Wallis-) gyalogezredbe, ahonnan két évvel később kilépve fejezte be katonai pályáját.
Dr. Kemény Krisztián (HM HIM) Petőfi Sándorról, mint a szabadságharc katonájáról tartott előadást. Kiemelte: 1848. március 15-e fordulópont volt a költő életében. Ekkortól kezdve, mint a márciusi ifjak egyike, úgy gondolta, hogy – a szükséges katonai tapasztalat hiányában is – megállja a helyét magasabb katonai beosztásokban. Többször összekülönbözött elöljáróival, de népszerűsége miatt mentesült a súlyosabb büntetés alól. Később Bem József tábornokkal találta meg a közös hangot, aki végig támogatta a költőt.
Dr. Hermann Róbert (HM HIM) a szabadságharcban résztvevő költők rövid életpályáját, a háborúban betöltött szerepüket gyűjtötte csokorba. Az ismertebbek közül Arany János, Tompa Mihály, Vajda János, valamint Tóth Kálmán, Szász Károly és Lisznyay Kálmán 1848-49-es tevékenységéről kaphattak átfogó képet a résztvevők.
Dr. Tóth Péter András (HM HIM) Gyóni Géza életét és költészetét foglalta össze az első világháborúig, majd a világégés alatt. A legnagyobb ismertséget a harctéren szerzett tapasztalatai alapján született írásai hozták meg számára, különösen a Przemyśl ostroma idején írt Csak egy éjszakára… című verse.
A konferencia zárszavában dr. Bene Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző tudományágak, ebben az esetben az irodalomtudomány és a hadtörténelem együttműködése közös gondolkodásra sarkal, melynek köszönhetően új eredmények születhetnek.
