Magyar tiszt az osztrák zárógyakorlaton
Szöveg: Tóthné Ilyés Edit | 2009. szeptember 10. 11:19Közel egy hetet töltött Bartha Richárd százados, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 1. lövészzászlóalj 1. századának parancsnoka a Theresianum Katonai Akadémián, Bécsújhelyen. Az Osztrák Szövetségi Hadsereg Katonai Akadémiáján a végzős hallgatók háromnapos zárógyakorlat keretében adtak számot felkészültségükről és az elsajátított tudásukról.
Ezen a gyakorlaton külső szakértőként vettél részt, egyedüli magyarként. Hogyan kerültél a végzős hallgatók vizsgájára?
Idén májusban egy osztrák harmadéves hallgató külföldi csapatgyakorlatát töltötte az 5/1. lövésszászlóaljnál. A táborfalvai gyakorlat során az őt ellenőrző elöljárótól jött az a felkérés, hogy vegyek részt az osztrák hallgatók záróvizsgáján, vizsgáztatóként.
Milyen feladatod volt a kint tartózkodásod alatt?
A záróvizsgán a 12 fős hallgatói csoportnál a harcászati és gyakorlati vizsgát kellett levezetni terepen. A háromnapos gyakorlat során Ausztria nyugati részén, önálló csoportként dolgoztak a végzősök. A munka során menetvonalakat terveztek, ezt követően bejárták ezeket, és végrehajtották a terepértékelést. Meghatározott területen védelmet és támadást kellett szervezniük, valamint egyéb harccal kapcsolatos feladatokat megtervezni és jelenteni erről csoportkörben. Ebben a három napban minden feladatkört a végzősök láttak el (a tervezéstől a gépjárművezetésig), és ezáltal az elméletben megszerzett ismereteket gyakorlatban alkalmazhatták úgy, hogy minden felelősséget nekik kellett viselniük. A gyakorlat ideje alatt nem volt felső szintről való ellenőrzés, csak a végén ellenőrizték és értékelték az elvégzett munkát.
A vizsgáztatás során betekintést nyertél a nyugati szomszédaink katonai képzésébe. Milyen különbségek tapasztalhatóak az osztrák és hazai oktatás között?
Emellett nem utolsó szempont az sem, hogy a hallgatók jó kommunikációs szinten beszélik az angol nyelvet. Ennek az oka az, hogy az akadémián elvárás, hogy nemzetközi környezetben is érvényesüljenek a tisztek. Éppen ennek a követelménynek felel meg az is, hogy külföldi vizsgáztatók angol nyelven kísérik figyelemmel a leendő tisztek utolsó megmérettetését, és így próbálják biztosítani az objektivitást is. Véleményük szerint valósabb képet kapnak, ha nem mindig a saját oktatóik mérik fel a hallgatókat.
A tapasztalataid alapján mely elemek lehetnek hasznosak a magyar tisztképzésben is?
Mindenek előtt azt tartom fontosnak, hogy a honvéd tiszti hallgatóknak több felelősségérzetet kellene tanulniuk. Ausztriában egy ilyen zárógyakorlaton aprópénzre kell váltaniuk minden elméleti tudást, és mindenért ők felelnek: az élelmezési ellátásért, a járművek üzemeltetéséért és feltöltéséért, a szükséges anyagok meglétéért. Ez mindenképp hasznos lenne itthon is, hogy a magyar hallgatók is egy ilyen gyakorlaton minden teendőt elláthassanak. Emellett fontosnak tartom azt is, hogy a leendő tisztek egy olyan tapasztalt, mindennapi munkája során alkalmazott tudással bíró egyénnel hajtsák végre a feladatokat, aki a gyakorlat teljes ideje alatt ott tartózkodik velük. Ez akkor is segíti a tanulókat, ha nem külföldi a meghívott vizsgáztató, hanem például egy magyar csapattiszt. Nagyon értékes tapasztalatnak tartom, hogy az osztrákok rájöttek, hogy a katonai felsőoktatásuk nem „mindenható", sokszor jelentős időkéséssel követi, vagy dolgozza fel az új eljárásokat és a szervezeti változásokkal felmerülő alkalmazási különbségeket.
Az idegen nyelv megfelelő ismerete szintén előnyünkre válna, ugyanis ma már sajnos nem érvényesül az a tiszt, aki nem beszéli megfelelő szintén a szakmai idegen nyelvet. Ebben sajnos még fel kell zárkóznunk nyugati szomszédainkhoz.
Összességében elmondható, hogy az osztrákok esetében is láttam, hogy a túlzott elméleti képzés nem válik a hallgató javára, ha háttérbe szorítja a gyakorlati képzést és a terepfoglalkozásokat.
Fotó: Bartha Richárd szds., Csehiné Sárkány Beáta szkv.
