Magyar katonákat exhumáltak Besenyőtelken

A Heves megyei település 1948-ban készült jelentésében 4 hősi halált halt magyar katonáról írtak, akiket a település temetőjében temettek el. A napjainkban már lezárt temetőben található sírhelyen a négy katona neve mellett egy felírás is szerepelt, amely szerint „10 hős bajtárs” is a sírban nyugszik. A település környéki harcokban több német katona is elesett, akiknek az eltemetési helyéről nem rendelkeztek információval, így felmerült, hogy a magyar katonákkal együtt temették el őket. A feltárást ezért a német partnerszervezettel, a Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge (VDK) képviselőivel közösen végezték el a szakemberek.

A HM HIM KEHI hadisírgondozó szakemberei április 20-án végezték el a feltárást. A sírról már korábban eltávolították a fedlapot, így azonnal el lehetett kezdeni a munkát. A maradványok nagyjából 2 méter mélyen voltak egy nagyobb, mintegy 200-160 cm nagyságú, fából készült ládában elhelyezve. Valószínűleg már a háború után kerültek a temetőbe, másodlagos temetési helyre, közös sírba. A maradványokat anatómiai rend nélkül helyezték el a ládában, ezért csupán tömegsírként – egyénileg nem azonosíthatóként – lehetett exhumálni a 10 főt. A tárgyi mellékletek (köpeny- és zubbonygombok, nadrággombok, csajka, 42M bakancs) alapján egyértelműen magyar katonák voltak a sírban, német katonákra utaló leletanyag nem került elő.

Az exhumált katonák közül a sírfeliratnak köszönhetően négynek ismerjük a nevét: Lőrincz János szakaszvezető, Lovász Mihály, Ludvig Mihály és Takács Péter honvédek biztosan a sírban nyugodtak. A feltárás során előkerült egy 36M azonossági jegytok, amely alapján a HM HIM KEHI szakemberei jelenleg kutatást folytatnak, és amely szerencsés esetben egy újabb személy azonosításához vezethet. A katonák feltehetően a Besenyőtelek térségében zajló harcok során haltak hősi halált 1944 novemberében.

Besenyőtelek térségében 1944 novemberétől a magyar királyi 27. (székely) könnyűhadosztály harcolt. A Miskolc-Eger-Mezőkövesd közötti területen bevetett erdélyi seregtest ideiglenesen részben a német 15. gyaloghadosztály alárendeltségébe került. Heves megye területén először a Tisza folyó mentén lángoltak fel a harcok. A szovjet 53. hadsereg alakulatai – az 1944. november 6-án megindított ellenséges támadás keretében – Tiszasüly és Tiszafüred között áttörték a német hadsereg kötelékébe tartozó magyar IX. hadtest folyamvédelmét. A túlerőben lévő ellenség nyomására a nagyobb veszteségeket szenvedett magyar alakulatok november 8-án adták fel Szentistvánnál és Tiszavalknál lévő állásaikat és Mezőkövesd térségébe vonultak vissza. Mivel a várost sorozatos légitámadások is érték, a 27. könnyűhadosztály-parancsnokság és az alárendelt parancsnokságok Novajra, majd Egerbaktára települtek át. November 10-12. között Mezőkövesd birtoklásáért folytak súlyos harcok. Az ellenséges csapatok a várost és környékét védő csapattestek arcvonalát több helyen áttörték és a súlyos veszteségeket szenvedett egységek visszavonulása miatt november 11-én már a magyar ütegek lövegállásait is elérték. November 12-én a szovjet csapatok elfoglalták Mezőkövesdet és a székely seregtest csapatai még aznap Eger-Andornaktálya-Ostoros-Novaj-Bogács vonalán foglaltak védőállást és több napon át sikeresen tartóztatták fel az ellenség előre nyomulását.

Az exhumált katonák újratemetésére Budapesten, a Fiumei úti sírkert 52-es parcellájában, a második világháborúban hősi halált halt magyar katonák számára kijelölt parcellarészen kerül majd sor.