Világháborús centenárium – Szarajevóiak: mit ünnepeljünk?

Az évforduló előszele a város két, egymáshoz egyébként roppant közel eső pontján kapja el a nézelődőt. Ezek egyike a kilencvenes évek polgárháborújában lebombázott, kiégett, a felújítás után csak nemrégiben megnyitott könyvtár, ahol már tucatnyi közvetítőkocsival készülnek a záróesemény, a Bécsi Filharmonikusok szombat esti fellépésének közvetítésére.

A másik az a hely, ahol száz éve eldördültek a Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Zsófia életét kioltó lövések. Itt nehéz úgy elsétálni, hogy ne valamelyik − éppen távol-keleti − tévéstáb forgasson vagy jelentkezzen be éppen. A sürgés-forgás azonban alig látszik meg a sarokházban berendezett, pár szobányi múzeum forgalmán. A jelek szerint évforduló ide vagy oda, nemigen sikerült vonzóvá tenni a zömmel monarchia korabeli és a merénylethez kapcsolódó tárgyakat (utóbbiakat másolatban) bemutató kiállítást.

„Értem én, hogy a merénylet kiváltotta első világháború megváltoztatta Európa 20. századát, de számunkra sokkal fontosabb az, ami a mi 21. századunkat alakítja. Főleg az a korrupció és gazdasági pangás, ami miatt pár hónapja országszerte tüntetéshullám robbant ki, vagy a nyár eleji árvíz, ami rengeteg embert tett nincstelenné országszerte" − mondja egy kávézóban ücsörögve a farmeros-zakós hivatalnok, Amir, aki szerint anyagiakban az ár pusztítása az 1992−95-ös polgárháborúéval vetekszik.

Ő egyébként kimarad minden megemlékezésből.

A város lakosságának zömét adó muzulmánok jó részéhez hasonlóan ugyanis az ő életét is valami teljesen más határozza meg: szombaton hajnalban kezdetét veszi a ramadán, a muzulmán böjti hónap. Így teljes lelki nyugalommal zárkózhat be otthonába családjával, hogy napkeltétől napnyugtáig böjtöljön. Este pedig megnézi a brazíliai vb meccseit.

Merthogy Szarajevó a szokásosnál is hevesebb focilázban ég, már csak azért is, mert a nemzeti tizenegy először jutott ki a világjátékokra, ha a csoportkör után csomagolnia is kellett.

Bárkit kérdezett az MTI tudósítója, mindenki arról beszélt: már a kijutás is szép eredmény volt, a csapat megmutatta, mit tud, és az nem is volt kevés, így nincs min szégyenkezni.

Az amúgy is focibolond helyiek kávézókban vagy a nagyobb bevásárlóközpontok előtti óriási kivetítőkön követik nyomon az eseményeket, a boltosok pedig, akik mégiscsak az árukészlettel, nem pedig a sporteseménnyel foglalkoznak, vevőikkel együtt rohannak ki üzletükből, ha üvölt a közönség. Így legalább ismétlésben látják a meccs fénypontjait − ezt megtapasztalhatta a tudósító a bosnyák válogatott Irán ellen vívott búcsúmeccsén.

A távtévézés legkifinomultabb módszerébe egyébként annál az üzletnél botlott az MTI munkatársa, ahol a hetvenes éveiben járó tulajdonos egy tinédzsert állított az ajtóba, aki a kivetítőn meccset nézve rikkantott, amikor „tényleg" érdemes futni.

„A világbajnokság más szempontból is lehetőség a számunkra, hiszen végre alakíthatjuk az ország imázsát. Két évtized után ez az első nagy alkalom, hogy Bosznia nevét ne a háborúval, hanem egy pozitív fogalommal kössék össze" − jegyzi meg Aleksander, aki nemrég kezdte meg karrierjét egy helyi marketingcégnél. Aztán gyorsan hozzáteszi: a kérdés csak az, mennyire akarja és tudja kihasználni a kormányzat az adódó alkalmat.

Viták és vb ide vagy oda, a helyi idegenforgalom tagadhatatlan győztese a centenáriumi ünnepségeknek. „A drágább szállodákat jó előre megtöltötték a delegációk és az újságírók, így az olcsóbbakba szorult számos olyan turista, aki későn foglalt szobát" − magyarázza Lejla, az egyik háromcsillagos hotel recepciósa. Aki a maga részéről tudja, mi történt 1914. június 28-án dél körül a városban, de különösebb jelentőséget nem tulajdonít a száz évvel ezelőtti eseménynek.