Magyar honvéd tisztjelölt a világ legkiválóbb tisztképző akadémiáján

Harmadéves honvéd tisztjelöltként szakítottad félbe hazai tanulmányaid és döntöttél úgy, hogy elvégzed a Royal Military Academy (Sandhurst) által szervezett „Commissioning Course 202” képzést. Hogyan talált meg a lehetőség? Mi motivált, hogy jelentkezz?

2019 decemberében egy századsorakozón hirdették ki, hogy a Magyar Honvédség egy honvéd tisztjelöltet küldhet az Egyesült Királyságba, az ottani egyedüli tisztképző akadémiára, a Royal Military Academy Sandhurst-re. Azonnal jeleztem a századvezetésnek, majd az egyetem felé is, hogy élnék a lehetőséggel és beadtam a pályázati anyagomat. Természetesen a legnagyobb motiváció, hogy Sandhursti Királyi Akadémia a világ legjobbnak tartott tisztképző intézménye, ott tanulni hatalmas lehetőség és megtiszteltetés. A megszerezhető lexikális, harcászati tudás mellett vonzott a nemzetközi közegben való munka és természetesen az angol nyelvtudásom magasabb szintre emelése is.

Az MH Ludovika Zászlóalj és az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara egyöntetűen melletted tette le a voksát. Mit gondolsz, miért pont rád esett a választás? Milyen kompetenciák szükségesek, hogy a világviszonylatban is a legmagasabb szintű tisztképző intézményébe kijuthasson egy honvéd tisztjelölt?

Úgy vélem a kiváló parancsnoki értékeléseim, a zászlóalj életében való aktív szerepvállalásom, a sportversenyeken való részvételeim mellett a stabil angol nyelvtudás az, ami elősegíthette, hogy engem támogattak. A legfontosabb kompetenciák közé mindenképpen a kitartást, a megbízhatóságot és a csapatjátékosság képességét sorolnám, valamint azt, hogy valaki képes legyen nagy nyomás alatt is magas színvonalú teljesítményt nyújtani.

A Királyi Katonai Akadémia „Commissioning Course 202” tanfolyamán vettél részt. Mi az alapvető célja a képzésnek és milyen végzettséget ad?

Röviden összefoglalva a képzés alapvető célja, hogy egy nagyon pontosan felépített, minden részletre odafigyelő rendszerben a kadétokat felvértezze a megfelelő tudással, kompetenciával és felkészítse őket, hogy a brit hadsereg tisztjei legyenek. Ez lényegében egy 44 hetes tisztképzés, ami 3 szakaszra bontható - Junior, Intermediate és Senior Term - és a hadnagyi rendfokozat megszerzésével zárul, ami egyben szakaszparancsnoki beosztást is jelent. A tanfolyam népszerű, egy évben három kurzust indítanak. Amelyben én is részt vettem 197 fővel indult, amelyből 27-en voltunk külföldi kadétok. A képzés rendkívül megfeszített, szinte minden percetek be volt osztva.

Hogyan épült fel a napirend, milyen egy „átlagos” nap a Sandhursti Királyi Katonai Akadémián?

Az első szakasz a normál brit alapkiképzés része, nagyon intenzív időszak, amely alaki vizsgával zárult. A fizikális terhelés beépült a mindennapokba, a katonai testnevelés (BPT), és sima testnevelés (PT) az egyéb képzésekkel egyenértékűen kapott helyet. Nemcsak fizikálisan volt megterhelő, hanem mentálisan is, ugyanis a hatalmas fáradtság ellenére fejben is ott kellett lenni minden nap, minden percében.

Minden egyes napnak ugyanaz a felépítése megállás, hétvége, pihenés és szabadidő nélkül. 5:30-kor ébresztő, ami előtt rendbe tettük a saját szobát, s ilyenkor jutott idő a tisztálkodásra, a borotválkozásra, hiszen ezután már a közös körletek takarítása volt a feladat. Ezt követte az angol himnusz eléneklése, majd 6:30 és 7 óra között a reggeli. Ezután a legapróbb részletekig menő szobaszemle következett amely során még azt is megnézték, hogy a szekrényben a vállfák egyenlő távolságra vannak-e, vagy hogy tiszta-e a nem használt bakancs talpa. Például, ha szösz volt az ágyon, már meg is bukott a szemle. A nap további részében különböző előadások, tréningek voltak, majd dél körül ebéd, ami után egészen vacsoráig folytatódtak a képzések. Irányított szabadidővel zárult a nap, amelynek részeként előkészültünk a másnapi feladatokra. Éjfél körül kerülünk ágyba. Majd reggel kezdődött elölről minden.

Nagyjából az egész Junior Term-et végig kísérte ez a napirend. A második szakaszban a képzés intenzitása ugyanúgy megmaradt, a napirend feszített volt. Annyi volt a változás, hogy a kiképzők már érettebbnek tartottak minket és nem volt mindennapos szobaszemle, de ennek ellenére a korábbi elvárásoknak megfelelő szobarendet kellett tartani és a szemlék csak szúrópróbaszerűek voltak. Ebben a fázisban több volt az akadémiai előadások száma, azonban a COVID-19 okozta járványhelyzet miatt inkább az online oktatási formában. Sokszor volt olyan, hogy vacsora után még volt kötelező készülés a következő napi órákra. A PT és BPT óraszáma és minősége ugyanolyan volt, mint az előző szakaszban, nagyon nagy hangsúly volt rajta. A Senior Term-ben, azaz a harmadik szakaszban sem változott a korábbi napirend.

Mennyi idő kellett ahhoz, hogy a szervezeted is alkalmazkodjon ehhez?

Összeségében nem kellett túlságosan sok idő ahhoz, hogy alkalmazkodjak. Ha visszagondolok, akkor talán másfél-két hét volt, mire teljesen hozzászoktam ehhez a fokozott tempóhoz. A napirend nem volt ismeretlen „életviteli” forma, hiszen honvéd tisztjelöltként is tervezett napirend alapján életünk.

Az elmúlt egy év nem csak az elméleti tudás megszerzéséről, hanem a gyakorlati tapasztalatokról is szólt. Említetted, hogy különböző gyakorlatok voltak és végül a képzést zárógyakorlattal zárult. Mesélnél erről?

A képzésünk egyhetes zárógyakorlattal fejeződött be. Ezen a gyakorlaton már nem egyedülálló szakasz, illetve századszinten tevékenykedtünk, hanem a másik századdal közösen hajtottunk végre feladatokat a saját felelősségi területeinken. Ez egy komplex gyakorlat volt, amelyen szükség volt minden, a képzés folyamán elsajátított tudásunkra. Nagyjából minden napra jutott egy különálló feladatvégrehajtás, amelyet a tervezési és felkészülési fázis előzött meg. A hét folyamán szinte minden beosztást egy kadét kapott, kivétel volt a zárótámadás, amely során már ezeket a beosztásokat is kadétok látták el. A kiképzők csak megfigyelőként vettek részt és csupán értékelték a kadétok teljesítményét. A tervezés teljes folyamata és a végrehajtás irányítása és levezénylése a gyakorló parancsnoki állomány kezében volt. A feladatok végrehajtását hajnalban, pirkadatkor kezdtük, ami azt jelentette, hogy minden nap hajnali 2 óra körül volt ébresztő, hogy a megadott időre a szükséges feltételek mellett odaérjünk. Minden nap új nyugváskörletben töltöttük a napot. A zárógyakorlat utolsó mozzanata egy zárótámadás volt, amelyet beépített területen egy kis „falu” ellen hajtottunk végre. A feladat a „falu” teljes megtisztítása volt. Egy harccsoport szintű manővert kell elképzelni, ahol a két század egymásra támaszkodva haladt előre a saját területén, épületről épületre. Ebben a szakaszban - ahogy már említettem - a századparancsnokok személyét is a kadétok közül választották. A feladat onnan indult, hogy a századparancsnokok megkapták a harcparancsot a harccsoport parancsnokától és a teljes tervezési és parancsnoki cikluson végig kellett menniük és mindenkinek a saját beosztása szerinti feladatot kellett ellátnia. Időközben voltak parancskiegészítések is, amelyeket a tervezés során figyelembe kellett venni. Nagyjából két nap állt rendelkezésre a felkészülésre a támadás kezdetéig. Ezen a támadáson a kiképző állomány is beállt a „játékba” és részt vettek a végrehajtásban a kadétok irányítása alatt.

Az eddigiek alapján egy nagyon izgalmas és mozgalmas egy éven vagy túl. Más szakmai környezetben, új szabályok, oktatási módszerek között élted a mindennapjaid. Mi volt a legkülönlegesebb, legmeglepőbb tapasztalásod?

A legmeglepőbb talán a büntetési rendszer, aminek a hátterében a precizitásra, figyelmességre való nevelés áll. Az első öt hét után, ha valamiben hibát találnak - például gyűrött volt az egyenruha, vagy nem megfelelő a szoba - akkor az alakulótéren 21 órakor a „Show Parade” keretében be kellett mutatni a hibátlan verziót. Természetesen mindig vigyázva arra, hogy újabbakat még véletlenül se kövess el, mert annak másnap este újabb szigorú szemle lett az eredménye. Ha például az ágy nem volt megfelelő, akkor az egész ágyat, tökéletesre előkészítve kellett kivinni az alakulótérre, újabb hibát még véletlenül sem elkövetve.

Az oktatási módszereket és a napirendet figyelembe véve, milyen jelentős eltérések vannak az akadémiai és az itthoni „szabályok” között?

Szerintem a legnagyobb és legszembetűnőbb eltérés az, hogy nem csak a hétköznapokon van oktatás, hanem a hétvégéken is. Ugyanolyan napnak számítanak, mint a többi és néhány hétvégét leszámítva nem voltak szabadnapok. Egy-egy szakasz alatt nem volt lehetőségünk elhagyni az akadémia területét. A képzés menetét tekintve még egy jelentős eltérés az, hogy sokkal több gyakorlati foglalkozásunk volt, mint itthon és összeségében jóval többet voltunk terepen, mint a bázison a hazai képzési rendszerhez képest. Képzési szakaszonként legalább három-négy hosszabb gyakorlatunk volt és sokszor volt olyan, hogy egy-egy napon egy tárgykör keretében kimentünk a gyakorlótérre és ott tartottuk a foglalkozásokat. Az akadémián a lövészeti foglalkozások is gyakoribbak és sokkal intenzívebbek. A lövészet tekintetében egészen lövészetvezetői szintig megy a képzés, amelyből le kell vizsgázniuk a kadétoknak mind elméleti, mind gyakorlati síkon, amely tulajdonképpen egy éles lövészet levezetését takarja.

Nagyon kevés szabadidővel rendelkeztetek, abban a kis időben volt lehetőséged ismerkedni a helyi kultúrával, esetleg utazni?

A napirend nagyon szigorú, percre pontosan megtervezett. Az úgymond „szünet” kimerült a szakaszok közötti 2-3 hetes szünetekben, azaz összesen két ilyen alkalom volt. Normál esetben az egy-két szabad hétvégén, illetve a hosszabb szünetben van lehetőség utazni más városokba, ismerkedni a kultúrával, de jelenleg a járványügyi helyzet felülírt mindent. Ezért nem hagyhattuk el az akadémia területét a szakaszok alatt, így csak a korábban említett hosszabb szünetekben volt lehetőségem „világot látni” és kicsit utazni, de ezt is csak az aktuális járványügyi intézkedések betartása mellett.

Nagyon sok mindent tapasztaltál, tanultál a képzés során, mit gondolsz, hogyan fogod tudni kamatoztatni a megszerzett tudást, tapasztalatot?

Úgy gondolom, hogy a kint megszerzett tudás és tapasztalat mindenképpen építő jellegű és beépült a saját tudástáramba. A gyakorlati tapasztalatokat az elkövetkezendőkben szerintem tudom kamatoztatni, használni, mivel lövész szakirányon vagyok és a brit képzés is egy alap lövész képzés volt. Mindent, amit megtanultam és elsajátítottam valamilyen szintem be tudom építeni, mivel a NATO-n belül sok dolog van, ami vagy megegyezik az országok között, vagy csak minimálisan tér el. Emellett persze tanultam olyan dolgokat is, amely az angol doktrinákkal, szabályzókkal függ össze, ezeket nyilván nem lesz lehetőségem tisztán beépíteni a magyar rendszerbe, mert nekünk is megvannak a saját szabályzóink, amely alapján a Magyar Honvédség működik és tevékenykedik. Hatalmas előnynek érzem, hogy már a pályám elején megtapasztalhattam, hogy milyen nemzetközi környezetben dolgozni és megtanulhattam, hogy milyen dolgokat lehet ebben a helyzetben felhasználni az eredményes munkához.

Kiválóan teljesítetted a Sandhursti Akadémia képzését, hogyan élted meg az avatási ünnepséget és azt, hogy te vehetted át a négy legnevesebb díj közül az egyiket az ünnepségen?

Tulajdonképpen az avatási ünnepség a képzés fénypontja, nagyon nagy a felhajtás körülötte. Minden egyes részletnek a lehető legkiválóbbnak kell lennie úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Számomra nagyon nagy élmény volt és rettentően boldognak és büszkének éreztem magam, hogy a Királyi Katonai Akadémia alakuló terén masírozhatok díszegyenruhában, a brit hadnagyok és más külföldiek soraiban, velük egyenrangúként. Kívülről is fenomenális az egész ünnepség - a lovasok, az alegységek, a zene -, de belülről az érzés leírhatatlan. Amikor megszólalt a zenekar a világ megszűnt és csak a pillanat volt, amit akkor és ott megéltél, hiszen tudtad, hogy ez a nap csak rólad szól. Rólad és a bajtársaidról, akikkel közösen éltétek át a képzés minden pillanatát a legrosszabbtól a legjobbig. A zárógyakorlatot követően két hétig szinte csak erre az alkalomra készültünk, illetve ezt megelőzően tulajdonképp az egész képzés alatt az alaki foglalkozásokon. A felkészülés nem csak az alakizásból állt, hanem a díszegyenruha makulátlan állapotba hozása és megtartása, a bakancsok tükörfényesre fényesítése, illetve a kard fényesítése is ide tartozott a sok egyéb dolog mellett a rengeteg szemlével együtt, hogy akkor és ott minden kifogástalan állapotban legyen.

Már az ünnepség előtt értesültem róla, hogy én fogom kapni ezt a díjat. Őszintén szólva, amikor az avatás előtt a díjátadón meghallottam, hogy én kapom a Nemzetközi Díjat (International Award) nagyon meglepődtem, nem számítottam rá. A meglepettség mellett nagyon boldog és büszke voltam, hogy olyan teljesítményt tudtam nyújtani a képzés folyamán, hogy kiérdemeltem ezt a hatalmas elismerést. Rendkívül büszke voltam, hogy az avatási ünnepségen a négy kitüntetett egyikeként, magyarként kiállhattam a Királyi Katonai Akadémia alakuló terén az egész évfolyam elé és nagy megtiszteltetés volt számomra átvenni az elismerést attól a személytől, aki a királynőt képviselte az ünnepségen.