Különleges tűzszerész bemutató látássérülteknek

Az egyesület PÁSZTA nevű Facebook csoportja (Párbeszéd Szabad Tartalommal) kereste meg az alakulatot azzal a céllal, hogy bepillantást nyerjenek a hazai, illetve külszolgálati körülmények között felmerülő tűzszerész feladatokba.

A budapesti Irinyi János laktanya tűzszerész oktatótermében Bukta Balázs százados, az ezred zászlóalj törzsfőnöke fogadta a látássérült látogatókat. A százados egy igaz történettel indította az előadását, melyet az „Aknászok, tűzszerészek – Hős magyar honvédek a II. világháborúban és a következő években” című könyvből olvasott fel. A Bukta százados által idézettek szerint Galambos Zoltán, egykori tűzszerész katona életét egy alkalommal néhány kisnyuszi mentette meg, közvetlenül a második világháború után. Galambos Zoltán 1947-ben szerelt fel, ekkor Magyarország tele volt a második világháborúból visszamaradt robbanóeszközökkel: aknákkal, bombákkal, tüzérségi és másfajta gránátokkal. Mindenütt a nyomukban somfordált a halál, sok tűzszerész és aknakutató halt hősi halált az aknamezők felszámolásakor. Galambos Zoltán felé is „sokszor suhintott a nagy kaszás, de valahogy mindig megúszta”.

A felolvasást követően Bukta százados különböző világháborús eredetű, gyakorló robbanóeszközöket mutatott be a vendégeknek. A látogatók többek között tapintással fedezhették fel az F-1-es szovjet védőkézigránát felületét, amelyet a zászlóalj törzsfőnök elmondása szerint „kukoricagránátként” csúfolnak – utalva az 1x1 cm-es barázdákra, vagyis a repeszekre, melyek detonációt követően szétrepülnek a szélrózsa minden irányába. „Nincs rajta mit szépíteni, ezek az eszközök arra vannak kitalálva, hogy a háborúban öljenek” – közölte Bukta százados. A zászlóalj törzsfőnök hangsúlyozta: a tűzszerészek mindenkit arra biztatnak, hogy ne fogdossanak robbanóeszköznek vélt tárgyakat.

A látássérült vendégekkel azért tettek kivételt, mert nekik az elsődleges érzékszervük a kezük és a tapintásuk, így ők a való életben is csak ilyen módon ismerhetnének fel robbanótestet vagy lőszert. A tűzszerészek csak pirotechnikai anyagoktól mentes, oktatási célból használt robbanóeszközöket szemléltettek ilyen módon a látogatóiknak.

A nagyméretű világháborús légibombák letapogatását követően egy EOD-9-es nehéz tűzszerész bombaruha 12 kilogramm tömegű védősisakját próbálták fel az önként jelentkezők. Ezután pedig az alakulat egy Andros F6-A típusú, amerikai gyártmányú tűzszerész felderítő robotjának különböző szerkezeti egységeit fedezték fel érintéseikkel.

Bukta százados az esemény végén elmondta: látszott a vendégeken, hogy érdeklődtek, ugyanakkor különleges szemléletmódot igényelt a tűzszerész feladatok bemutatása, hiszen kihívás szemléltetni a különböző eszközeiket egy olyan világnak, amelyben a katonák nincsenek otthon.

A látogatás során elhangzott, hogy ugyan a második világháború csaknem 80 éve véget ért, de évente még mindig mintegy kétezer, robbanóeszközökkel kapcsolatos rendőrségi bejelentésre vonulnak ki az MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred katonái, a lakosság biztonsága érdekében.