Hazatért az expedíció

Csütörtökön este búcsúvacsorával zárult az ittebei Kiss József poszthumusz hadnagy emléktúra Olaszországban. A speciális olasz ételek elfogyasztása mellett a kutatások szakmai kiértékelése volt az utolsó momentum. Mindkét fél kiemelt jelentőségűnek tartja a kapcsolat felvételt és a közös kutatást. A kiértékelés során elmondtam, hogy a lezuhanás után készült fotón megjelölt helyszínen találtunk két olyan területet, ami erősen fémszennyezett volt. Az egyiken egyértelműen civilektől származó hulladékot, a másikon osztrák katonákhoz köthető fémdarabokat találtunk.

A kiemelt darabokat ugyan nem tudtuk beazonosítani, de kizárni sem lehetett, hogy repülőgépből származik, mert egy olasz szakértő, aki megnézte a kiemelt fémdarabokat, jelezte, hogy véleménye szerint van olyan, ami nem alpinista, túrázó vagy katonai felszerelés roncsolódott darabjai. Egy biztos, jó helyen jártunk és talán egyszer sikerül fényt deríteni a darabok eredetére. Végig jártuk a fontos emlékhelyeket, megemlékeztünk a hősi halált halt pilótáról.

Marcello Giacomin hasonlóan értékelte a kutatást és hangot adott annak, hogy egy év múlva ismét találkoznunk kell Lamonban a centenáriumi megemlékezésen és az emlékmű felavatásán.

Éjfél előtt fél órával búcsút intettünk a vendéglátóinknak, a Monte Coppolonak, majd elindultunk a túra záró állomására, Szolnokra, az ittebei Kiss József Helikopter Bázisra.

Pénteken 9 óra 30 perckor fogadott minket Lamos Imre dandártábornok bázisparancsnok és az alakulat személyi állománya. Nehéz volt szavakba önteni a kinn tapasztalt tiszteletet és figyelmességet, talán a napi jelentésekben jobban sikerült, mint a 10 órás út után.

Július 4. (csütörtök)

Az emléktúra első állomásaként ellátogattunk Borgo Valsuganába, a Nagy Háború Múzeumba, ahol Minati Valerio, az intézmény igazgatója fogadott minket. Olaszországban nagy tisztelet veszi körül a legeredményesebb magyar pilóta emlékét. Ebben a múzeumban egy külön sarok mutatja be fényképek segítségével a katonai pályája legfontosabb eseményeit. Itt őrzik azt a két alkatrészt, melyet Giovanni Daruna lamoni lakos hozott le a gép lezuhanása után.

Ezután az egykori perginei repülőtér helyszínére látogattunk el, mert innen indult utolsó bevetésére a legeredményesebb magyar vadászpilóta. A hegy oldalában álló kastélyban települt egykor a parancsnokság. A hangárok helyén jelenleg parkoló van, és a kifutópálya helyén fut az egyik forgalmas országút. Bár a helyszín teljesen megváltozott, a hajdani repülőteret körülölelő hegyek jellegzetes alakja alapján nem nehéz megtalálni, hol települt egykor Ittebei Kiss József posztumusz hadnagy alegysége, az 55. vadászrepülő-század.

Ezután útnak indultunk Lamon felé, és érintettük Fonzasót, ahonnan a földi csapatok jelentették az 55. vadászszázad parancsnokságának, hogy egy saját repülőgép zuhant le az egyik hegyoldal fái közé, majd felsorolták, hogy milyen kitüntetései voltak a pilótának. Ebből tudták meg a bajtársak, hogy a „Levegő Lovagja"  hősi halált halt.

A következő állomás Lamon volt, ahol a város polgármestere, Vania Malacarne fogadott minket. Elmondta, hogy nagyon fontosnak tartják, hogy emléktúrát szerveztünk a magyar pilóta tiszteletére. Jövőre, az első világháború kitörésének 100. évfordulójára ünnepséget rendeznek, melyet május 24-én, Kiss József halálának évfordulóján tartanak meg. Ez a rendezvény túl fog mutatni az országok határain, és az egykor szemben álló felek megbékélését fogja szimbolizálni. Ennek a megbékélésnek Kiss József a hírnöke, hiszen a személye iránti tisztelet már közös munkára inspirálta a két ország kutatóit.

Ezután a helyi templomot látogattuk meg, ahol felravatalozták a halott pilótát, mielőtt továbbszállították Perginébe. Délután az olasz kutatókkal utoljára vágtunk neki a Monte Coppolónak. Az indulás előtt tudtuk meg, hogy annak az ösvénynek, ahol naponta felmásztunk a lezuhanás helyszínére, még nincs neve, azonban a közös kutatásnak, valamint az olaszok hagyománytiszteletének köszönhetően Kiss Józsefről nevezik majd el. 

Jövőre készülni fog egy emlékmű, melyet minden idelátogató turista meg tud majd nézni. A hegygerincen elérkezett a legfontosabb pillanat, közösen megemlékeztünk a „Legendás Vasmadár"-ról. Az olaszok készítettek egy szép fakeresztet és egy kis táblát, mely a Monte Coppolo csúcsa alatt hirdeti, hogy itt hunyt el a hős magyar pilóta. Olasz, német és angol nyelven hangzottak el a rövid beszédek Kiss József tiszteletére, akinek halála után az angol pilóták Levico repülőterére ledobtak egy koszorút. Fotó alapján készíttettünk egy ahhoz hasonlót, és a megemlékezés végén elhelyeztük a kereszt tövében.

A ceremóniát végigkísérte az olaszok tisztelete az egykori ellenfél iránt. Mindenhol hangsúlyozták: nagyon fontos, hogy a most elkezdődött kapcsolat folyamatos maradjon, és rendszeresen közös megemlékezést tartsunk a megbékélés jegyében.

Gerald Alfred Birks hadnagy 1918. május 24-én Lamon környékén lelőtt egy repülőgépet. Egy pilótát le lehet győzni, de a legenda örök életű! Egy barátja írta róla: „Este pedig fenn az égen, egy új csillag fénylett szépen: elszállott a mennyországba, az ő méltó hazájába."  Ittebei Kiss József posztumusz hadnagy az egyik legzseniálisabb és leglovagiasabb pilótája volt a háborús égboltnak. Bajtársai felnéztek rá, az ellenfelei tisztelték!

A „Szolnok−Lamon 1918−2013"  emléktúra legfontosabb mondanivalója, hogy az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái büszkék névadójukra, a „Levegő Lovagjá"-ra!
Hálásak vagyunk az olasz kollégáinknak (Marcello Giacomin, Carlo Ferrai, Daniele Bottegal, Guido Bettini), akik mindenben segítőkészen álltak a rendelkezésünkre. Köszönettel tartozunk az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisnak, a Zrínyi Médiának, a Repart Studiónak és a Magyar Repülők Bajtársi Egyesületének a támogatásért.

Köszöni az olvasók megtisztelő figyelmét:
Légrády Lajos,
Rozsos Ákos
és Magó Károly zászlós

Július 3. (szerda)

Reggel a hegy csúcsát nem lehetett látni a felhőktől, ezért nem indultunk el a kutatási területre a szokott időben. A várakozást a csütörtöki emléktúra és a hivatalos találkozók helyszíneinek és időpontjainak egyeztetésével töltöttük.

A felhők nem vonultak el, de 11 órakor ismét nekivágtunk a 3,3 kilométeres kaptatónak a csúcs felé. A tegnapi tervek szerint kezdtük el a kutatást, a hegygerinctől 100 méterrel lejjebb. A kijelölt területet 300 méter hosszon, a két detektorral 10-10 méter szélesen néztük át. A meredek hegyoldalon ez körülbelül másfél órás feladat volt. Az időjárás ma nem volt velünk, mert amint végeztünk az első pásztázással, elkezdett szakadni az eső. A dörgés és villámlás jelezte, hogy a kutatásnak vége. A hegy megőrizte a titkát!

Mind az olasz, mind a magyar kutatók szerettek volna darabot találni a gépből, annak ellenére, hogy a motoron kívül a Phönix DII. szinte teljesen faépítésű, és az erózió miatt a helyszín jelentősen megváltozott. Meg kell elégednünk a Schwarzlose-lövedékkel, illetve azzal, hogy a nyíllal jelölt lezuhanási helyen volt egy olyan terület, ahol osztrák katonák jártak és ahonnan apró, azonosítatlan fémdarabok kerültek elő.

Este elkészült a letár a talált darabokról, majd átadtuk Marcellónak. Ezeket Lamonban és Borgóban fogják őrizni. A kutatásunknak híre ment a településen, és jelentkezett két idős úr, hogy nekik is van a gépből származó alkatrészük. Mi már indultunk volna megnézni, de ez az olasz kutatók feladata, Marcello fog utánajárni. Kértük, hogy készíthessünk fényképet, ha sikerül az itt-tartózkodásunk alatt kideríteni, hogy milyen darabokat őriz a két idős ember. Holnap végigjárjuk az Ittebei Kiss József posztumusz hadnagy utolsó bevetésével kapcsolatos helyszíneket.

Július 2. (kedd)

Indulás előtt Carlo egy újabb fotót mutatott a borgói múzeum kiállítási anyagából, amely ittebei Kiss József posztumusz hadnagy gépének lezuhanási helyén készült. Ez egy közeli fotó a roncsokról, és különbözik attól, amellyel mi rendelkezünk. Egyúttal megtudtuk, hogy a tegnap látott fotó (melyen nyíllal megjelölték a roncs helyét) is onnan származik.

A fotók elemzése után ismét nekivágtunk a Monte Coppolo ösvényének. (Az érkezésünk után 45 percesre saccolták az utat a helyszínig, azonban ezt még a helyiek közül sem tudta mindenki teljesíteni. Az 500 méteres szintkülönbség leküzdésére több idő kellett.) Folytattuk a fényképen nyíllal jelölt terület átkutatását. Tegnap nagyjából a felét sikerült átnézni, ma a másik fele következett. Hosszú ideig semmit sem fogtak a detektorok, de ma sem jöttünk le üres kézzel. A hegygerinc közelében találtunk egy jól behatárolható fémszennyezett területet. Ezen a részen a detektor sok fémet jelzett, és sok nagyon apró fémdarabot találtunk.

Az biztosra vehető, hogy itt a Monarchia katonái jártak, mert többek között egy Mannlicher-lőszerhüvely került elő, melyet 1917-ben gyártottak. Ez a kutatás eddigi legígéretesebb helyszíne, azonban egyik darabot sem sikerült egyértelműen a géphez tartozónak azonosítani. (Sajnos!)

A nap végére a nyíl által megjelölt terület átvizsgálását befejeztük. Ez egy távoli fotó, ezért este átnézzük a roncsról készült közeli fotókat, és holnap igyekszünk olyan részt keresni a hegyoldalon, ami hasonló a fotón lévőhöz. Sajnos a hegyoldal sokat változott az erózió miatt. A gerinc alatt sok részen egyszerűen lemosta az eső a talajt, a fák tövestől kidőltek és lecsúsztak a meredek hegyoldalon. A terv szerint először a gerinccel párhuzamosan 100 méterrel alacsonyabban, majd 25 méterenként lefelé haladva detektorozunk.

Csütörtökön meglátogatjuk a borgói múzeumot, ahol megnézzük azokat a tárgyakat, melyek az első világháború legsikeresebb magyar pilótájához köthetőek. Megpróbáljuk engedélyeztetni, hogy közölhessük a gyűjteményükben lévő többször hivatkozott fotókat.

Július 1.(hétfő)

Kiss József utolsó bevetése a Monte Coppolo hegy közelében ért véget. Reggel 9 órakor indultunk el a csúcs felé vezető kis ösvényen, a helyi kutatók négyfős csoportjával kiegészülve. A mai napon a csúcs melletti ferde hegygerincen, 1707 méter magasan jelöltük ki a tábort. A hegytetőn végignézve a gyönyörű látvány mellett önkéntelenül az egykori csata jutott az eszünkbe, amelyben három magyar pilóta küzdött a kanadai pilóták tízgépes köteléke ellen.

A táborban Marcello mutatott egy fotót, mely Kiss gépének becsapódása után készült a hegyoldalról, és a készítője nyíllal bejelölte rajta a lezuhanás helyét. Ennek alapján GPS segítségével körülhatároltuk a kutatási területet, majd elkezdődött a hegygerinctől lefelé a 45-50 fokos hegyoldal detektorozása.

Sok helyen kutattunk már, de ez a meredek hegyoldal igencsak feladta a leckét. Néhol olyan nehezen járható a terep, hogy csak egyik kézzel a kövekbe vagy a fűcsomókba kapaszkodva lehetett detektorozni. A kutatás során kiderült, hogy a hegyoldalon viszonylag kevés fémszennyezés van, a gerinc közelében szinte semmilyen jelet nem fogtunk. Délután találtunk egy kis tisztást, ahol feltűnően sok fémdarab került elő, de ezeknek sajnos semmi közük sincs a gép becsapódási helyéhez.

Három óra körül Légrády Lajosra mosolygott a szerencse, mert a hegyoldal egy meredekebb részén detektorral talált egy Schwarzlose géppuskalövedék-magot. Carlo Ferrai, a borgói múzeummal szoros kapcsolatban álló fegyverszakértő szerint Lamon környékén nem voltak földi harcok, főleg nem ezen a meredek hegyoldalon, ezért valószínű, hogy ezt a lövedéket a levegőből lőtték ki.

Ezt erősíti meg az is, hogy 1918. május 24-én a kanadai pilóták négy légi győzelmet igényeltek a Monte Coppolo csúcs környékére (ami nagyjából egy kilométerre van légvonalban az általunk átkutatott területtől), tehát jelentős légi harc volt a terület felett.

A kutatás befejeztével Carlo javaslatára nem az ösvényen jöttünk le a táborból, hanem egyenesen a hegy oldalát végigdetektorozva. Este, a GPS-szel követett kutatás összegzésekor kiderült, hogy a mai napra 10 kilométernyi hegymászás jutott.

Június 30. (vasárnap)

Öt hónapos szervezés után június utolsó napján, délelőtt 10 órakor elindult a „Szolnok−Lamon 1918−2013" emléktúra Olaszországba. Útközben érintettünk Feltrét, ahol egykor a Monarchia egyik katonai repülőtere működött. Este érkeztünk meg a Dolomitokban fekvő Lamonba, mely igazi olasz hegyi kisváros a keskeny utcáival, régi stílusú takaros épületeivel. Marcello Gicomin fogadott minket a település főterén, majd elindultunk a szállásunkra; ez a hegy oldalában található, 1282 méter magasan. Innen 45 percnyi kaptató után lehet eljutni ahhoz az erdőhöz, ahol Kiss József posztumusz hadnagy utolsó bevetése véget ért.

Marcello tájékoztatása szerint Giovanni Daruna lamoni lakos járt fenn a helyszínen a baleset után kiérkező katonákkal, és két darabot elhozott a gépből. Ezeket jelenleg a borgói múzeumban őrizik. Kiss posztumusz hadnagy holttestét az osztrák katonák hozták le a hegyről, majd két napig Lamon templomában volt felravatalozva. Marcello szerint a terület, ahol a a gép lezuhant, jól behatárolható, de a becsapódás pontos helyszínét már senki sem ismeri, mert, „Giovanni úr 10 éve elhunyt".

Annak ellenére, hogy Kiss József emlékét nagy tisztelet veszi körül Olaszországban, a lezuhanás helyszínén Giovanni Daruna után nem jártak fenn a helyi lakosok, kutatók.

A megérkezésünk után megkezdődött a munka, megnéztük az összes rendelkezésre álló fotót és a térképeket a helyszínről, majd megbeszéltük a holnapi feladatokat. Eredetileg a lezuhanás időpontjában akartunk a helyszínre látogatni, de Marcello tájékoztatása szerint májusban sokszor többméteres hó borítja a hegyeket, ezért kellett várni az indulással.

Fotó: az expedíció tagjaiés Sándor-Singer Éva