Boldog születésnapot, Mr. Douglas!

Hihetetlen, de már 33 éve annak, hogy a mozikba került a Végső visszaszámlálás (The Final Countdown) című science fiction, amely egy különleges időutazás történetét meséli el. A sztorit valószínűleg sokan ismerik, így most csak annyit elevenítenék fel, hogy a történet az akkor legmodernebbnek számító amerikai nukleáris repülőgép-hordozóról, a USS Nimitzről és annak személyzetéről szól, akik egy „addig soha nem látott" viharba keveredve 40 évet utaznak vissza az időben, és hirtelen a Pearl Harbor elleni japán támadás előestéjén találják magukat.

A dilemma más filmekből is jól ismert: van-e erkölcsi alapja – egyáltalán fizikailag van-e lehetősége – a mai kor emberének beavatkoznia a múlt eseményeibe, ezzel megváltoztatva, mintegy magunk javára fordítani a történelmet? A Végső visszaszámlálás forgatókönyvírói nem sokat dilemmáztak az időparadoxon („Tegyük fel, hogy visszautaztál az időben, és megölted a biológiai nagyapádat, mielőtt találkozott volna nagyanyáddal. Ennek következtében valamelyik szülőd meg sem fogant – és így te sem –, ezért végső soron vissza sem utazhattál a múltba, hogy megöld a nagyapád…") és a pillangó-effektus (Azaz nagy vonalakban: a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését.), vagyis az időutazás megvalósításának és annak következményeinek évtizedek óta vitatott elméleti problémáin, a filmben – jó háborús mozinak megfelelően – kelepelnek a fegyverek, s összecsapnak egymással a második világháborús japán pilóták, valamint a ’80-as évek amerikai vadászrepülőgépeinek lovagjai.

A film férfi főszereplőjét, a Nimitz hadihajó kapitányát, Matthew Yellandot játszó Kirk Douglas nem nyert Oscar-díjat ezért az alakításáért, sőt egyéb más díjra sem jelölték. Alakítása azonban mégis hiteles, ami valószínűleg nemcsak az 1980-ra már maga mögött tudott több tucatnyi filmnek köszönhető, hanem annak is, hogy Kirk Douglast – aki 1916-ban, Issur Herschelovich Danielovich néven, fehérorosz zsidó család gyermekeként, Amszterdamban látta meg a napvilágot – 1941-ben, nem sokkal az Amerikai Egyesült Államok hadba lépése után besorozták az Amerikai Haditengerészethez. Az akkor még ismeretlennek számító színész háborús tevékenységéről keveset lehet tudni, az azonban biztos, hogy 1944-ben harci sérülései miatt egészségügyileg alkalmatlanná nyilvánították és leszerelték. Színészi pályája ekkor kezdett el felfelé ívelni.

A 120 millió dollárból elkészített 103 perces film – amit az Egyesült Államokban 1980. augusztus 1-jén, hazánkban pedig 1988. május 5-én mutattak be – forgatása 1979. május 23. és augusztus 15. között zajlott a USS Nimitzen és a USS Kitty Hawkon. Nem túl közismert, de a film bemutatója előtt – 1980. áprilisának végén – a Nimitzet bevetették a teheráni amerikai nagykövetség személyzetének kimentéséért indított „Saskarom" hadműveletben. Ezért a film végén Pearl Harborba behajózó repülőgép-hordozó az átfestett USS Kitty Hawk volt.

Az sem igazán köztudott, hogy Kirk Douglas a kukacoskodó civil megfigyelő, Warren Lasky szerepére eredetileg saját fiát, Michaelt szerette volna, ő azonban a Kína szindróma című mozijának forgatása miatt nem tudta elvállalni ezt a munkát. Így került a filmbe Martin Sheen, aki Kirkhöz hasonlóan nagyot és emlékezeteset alakít.

A Végső visszaszámlálás a mai napig kedvenc mozifilmjeim közé tartozik. Ha rangsorolnom kellene, biztos, hogy ott lenne a top 5-ben, több más, az elmúlt évtizedekben kultuszfilmmé vált mozival együtt. A főszereplőt pedig az Egyesült Államok egyik legnagyobb filmes legendájának tartom, akinek 97 születésnapja alkalmából ezúton is szeretnék további jó egészséget kívánni!