Koncepció a kiöregedő Vanguard-osztályú tengeralattjárók átalakítására

A közelmúltban megjelent egy koncepció a jövőben kivonandó kerülő egységek - vagy legalábbis egyes példányok -, más feladatkörben történő további használatára, természetesen alapos átalakítás után. Az elképzelés hasonló, a fokozatos kivonás alatt álló, amerikai Ohio-osztályú rakétahordozók legrégebbi egységeinek úgynevezett SSGN konverziójához, amelynek során szárazföldi célok elleni csapásmérésre és a különleges egységek bevetéseinek támogatására tették őket alkalmassá. Valószínűleg a brit tervek kidolgozói is ezt a programot vették alapul.

A Vanguard-ok jelenleg tizenhat Trident II interkontinentális-ballisztikus rakétát hordoznak, de az esetleges átalakítás után, az indítócsövek közül mindössze hatot tartanának meg. Ezekbe egyenként hét - összesen negyvenkét - robotrepülőgépet, vagy új fejlesztésű, szuperszonikus, illetve hiperszonikus hajóelleni rakétát telepítenének, vagyis tízzel többet hordozhatnának ezekből a fegyverekből, mint az oroszok korszerű Jasen M-osztályú egységei. Az indítóberendezések az addigra kivont amerikai Ohio-osztályú hajókból származnának, vagy azok rendszerei alapján terveznék meg őket. Ehhez az arzenálhoz még további robotrepülőgépek és torpedók is társulnának, hiszen a hajók orrában lévő torpedócsövek továbbra is megmaradnak.

A használatból kivont indítókat, illetve a kiszerelésük után felszabaduló helyet a továbbiakban különböző autonóm, felderítő és hírszerzőeszközök, vízalatti drónok tárolására, indítására és fogadására tennék alkalmassá. A hajók hátára, az elképzelés szerint egy, de akár két vízmenetes, nyomásálló konténer kerülne, amelyek szintén vízi, de akár forgószárnyas drónok tárolásra is használhatók lehetnek. Mivel a konténerekbe a hajótestből is be lehetne jutni, a harci búvárok, felszerelésük és szállítóeszközeik (SDV) egyaránt eljuttathatóak lennének belsejükben bevetésük helyszínére, sőt szükség esetén akár légnyomáskamraként is funkcionálhatnának.

A rendkívül ambíciózus koncepció egyelőre még csak terv és korántsem biztos megvalósulása annak ellenére, hogy nagyon is reális. Némileg azonban árnyalja a képet a meghajtást biztosító Core-H atomreaktor kialakítása, amelyet elvileg úgy terveztek, hogy a hajók egész tervezett üzemidejük alatt ugyanazokkal a fűtőelemekkel működjenek, így cseréjük ugyan megoldható technikailag, de meglehetősen költséges. Mindenesetre a terv kidolgozói szerint a Vanguard-ok esetleges átalakítása lényegesen olcsóbbnak tűnik még így is, mint a teljesen új tengeralattjárók kifejlesztése és építése.