Még a legkeményebbek is megtörnek

Indul a közeljövőben személyvédelmi oktatás valamely egyetemen?

Találkoztam olyan emberekkel, akik borzasztó pozitívan állnak hozzánk. Mind a vezetői beosztású emberek, mind a kancellár, mind a Bolyai vezérkara, a kollégium vezetője, a Zrínyi teljes dékáni és vezetői kara is. Kezd kialakulni egy olyan elképzelés, hogy új oktatási rendszert hozunk létre a katonai vonalon, és egy olyan közös együttműködés jön össze, aminek a lényege egy új szakirány, ami legfőképpen személyvédelem. De elmegyünk picit a biztonsági, tiszti dolgok felé is. Nyugaton már beváltak azok a biztonsági tisztek, akiknek nem az a legfőbb feladatuk, hogy mondjuk egy plázában álldogáljanak 380 forintos órabérért, hanem hogy rálátásuk legyen egyfajta biztonsági struktúrára. A kiképzett biztonsági embereknek érteniük kell a politikai helyzethez, a valláshoz, ami nagyon fontos a terroristák szempontjából. Tehát nem olyanokról van szó, akiknek mindenképpen ajtókat kell berúgni, nem kommandós-képzésről beszélünk. A másik oldal pedig a személyi védelmi képzés iránya, aminek az alapját egy izraeli tematika adja, melyet itt Magyarországon nem lehet alkalmazni, tekintve például a jogi oldalt, illetve több más aspektust is. Nagyon sok olyan taktikai, módszertani anyaga van ennek a kiképzésnek, melyet át kell venni. Ebből bizonyos dolgokat idehaza is lehet értékesíteni. Mostanra állt össze egy tananyag, amit már bevittünk a dékáni hivatalba, ott megnézték, és úgy néz ki – bár nem akarom elkiabálni – , hogy elindul szeptembertől a felnőtt akkreditált képzés, ami olyasmi, mint egy OKJ-s anyag. Az idei lenne a próbaév, majd ezt beépítenénk a főiskolai anyagba, és akár diplomát is szerezhetnének a tanulók. Azt gondolom, Magyarországon nagyon jók az elméleti szakemberek, jók az elméleti anyagok, de a gyakorlati kérdés mindig ott csúszik el, hogy nincs rá elég pénz. Nálam az utolsó 5 évben körülbelül 300 hallgató végzett. Õk megfinanszírozták maguknak a képzést, és a nagy része kijött velem Izraelbe. Milliós nagyságrendű pénzekről van szó. Nagyon keményen elkérik az árát, bár nyugati fejjel gondolkodva ez nem olyan nagy összeg.

Az igazi képzés Izraelben kezdődik?

Nem, Magyarországon kezdjük egy 15 hetes, 320 órás magyar alapképzéssel, ami 280 ezer forintba kerül. Az ezt követő középfokú képzés 350 órás, a felsőfokú pedig 450. Ez kitesz az ember életéből körülbelül másfél évet. Mikor ezekkel az ismeretekkel már rendelkezik, felülünk a repülőre és megyünk ki Izraelbe.

Ott következik a dolog keményebb része?

Igen. Izraelben már nem ott kezdődik a dolog, hogy ez itt a fegyver, ez itt a lövedék… Ott már úgy kezelik az embereket, hogy valamilyen szinten értenek a közelharchoz. Úgy mondanám, hogy a kisebb dolgokat összerakják egybe, szakmailag pedig óriási dolgokat tudunk tanulni. Nagyon kemény a kiképzés, napi 18-20 óra, ami mind fizikálisan, mind pszichésen nagyon megterhelő. Magyarországról körülbelül 70 embert vittem már ki magammal. A Golán-fennsík tetején van egy katonai bázisunk, másfél kilométerre a libanoni határtól, ott zajlik a képzés.

Ebből a 70 emberből volt, aki kibukott a csapatból?

Volt sajnos, legfőképpen pszichés okokból. Egy képzés alatt páran mindig elsírják magukat. Még a legkeményebbek is megtörnek.

Melyik résznél?

Főleg azért buknak meg, mert állandó stressz alatt vannak. Egy dolgot tudomásul kell venni mindenkinek: az ember agya ilyenkor másként mozog. Most itt egészen másképp ücsörgünk, de ugyanez egészen más is tud lenni: ha például kint ülnénk Hebronban egy ekkora helyen, és látnánk kint az ablakon túl, hogy az emberek fegyverekkel a kezükben futkorásznak, akkor azért nézelődnénk… Ha az ember egy hadműveleti területre érkezik, ahol éjjel-nappal helikopterek köröznek a feje felett, néha éjszakánként durranásokat hall, akkor nagy a stressz. Az oktatók nem haverok, mocskosul nem érdeklik őket az ember érzelmei. Látnak valakit, akinek még a nevét sem tudják, és onnantól kezdve csak annyit akarnak, hogy esélye legyen túlélni. Van egy izraeli mondás, miszerint ha nagyon kemény a kiképzés, könnyű lesz a harc. És ez így igaz. Ha kemény a kiképzés, tudod, mivel állsz szemben. Ami nagyon fontos az izraeli kiképzések folyamán, hogy szituációkba helyeznek bele. Nem az van, hogy így lőj, úgy lőj, jobbra lépj kettőt, hanem ütnek, vernek, húznak, tolnak, robbantanak melletted. Mész például egy kocsival és melletted robban a robbanószer, a kocsi megindul, és tudnod kell, mit csinálsz. Akármilyen szupermen vagy, amíg nem kerülsz bele a szituációba, nem tudod, hogyan cselekszel. Egészen mások a reflexeid. Lehet, hogy minden nap agyonvertél valakit a diszkóban, odakint viszont leblokkolsz, ha a fejed felett repkednek a töltények.

Mikor odaérnek az izraeli táborba, letesztelik, hogy ki mit tud?

Első nap teszteket csinálunk normál körülménynek között. Harminc másodperc alatt le kell küzdeni mondjuk nyolc célt, tárcserével, mindennel. Ezt általában szuperül meg is csinálják. Aztán ugyanezt a képzés végén is, csak épp teljes stresszhelyzetben: egyrészt mert vizsga, másrészt nagyon fáradtak, és a 30 másodpercből lesz mondjuk másfél, két perc. És akkor rájössz, másfél perc alatt rád lőnek ezer lőszert… Míg Magyarországon 80 százalék az elmélet, 20 százalék a gyakorlat, addig Izraelben ez fordítva van, de nem kell és nem is lehet összehasonlítani a két dolgot, mivel Izraelben gyökeresen más a biztonsági helyzet.

Hogyan képzeljük el a sivatagi kiképzéseket?

Izraelben reggel fél hatkor van ébresztő, ennek ellenére a harminc nap után már mindenki felkel magától öt órakor. Õk már okosak, felkelnek, hogy bemelegítsék a lábukat. Hat órakor kezdődik a reggeli tréning, ami leginkább futás, légzéstechnika, erőteljes bemelegítés, a sérülések kiheverése, tehát egy jó kis reggeli torna. Héttől negyed nyolcig fürdés, háromnegyed nyolcig reggeli, azután elindulunk a bázis tetejéről, legyaloglunk a völgybe, nyolckor pedig beülnek a tanterembe, ahol tízig elméleti oktatás van. Tíztől tizenkettőig krav-maga, tizenkettőkor felmegyünk az úszómedencéhez, egyig vízi tréning. Ruhástól persze, vízbe be, vízből ki, sebesültmentés, satöbbi. Ez eléggé ki szokta szívni őket. Negyed kettőtől háromnegyed kettőig ebéd, kettőkor már a lőtéren vagyunk és ötig általában minden nap folyamatos lövészet van. Hétig épületharcászat, gépkocsivezetés, menekítési gyakorlatok, taktikai gyakorlatok, aztán háromnegyed nyolcig vacsora, utána tízig ismételten elméleti foglalkozás, tíztől éjfélig pedig éjszakai gyakorlat. Ez lehet lövészet, sebesültmentés, éjszakai tájékozódás, utána alvás. Ez minden nap. És aztán csak fokozódik: egyre keményebb, egyre jobb. A lövészeten szoktak a leginkább kinyúlni, mert az arról szól, hogy sprint, előre, ki, fegyver elő, guggol le, föl, le, föl, előre, vissza, mindezt három órán keresztül. Egy nyári instruktori képzésen, amikor nappal 40-50 fok is van, de éjszakára sem megy le a hőmérséklet 30 fok alá, emellé pedig adott egy jó 90 százalékos páratartalom, menni nem bírsz, miután ezt végigcsináltad. Az utolsó nap pedig megyünk a sivatagba és megmásszuk szintidőre a Masadát. A táv nem olyan nagy, ezerhatszáz-valahány méter, viszont nagyon meredek, tehát menetfelszerelésben, 45 perces szintidővel, 50 fokban végigcsinálni nem egyszerű. Sivatagi körülmények között vagyunk, a szállás egyszerű de tiszta, az étel viszont fullextrás. Svédasztalos étrend van, annyit eszik az ember, amennyit akar.

Aki elvégzi a képzést, itthon mit tud vele kezdeni?

Magyarországon? Majdhogynem semmit. A sarokig elsétál vele… Sajnos még nincs igény komoly biztonsági szakemberekre. A dolog másik része pedig az, hogy ilyen képzettségű emberek, akik ennyi pénzt beleöltek a saját tanulásukba, nem fognak elmenni 120 ezer forintért dolgozni. Aki ennyi időt beleölt, beszél angolul, sőt, franciát, olaszt, spanyolt vagy oroszt is mellédob, van egy nemzetközi papírja, az fogja magát, felül a gépre, majd leszáll New Yorkban, és alsó hangon tud keresni ötezer dollárt. De vannak felső határok is. Van olyan emberem, aki hétezer dollárért dolgozik. A magyar munkaerőnek jó híre van kint, mert a magyarok nagy többsége ezzel a képzéssel megbízható, jó hozzáállású szakemberré válik. Van egy jó példám: négy éve járt hozzánk egy Szabolcs nevű srác, Szlovákiából napi 250 kilométert tett meg ide, majd ugyanennyit vissza, motorral, télen, szakadó hóesésben. És nem késett el, míg aki Pestről, a sarokról jött, igen. Szabolcs eladta a házát, mindent erre tett föl, és most kint Londonban dolgozik havi 2200 fontért.

Milyen munkákat vállalnak?

Nagyon komoly munkákat. Magyarországról származó izraeliek védik például az Abramovics családot kint Angliában. Sokan nem is tudják, hogy például Madonna mellett is van magyar testőr. El lehet tehát jutni a szakmán belül elég jó helyekre, de ez nem tíz perc. Nagyon sokat kell letenni az asztalra, nagy anyagi hátteret is igényel, és utána is ugyanúgy kell magadat képezni. Minden héten járunk lőni, épületharcászaton edzünk, napi szinten hozni kell a formát. Itthon ma ez még nagyon nehezen térül meg.

Ön az utcai harcosokkal is edz. Hogyan szedi ráncba a fiúkat?

A sport összerántja az embereket, akit meg nem, az úgyis kibukik. Mindenkinek megvan az ellenfele. Ha kellőképpen tudsz alázatos lenni, tudsz magadba szállni és tanulni, akkor minden lehetőséged megvan a fejlődésre. Ahol jó mesterek vannak, jó a csapat, ott az ember jól érzi magát. Ha valaki nem oda való, sajnos nem tudjuk befogadni. Ez pont olyan, mint amikor az ember vesz magának otthonra egy haspadot azzal, hogy majd minden nap ezer felülést csinál. Én is megtettem, azóta is ott áll a szobában. Az edzőteremben viszont a többiekkel húzzuk egymást. Mindenképpen kell a közösség, ez benne a legjobb. A küzdősport még erőteljesebb, mert azon túl, hogy hülyére verik egymást, utána le kell tudni ülni egymással szemben, és a legjobb haverok azon röhögnek, mekkorát vertek be egymásnak. Le kell tudni nyelni, ha az ember kap az edzésen. Ezt egy tollaslabdaversenyen nem érzékeled. Szoktam nézni a teniszmérkőzéseket, mikor a játék után kezet fognak a játékosok. Majdnem leköpi a vesztes a másikat… Nálunk a vesztes elismeri az ellenfelét. Én is a VIII. kerületben nőttem fel. Ha nem kezdek a harcművészetek felé nyitni 13 évesen, lehet, hogy ma nem ülünk itt.

Mivel kezdte annak idején?

Akkor Magyarországon nemigen lehetett még válogatni: volt a dzsúdó, a shotokan karate és a kyokushinkai karate. Én shotokanra estem be teljesen véletlenül, egy haverom vitt le. Akkor kétszázan voltunk egy edzőteremben. Ha ma egy edzőnek van húsz tanítványa, akkor már odáig van. A keleti filozófiai gondolkodás nemigen létezik a legtöbb bunyóban. Mi azért próbálunk attól függetlenül szellemiséget bevinni például az utcai harcba vagy az izraeli közelharcba, ami tényleg a „street"-ről, az utcáról szól. És ez nem azt jelenti, hogy meditálunk vagy japánul beszélünk. De van fegyelmezés, nem is kicsit. Az emberek pedig hozzászoknak.

Milyen feltételei vannak annak, hogy valaki jó testőrré váljon?

Az Amerikai Nagykövetségnél voltam három évet biztonsági vezető, és az FBI-nál képeztek minket. Ott jöttem rá arra, hogy nem elég rúgni, hanem gondolkodni kell. Nagyon fontos, hogy az embernek konspiratív gondolkodása legyen. Fontos még a jó kommunikációs készség, a határozottság, és hogy legyen egy normális öltönyöd. Ha valaki eljön hozzám gyakorolni, elmondom neki, hogy lógjon otthon a szekrényben legalább 4-5 darab, hiszen ha megyünk az operába, mondjuk Milánóba, vagy érkezik egy vezető beosztású ember, ott nem lehet akárhogy megjelenni. Be kell illeszkedned minden egyes környezetbe, tudnod kell, hogyan viselkedj egy szállodában, egy operában, egy színházban, vagy ahová éppen menned kell. Ez egy életstílus, és tisztában kell lenned vele, hogy mekkora buktatói vannak. Például a magánéletet felejtsd el.

Az hittem, ön házasember…

Nem. Nem, vagy nehezen működnek a kapcsolatok, házasságok emellett. Amikor éjfélkor jön egy telefon, és hatkor már Párizsban kell lenned, azt egy családdal nehéz összeegyeztetni. Az életem felét külföldön töltöm – függetlenül attól, hogy én például kettős állampolgár vagyok – , de nem ezért nehéz. Szép szakma, sok mindent látsz, amit amúgy nem látnál.

Került már éles helyzetbe?

Volt már rá példa, főleg külföldön. Dél-Afrikában volt az egyik legmelegebb helyzetünk. Foglalkozunk úgynevezett kimentéssel, életmentéssel, amikor valaki mondjuk valami oknál fogva nem tudja elhagyni az országot. Dél-Afrikában csúnyán belenyúltunk. Az volt a mázlink, hogy kaptunk kintről segítséget, mert kevesek voltunk ahhoz, hogy elhárítsuk a veszélyt. Különböző trükkökkel meg tudtuk végül oldani, hogy épségben hazaértünk. Ha belépsz egy országba, és használod az útleveled, a hitelkártyád, mindent tudnak rólad. A hitelkártyádat többet nem tudod használni, az útleveled alapján pedig rögtön megtalálnak. Dél-Afrikáról tudjuk, milyen az életszínvonal: a fekete lakosság 70 százaléka munkanélküli, 60 százaléka AIDS-es, száz dollár az emberélet, szó szerint. Ha adsz valakinek egy fegyvert és mellé száz dollárt, lelövi azt, akit csak akarsz. A fehérek nem állnak meg este nyolc után a piros lámpánál. Mindenkinél fegyver van. Van persze Dél-Afrikának szépsége is, mint Fokváros, vagy Johannesburg, de van árnyoldala is, mi pedig ott jártunk. Itt Magyarországon is kerültünk már összetűzésbe, de szerencsére ez nem jellemző. Védtük a szaúdi herceget, védtük az olasz minisztert, az ukrán minisztert, nemzetközi bankszövetség összes vezetőjét, néha az állami szférával együtt kapunk kisebb morzsafeladatokat, amik nagyon jók szakmailag, továbbképzés szempontjából. Van munkánk, nem túl sok, de ami van, azok kiemeltek, és komoly szaktudást igényelnek.

Nők jelentkeznek Önökhöz?

Igen, általában a jelentkezők 20 százaléka nő.

Végig tudják csinálni a kiképzést?

Nem minden esetben, de többnyire igen. Szükség is van nőkre. Itt volt például pár éve Vanessa Mae, és nem találtam egy női testőrt sem, aki a testőri munkát el tudja látni és még angolul is beszél. Pedig egy hónapig kerestem.

De nekik nem könnyített a kiképzésük? Vagy más területen alkalmazzák őket?

Nem könnyített a kiképzés. Sőt, nehezebb, hiszen ugyanazt a fizikális terhelést kell végigcsinálniuk, igaz, a saját súlyukkal. Lássuk be, egy nő sosem lesz akkora erőben, hogy mondjuk egy 110 kilós pasit felemeljen, és betuszkoljon egy autóba, hogy menekítse. De például tökéletesen elvégzik a megfigyeléseket, utómunkálatokat, felvezető munkálatokat, előkészítéseket. Egy nő precízebben dolgozik.

Volt már önnek vagy csapatának olyan esete, hogy nem sikerült a munka?

Mi is tévedünk, emberek vagyunk. Voltak bakijaink. De egy idő után nyugodtabb leszel. Ha eljutsz arra szintre, hogy nem a háborút keresed, hanem az utat, hogy kikerüld, akkor leszel jó ebben a szakmában. A munkák 99 százaléka abból áll, hogy figyelsz. Mikor hallottad, hogy lövöldöznek a testőrök? Soha. Megtámadták Reagant, nem használtak fegyvert a testőrök. Rálőttek a pápára, nem tudtak fegyvert használni a biztosító emberek, nem volt rá idő. Egyszerűbb volt leütni a támadót, és elvenni a pisztolyt. A fegyver jó, ha van, de nem arról szól a dolog, mint a filmekben. Mindenki azt hiszi, hogy a testőrnek az a dolga, hogy a lövedék elé vetődjön. Nem. Aprólékos munkáról van szó, olyan, mint a sakkjátszma. Egy másik izraeli mondás szerint: ha fegyverhez nyúlsz, akkor már elcsesztél valamit. A lövészeten ezt az első percben elmondják. Ezer lépés lett volna előtte, amit kihagytál, vagy nem figyeltél eléggé. Ha fegyverhez nyúlsz, akkor valaki meg fog halni, és ne legyél benne biztos, hogy nem te. Lehetsz tehát akármilyen jól képzett ember, sokkal egyszerűbb, ha előtted valaki végigjárja és lebiztosítja az útvonalat, te pedig végigsétálsz rajta. Szoktam nevetni az olyan filmeken például, mikor robbanásoknál mindenki a kocsi mögé rohan fedezékbe, amikor benzinnel teli az autó…A testőrautó tankja ráadásul általában mindig tele van. Ha csak 10 liter megy el, akkor is utántöltünk, mivel nem tudhatjuk, mennyit kell menni. Komolyabb biztosításoknál duplatankosak a kocsik. Tehát van mondjuk 150 liter üzemanyag. Ha nincs páncélozva a kocsi, akkor a 9 mm-es lövedék az ajtót átviszi. Egy AK lövedék a motorblokkot átviszi a fejeden keresztül.

Mi van, ha valaki hősködik a csapatból?

A kiképzéseken, mondjuk egy tíz fős képzésnél megkeressük azt az embert, aki a legkeményebb. Csinálunk egy kísérést, hogyan mennének a védett személy mellett, majd beszólunk neki. És akkor ő már ugrik: nekem beszélsz? És már jön ki a csapatból. És akkor feltesszük neki a kérdést: otthagytad a védett személyedet? Mi van, ha megdobnak két tojással? Akkor otthagyod őt? Hagytál egy lyukat, és mindenkit bajba kevertél. Amikor kitör a balhé, mindenkinek pontosan, precízen kell tudni, hogy ha én jobbra lépek, neki balra kell. Ha én futok, neki fordulni kell, és védeni a hátam. Én nem fordulhatok meg, mert akkor kiesek a szerepemből. Ez a csapatmunka, és ezt megtanulni legalább 3 év. Én 5 éve dolgozom ugyanazzal a gárdával, és még most is van, hogy gyakorlaton elrontunk dolgokat. Például belelépünk egymás vonalába. Pedig folyamatosan gyakorolunk. Egy szedett-vedett csapatot nagyon gyorsan ki lehet ütni, hiszen ttt valamilyen szinten az ösztöneid ellen kell harcolnod, az ugyanis azt súgja: futás! Viszont magadat is, a védett személyt és a társadat is meg kell védened. Egy testőr túlélési esélyei egy konfliktushelyzetben 10 százalék alá is eshetnek. Ezt mutatják a statisztikák. Irakban a terrorcselekmények 80 százalékát megvalósítják a terroristák. Izraelben szintén nem tudnak még mindig mit kezdeni az öngyilkos merénylőkkel. Sajnos ők is fejlődnek. Megfigyelik, mikor a leggyengébb az őr, mikor van váltás, mikor vannak a legtöbben… Biztosra mennek. Míg régebben megnyomták a gombot, most elengedik.

Hogyhogy elengedik?

Fordítva működik a rendszer. Mikor elengedi a robbanó gombját, akkor robban. Megfordították, gondolkodnak. Mikor odamegy a biztonsági ember, hogy leszerelje a terroristát, az azonnal elengedi a gombot. Ennyi. Izraelben most azt gyakorolják, hogy hogyan lehet ráfogni a kézre oldalirányból, hogy a hüvelykujjat rászorítsák a gombra, mivel a terrorista kezére rá van valahogy ragasztva az indítószerkezet. Az izraelieknek most van egy különleges szerkezetük, az ujjakra bilincselik, hogy ne tudják elengedni, és utána fegyverzik le az embert. Ezeket kivédeni viszont nagyon nehéz. Az FBI Akadémián hallottam, hogy találtak olyan feljegyzéseket, hogy az amerikai laktanyákat úgy térképezték fel a terroristák, hogy megnézték hogy a katonáknak koszos-e a körmük, zsíros-e a fülük. Mert ha igen, ott a parancsnok laza és így könnyű célpont. És sajnos a terroristák oldalára bekerült pár olyan szakember, akiket valamikor az állam képezett ki kommandósnak.

Vannak eszközeik, amiket például a robbantások esetében tudnak alkalmazni?

100 kiló robbanószernél nem véd meg semmi. Ha használsz technikai eszközöket, túlélheted. Vannak zavaró eszközök. De a lényeg, hogy TE odafigyelsz minden egyes mozdulatra. Mikor összeállítod tehát a mozaikot és minden ember tudja a dolgát, és egyéni emberek munkájából áll össze egy nagy egész, akkor nagyobb esélyed van arra, hogy egy csapat ki tud jönni a bajból.