Más kávéház

A Csendes-óceánon előrenyomuló amerikaiak 1944 közepére – a Békaugrás hadművelet keretében – elfoglalták a japánoktól a Salamon-, a Gilbert- és a Marshall-szigeteket. Következő célpontjuk (Truk és a Karolina-szigetek megkerülésével) a 16 nagyobb és számos kisebb, többségében vulkanikus eredetű földdarabból álló Mariana-szigetcsoport volt, melynek részét képezte a stratégiai jelentőségű Saipan, Tinian és Guam is; birtokba vételük után e helyszíneken az amerikaiak légi bázisokat terveztek kialakítani, hogy aztán az onnan felszálló bombázóik immár a japán anyaországot is támadhassák.

Az offenzíva bevezetéseként Raymond A. Spruance tengernagy 5. flottája 1944. június 4-én elkezdte „puhítani” a Trukon, illetve a Karolina-szigeteken állomásozó császári légierőt, melynek felét el is pusztította, mire a körzet japán parancsnoka, Ozawa Jisaburo altengernagy egyáltalán értesült a támadásról. Spruance hatékony tevékenységének köszönhetően alárendeltje, Marc Mitscher ellentengernagy egységei biztonságban futhattak ki június 6-án a Marshall-szigetekről. Az általa vezetett 58. flottakülönítmény több mint 100 hadihajóból, köztük 15 repülőgép-hordozóból állt, és utóbbiak fedélzetén összesen kb. 900 gép várt bevetésre. Az invázió sikeréhez kulcsfontosságú légi fölény megszerzése érdekében június 11–12-én a Mariana-szigetek térségében található, ellenséges kézen lévő repülőtereket (Guamon, Saipanon, Tinianon, illetve a kissé távolabbi Iwo Jimán) az ott állomásozó gépekkel együtt lebombázták, majd a következő napon a flottakülönítmény csatahajói – előkészítendő a partraszállást – a Saipant védő japán állásokat vették tűz alá.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 14-én, pénteken megjelent számában!