Lánctalpas tanulók

Gálosi Patrikot 2020. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, így a zászlóaljnál „új embernek” számít. Ennek ellenére már oktatja katonatársait a Leopard 2A4HU harckocsik kezelésére, hiszen a fiatal tiszt saját maga is több, részben külföldi tanfolyamon vett részt. Ebben persze komoly segítséget jelentett, hogy Tatára már középfokú német nyelvtudással érkezett…

Nem meglepő, hogy a hadnaggyal a zászlóalj egyik hangárépületében ültünk le beszélgetni. „Mindenáron harckocsizó akartam lenni, hiszen nagyon szeretem a gépeket. Otthon, édesapámmal egy kis műhelyt is üzemeltetünk” - emlékezett vissza szerszámokban gazdag gyermekkorára Gálosi hadnagy. A Kossuth-tér lélekemelő avatási ünnepsége után a harckocsizó alegységnél kapta meg első beosztását. Szintén frissen avatott tiszttársával együtt beosztották őt az új haditechnikára felkészítő, első tanfolyamra. Az első két hét során még Tatán ismerkedtek meg a Leopard 2A4-es harckocsi jellegzetességeivel, természetesen az alapoktól indulva. „Megtanultuk, hogyan néz ki a gép, hogy kell kinyitni a búvóréseket, a búvónyílásokat, hol találthatóak a munkahelyek a Leopard belsejében, hogyan néz ki a küzdőtér” – mesélte.

Ezt követte egy újabb, szintén két hetes képzés az osztrák hadsereg 14. harckocsizó zászlóaljánál, az ausztriai Welsben, ahol a töltőkezelői és az irányzói tevékenységeket tanulták meg, német instruktorokkal és az osztrák bajtársaik segítségével. A képzést töltőszimulátor is segítette: a teremben elhelyezett torony minden egyes részegysége ugyanúgy működik, mint a harckocsira épített „igazi”. Csak éppen kívülről az oktatók pontosan tudják figyelni azt, hogy a képzés alatt álló katona mit csinál a toronyban: irányítani, segíteni tudják a megfelelő gyakorlat elérésében. „Ausztriában megtanultuk a harckocsiágyú töltését, az irányzással kapcsolatos feladatokat: azt is megtapasztalhattuk, hogy a T-72-eshez képest milyen finoman mozdul a harckocsi az irányzásnál” - tette hozzá a hadnagy.

Nem véletlenül került szóba a még hadrendben álló „hetvenkettes”, hiszen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán töltött esztendők során ezzel a típussal ismerkedtek meg a fegyvernem alapjaival. „Ezzel tanultam meg vezetni, lőni, illetve erre kaptam harcászat kiképzést is – így nálam is megvolt az első lépcső, amit Horváth Sándor alezredes, zászlóaljparancsnok említett” - emelte ki a hadnagy.

Az immár kiképzett töltőkezelők és irányzók a tanfolyam végén Szomódon is bemutatták, mit is tanultak Welsben. Nem is akárhogy: 98 százalékos találati arányt értek el a frissen átképzett harckocsizók. Nem jelentett akadályt a ferdén haladó pályán távolodó, mozgó célok leküzdése sem. Igaz, Gálosi Patriknak - saját bevallása szerint - fiatal hadnagyként azért kicsit küzdelmes volt a megfelelően pörgős ritmus felvétele. Nem csak a katonák, a gépek is siettek. „Amikor az ember benn ül a gépben, 40 kilométeres sebességgel megy az indítóponttól a 700-as fordulóig és közben kettő vagy négy harckocsi lő egy vonalban… Akkor az eléggé nagy adrenalinlöketet ad” - emlékezett vissza erre a mozzanatra a fiatal tiszt. „Kihívás, hogy hátramozgásnál a parancsnok irányítja a vezetőt. Tolatva, 30 kilométeres sebességnél kinn a fejem a búvónyílásból és a másik harckocsi mellettem épen egy célt küzd le az ágyújával… Akkor azért a légnyomás kicsit megmozgatja az ember fejvédőjét” – mondta nevetve.

Nem tette könnyebbé a zászlóalj, így a képzés alatt állók életét a COVID-19 vírus okozta világjárvány sem. Számos plusz feladatot kellett ellátniuk a tatai katonáknak is. A szakmai munka és a képzés azonban nem áll le: idén áprilisban ismét Wels és a „tizennégyesek” vártak Gálosi hadnagyra és társaira. „Jó volt visszamenni, hiszen már voltak ismerősök, az előző képzésből. Ekkor a harckocsi kezelői szintű üzemeltetésére, illetve a vezetésére képeztek ki minket. Megtanultunk minden: a vezetéstechnikai sajátosságokat, a karbantartási feladatokat, minden egyebet” – tudtuk meg.

Most ennek a képzésnek a hazai koordinálása a hadnagy feladata. „A Welsben szerzett tapasztalatok alapján, az osztrák kiképzőktől kapott tananyagokat, ismereteket felhasználva, de a magyar szabályok szerint végezzük a harkocsivezetők, csoportonként tíz fő képzését. Egy hosszú folyamat elején állunk még, de mindent megpróbálunk annak érdekében, hogy minél gyorsabban és minél szakszerűbben legyenek kiképezve a katonáink” - mondta.

S hogy milyen volt legelőször a Leopard 2A4HU-ba ülni? „Furcsa” – hangzott el a gyors és határozott válasz. Jól látható, hogy az A4-esek tervezése alatt fontos szempont volt a kezelőszemélyzet védelmének és komfortérzetének biztosítása. „Amikor beül az ember, mondjuk a parancsnok munkahelyére, akkor látni: minden le van takarva szépen gumival, nem lóg ki semmilyen éles dolog sehonnan. Ezek mind-mind olyan apróságok, amelyek bizony nem csak a kezelőszemélyzet kényelmét, de a morálját is emelik akár egy egyszerű harcászati begyakorlás alatt vagy egy lövészet alatt is. Nem azzal kell foglalkozni a katonának, hogy már megint beleakadtam ebbe a kiálló dologba, hanem teljesen a feladatra tud koncentrálni” – sorolta.

A vezetést is meg lehet szokni. „A T-72-es harckocsinál a vezető elől a páncéltest közepén ül, de én keveset vezettem ezt a típust, így egy kicsit könnyebb volt átállni a Leopard-ra. Itt jobboldalt ülök – mi pedig az autókat a bal oldalról vezetjük, tehát azért szokatlan marad a helyzet. Elsőre ez is furcsa volt, de az osztrák katonák megtanították nekünk, hogy a harckocsira hol és milyen, a vezetést segítő eszközök vannak felerősítve és ezek használatával hogyan lehet a kocsit biztonságosan az úton tartani és ott irányítani” – mesélte.

A welsi képzés ideje alatt a magyar katonák közúton is vezethették a Leopard 2-eseket, hiszen az allensteigi központi gyakorlótéren ilyen célokra épített utakon gyakorolhattak. „Hidakon hajtottunk át, kereszteződéseben nagy és kis ívben kanyarodtunk, gyakoroltunk mindent. Van rajta indexlámpa, elakadásjelző, mint a személyautókon is…” – sorolta fel a harckocsik egy kevéssé ismert felszerelését a hadnagy. „Nem nehéz a vezetése, de oda kell figyelni rá. Ha a vezető nem kapta meg a megfelelő képzést, akkor azért sok mindent el tud rontani” – tette hozzá.

A jót könnyű megszokni - tartja a mondás és a kiképzéssel foglalkozó hadnagy is ezt erősíti meg. A jelenleg átképzésen lévő, altisztek és legénységi állományú katonák már rendelkeznek T-72-es „előélettel” és képzettséggel. Nem kell nekik elmagyarázni, mi az a futógörgő, hol van és mire jó – húzta alá Gálosi hadnagy. Persze vannak olyan részegységek is, melyeket a T-72-es harckocsiba nem építettek be, így mindenki számára újdonságnak számítanak. Ilyenkor jönnek a kérdések, s persze a válaszok, az erőteljes jegyzetelések.

„Nagyon lelkesek, motiváltak, hiszen már várták, hogy megkapják a képzést az új technikára. Úgy veszem észre rajtuk, hogy a maximumot teszik bele a közös munkába és mindent megtesznek azért, hogy mindent megtanuljanak a Leopard 2-esről. Hiszen ez az új eszköz és végre foglalkozhatnak vele…” – zárta a beszélgetést a fiatal tiszt.