Foreign Policy: akár győzhet is az Iszlám Állam

Stephen M. Walt, a cikk szerzője, a Harvard Egyetem professzora szerint fel kell készülni a legrosszabb forgatókönyvre, és át kell gondolni, mi a teendő, ha az Iszlám Állam végül győzedelmeskedik. A szakértő „győzelem" alatt nem azt érti, hogy a dzsihadisták egy, az iraki Bagdadtól a marokkói Rabatig terjedő kalifátust hoznak létre, ahogy azt propagandaanyagaikban hirdetik, hanem azt, hogy a csoport megszilárdítja hatalmát az általa jelenleg uralt területeken, és sikerrel visszaveri a megsemmisítésére irányuló törekvéseket.

Ez a lehetőség egyre fenyegetőbb, különös tekintettel a iraki hadsereg sorozatos harctéri kudarcaira. A kormányerők gyengesége miatt az elemző az egyetlen megoldást egy nagyszabású külföldi katonai beavatkozásban látja, ez azonban kizárólag egy arab koalíció keretében képzelhető el, az Egyesült Államok ugyanis – a szerző szerint helyesen – ezúttal nem hajlandó harcoló erőket küldeni a térségbe.

Barry Posen, az amerikai Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) professzora szerint az iszlamisták győzelme esetén Washingtonnak hasonlóan kellene kezelnie az Iszlám Államot, mint a korábban hatalomra jutott többi radikális mozgalmat: a feltartóztatási politikával.

A szerző szerint vérszomjassága és hátborzongató tettei dacára az IÁ valójában nem erőteljes globális szereplő. Az iszlamista csoport látszólag sikerrel szólította meg a társadalom peremére sodródott fiatalokat, a dzsihadistákhoz külföldről csatlakozott 25 ezer ember a Föld hétmilliárdos lakosságához képest azonban mégsem számít olyan soknak, s ami ennél is fontosabb, ez a szám a világ muzulmán lakosságához képest is elenyésző.

Az Iszlám Állam fegyveresei kétségtelenül követhetnek el terrorcselekményeket a szunnita milícia által uralt területeken kívül is, jelenleg azonban nem tűnik úgy, hogy a csoportosulásnak Irak nyugati és Szíria keleti részén túl is komoly befolyása lenne.

Mi több, az IÁ hatalmának a szakember szerint számos korlátja van, a „kalifátus" jelenlegi területe természeti erőforrásokban szegény és híján van komoly ipari bázisnak.

Nem tűnik lehetetlennek, hogy ha nem sikerül legyőzni, akkor a kalifátus, amely már jelenleg is adókat szed, őrzi a határait és fegyveres erőket tart fenn, a jövőben tartós kormányzati intézményeket hoz létre. És ha ez bekövetkezik, akkor bizonyos országok valószínűleg előbb-utóbb törvényes kormányzatként fogják elismerni az Iszlám Államot.

Ez első hallásra rendkívül abszurdnak tűnhet, a nemzetközi közösség azonban számos alkalommal próbált már meg sikertelenül kirekeszteni forradalmi mozgalmakat, hogy végül kelletlenül elismerje őket. A nyugati államok az 1917-es forradalmat követően még évekig nem ismerték el a Szovjetuniót, az Egyesült Államok pedig csak 1979-ben létesített diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, harminc évvel annak megalapítása után. „Ezek után biztosak lehetünk benne, hogy az Iszlám Állam egy napon nem lesz a nemzetközi közösség legitim tagja, hellyel az Egyesült Nemzetek Szervezetében?" – tette fel a kérdést Stephen M. Walt.

Sokak szerint az IÁ-t az elkövetett barbár cselekedetek örökre kizárták a civilizált nemzetek sorából, a történelmi tapasztalatok azonban itt is mást mutatnak. Elég csak utalni a halálos áldozatok millióit követelő bolsevik és maoista terrorra. Ahogyan Charles Tilly amerikai szociológus írta, az államépítés rendkívül „brutális vállalkozás" volt évszázadokon keresztül, az államalapítók számos olyan dolgot tettek, amely ma teljességgel elfogadhatatlan.