Az amerikai védelmi miniszter kiállt Washington stratégiája mellett

A Pentagon irányítója a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának meghallgatásán fejtette ki érveit.
Carter arról tájékoztatta a szenátorokat, hogy az Egyesült Államok támogatta helyi erők mind Irakban, mind Szíriában jelentős eredményeket értek el, sok területet visszafoglaltak az Iszlám Állam nevű terrorszervezettől. A miniszter ismét állást foglalt amellett, hogy nem kell amerikaiak irányította, nagy létszámú külföldi szárazföldi erőket bevetni, szerinte egy ilyen lépés a szélsőségesek malmára hajtaná a vizet. A helyi lakosság ugyanis – mint fogalmazott – az eddigi tapasztalatok szerint nem fogadta örömmel az ilyen akciókat, sőt, erőszakkal válaszolt rájuk.

A szenátusi bizottság elnöke, John McCain arizonai republikánus politikus azonban erőteljesen bírálta az Obama-kormányzat Irakban és Szíriában követett terrorellenes politikáját: lassúnak és elégtelennek, az eseményeket csak követő politikának minősítette. McCain megítélése szerint a katonai hadműveleteket mindkét országban washingtoni tisztségviselők irányítják, akik gyakran elvesznek a részletekben és nem látják át a szélesebb stratégiát. „Hogy egyszerűen fogalmazzak, vezetőink közül sokan a taktikai csatákban vesznek részt és nem fordítanak kellő figyelmet a stratégiai küzdelemre. De fel kell tennünk a kérdést, vajon ez működik-e? Győzelmeket aratunk-e? Vagy előbbre jutottunk a leküzdendő problémákkal és fenyegetésekkel szemben? Vagy ők jutottak előnyhöz?" – fogalmazta kérdésekbe a bírálatát McCain szenátor.

A meghallgatáson Ashton Carter mellett részt vett Joseph Dunford tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője, aki arról tájékoztatta a politikusokat, hogy az Egyesült Államok folytatja az Iszlám Állam elleni kibertámadásokat, amelyekkel a terrorszervezet pénzügyi utánpótlását és tagtoborzását kívánják megtörni.

A meghallgatáson Carter miniszter – McCain szenátor kérdésére válaszolva – kitért arra is, hogy támogatná a Vietnam elleni fegyverembargó feloldását és azt, hogy – a kínai törekvéseket kiegyensúlyozandó – az Egyesült Államok fegyvereket adjon el a délkelet-ázsiai országnak, amellyel négy évtizeddel ezelőtt még háborút vívott.