Még mindig rejtély, ki bombázta Kassát

1941-ben a második világháború már két éve tartott. A németek egyre inkább a Szovjetunió lerohanását tervezgették, erről a szövetséges Magyarország vezetése is számos jelzést kapott. Maga az elképzelés a Barbarossa-terv nevet kapta, s alig három hónapot irányzott elő a Szovjetunió elfoglalására. A hadművelet június 22-én indult meg. A náci Németország nem aprózta el. Hajnalban 153 német és 29 szövetséges hadosztállyal, 3500 tankkal, 4000 repülőgéppel, mintegy négymillió katona 3500 kilométer hosszú frontvonalon indult meg a Szovjetunió ellen. Ettől kezdve a korábbinál is egyre erősebb nyomás nehezedett a magyar politikai elitre, hogy lépjen hadba a németek oldalán.

Alig négy nappal az offenzíva megindítása után érte támadás Kassát, mely város akkor Magyarországhoz tartozott. Az incidens közvetlen következményei számosak voltak: a legfontosabb, hogy Horthy Miklós kormányzó és Bárdossy László miniszterelnök parlamenti felhatalmazás nélkül hadat üzent Moszkvának. A hadba lépést ráadásul nem előzte meg érdemi vizsgálat. Az esettel foglalkozó úgynevezett Partridge-jelentéshez csatolt, a szovjet támadást alátámasztó magyar bizonyítékok közel egy hónappal későbbről, 1941. július 21-től datálódnak (R. C. Partridge őrnagy a Szárazföldi Hadsereg katonai attaséja volt). De mi is történt Kassán?

1941. június 26-ának reggelén az első jelzések Rahó térségéből érkeztek egy légitámadásról. A község Kárpátalján található, a Fehér- és Fekete-Tisza összefolyásánál terül el. Itt egy vonatot ért attak: a géppuskatűzben hárman haltak meg, s hatan szenvedtek sebesülést. A támadást követően a magyar légvédelem egy három repülőgépből álló köteléket észlelt nagyméretű, kétmotoros bombázókból, a légvédelem azonban nem tudta értesíteni a parancsnokságot. Ennek egészen prózai oka volt: beázott a telefonvonal, s némák voltak a készülékek. Ezt követően a kötelék Kassa felé fordult, s alacsonyan szállva teljes bombaterhét a városra dobta. Kassára 29 darab bomba hullott. Mint később kiderült, ezek mindegyike 105 kilogrammos szovjet gyártmányú robbanószerkezet volt. A város légvédelme az attak közben gyakorlatilag néma volt, csupán néhány lövést adtak le a kötelékre. A váratlan támadás miatti rendszertelen lövöldözésben egy gépet sem tudtak lelőni. A bombák közül kettő nem robbant fel, míg a harmincadik a szomszédos településen csapódott be. A bombázás után két magyar vadászgép kísérletet tett a gépek elfogására, ám lassúságuk okán ez is sikertelen volt. A támadások okaira és elkövetőire már akkoriban számos elképzelés és magyarázat született.

Az egyik legkézenfekvőbb ezek közül az volt, hogy a szovjetek bombázták le Kassát, azonban erre csak egyetlen kézzelfogható bizonyíték létezett: a bombák származása. Ezek alkalmazása azonban nem volt a szovjetek privilégiuma, igencsak elterjedtek volt a ’40-es évek hadászatában, Európa-szerte számos ország – így például Románia és Csehszlovákia – is alkalmazta őket. Tágabb kitekintésben pedig az sem elhanyagolható, hogy a spanyol polgárháborúban a Szovjetunió a baráti erőket hadianyaggal, köztük ezzel a bombatípussal is segítette. Mint ismert, Francisco Franco tábornok erői győzedelmeskedtek, ezt követően pedig a Caudillo a zsákmányolt hadianyag egy részét a nemzetközi piacon értékesítette. A szovjet támadással kapcsolatos másik érv, hogy néhány nappal korábban szovjet gépek már hasonló módon támadtak román és szlovák városokat is, s mint kiderült, a kassai attak napján a vonat ellen szovjet vadászgépek mentek. A szovjet támadás mellett szóló műszaki érv az, hogy ezeket a bombákat az Il-4-es típusú gépekről a legkönnyebb bevetni, más gépek esetében jelentősebb műszaki átalakítás szükséges az alkalmazásukhoz. Egyes történészek szerint lehetett akár véletlen szovjet támadás is. Szerintük ugyanis az eltévedt (és egyes megfigyelések szerint műszaki nehézségekkel is küzdő) gépek eredetileg Eperjest szándékozták bombázni, ahol akkoriban egy német rádióállomás volt.

Míg Kun Miklós történész kutatásai kapcsán arra hajlik, hogy szándékos szovjet támadásról volt szó, amit egyenesen az NKVD parancsára hajtottak végre, más tudósok ezt vitatják. Ezt azzal támasztják alá, hogy a ’40-es években Sztálin meglehetősen békülékeny politikát folytatott Magyarországgal, ennek keretei között például a Szovjetunió visszajuttatta azokat az 1848-ból származó szabadságharcos lobogókat, amit még a cári hadsereg zsákmányolt. Tán ennél is komolyabb érv, hogy Vjacseszlav Mihajlovics Molotov 1941. június 23-án (a német támadás másnapján) a hivatalába kérette Kristóffy József moszkvai nagykövetet. A megbeszélésen a külügyi népbiztos arról tájékozatta a diplomatát, hogy „a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben". Ennél tovább is ment, amikor azt is jelezte, hogy a Szovjetunió elfogadja az ország területi növekedését, sőt, a további romániai területi követeléseket is támogatja. Az erről a megbeszélésről szóló leirat június 24-én már a Miniszterelnöki Hivatalban, egyenesen Bárdossy László asztalán volt, ám valamilyen rejtélyes ok miatt a miniszterelnököt nem tájékoztatták annak tartalmáról.

Ha a szándékos szovjet támadást mindezek az információk legalábbis megkérdőjelezik, a véletlen bombázást természetesen még nem zárják ki. Amennyiben igazak azok a feltételezések, hogy ilyen mennyiségű bombaterhet a legkönnyebben az Il-4-es szovjet bombázók tudtak a célponthoz juttatni, akkor akár a navigációs hiba sem zárható ki. Az ilyen típusú gépek fogadására alkalmas legközelebbi reptér is ezer kilométernyire volt a Felvidéktől, a korabeli navigációs technikával pedig egy ekkora távolságon akár 50 kilométeres eltérés is bekövetkezhetett az úton. Talán nem véletlen, hogy Kassán a legtöbb bomba a postahivatal közelében csapódott be, mely meglehetősen hasonlított a már említett eperjesi Wehrmacht rádióállomáshoz. A szovjet támadást hadtörténészek azzal is igyekeznek alátámasztani, hogy a szovjet hadvezetés akkoriban még a három gépből álló bombázóköteléket alkalmazta, s csak 1943-ban tért át a kor modernek számító két gépes formációjára.

A román támadás gondolatát favorizálók két dologgal is igyekeztek alátámasztani elméletüket. Az egyik szerint a román hadsereg nem akarta, hogy hátországában jelentősebb katonai erők állomásozzanak, ez ugyanis megnehezítette volna a dél-erdélyi előrenyomulást. Igen ám, de ebben az időben Magyarország még nem vett részt a németek oldalán támadó hadműveletekben. Technikai értelemben ugyanakkor a román légierő képes lett volna végrehajtani egy ilyen támadást, hiszen rendelkezett a hozzá szükséges bombázókkal.

A két legérdekesebb elmélet azonban az, hogy provokatív céllal a németek, vagy – ami még meglepőbb – a magyarok bombázták volna le Kassát. Adolf Hitler célja egyértelmű lehetett, mégpedig az, hogy a keleti hadjáratban Magyarország is szerepet vállaljon. Ugyanakkor ennek az elméletnek ellentmond, hogy a támadó gépeket sem a civil, sem a pilóta vagy légvédelmi tüzér szemtanúk nem tudták azonosítani. Ez utóbbi már csak azért is érdekes lenne, mivel akkoriban Kassán székelt a magyar légierő kiképző akadémiája, így pedig – vélhetően – nap mint nap találkozhattak különféle német repülőgépekkel. Persze az is igaz, hogy a repülőtér parancsnoka, Krúdy Ádám azt vélelmezte, hogy mégis német gépek támadtak. A teljes képhez az is hozzátartozik azonban, hogy egy szemtanú sem láthatta a gépeket egy kilométeren belül. A pártállami időkben erősen tartotta magát az a nézet, hogy magyar önbombázásról volt szó, Horthy Miklós ugyanis azt remélte, hogy a támadás következtében beálló szovjet-magyar hadiállapotban újabb ukrajnai hódításokra lesz lehetőség. Ez az elmélet mára már nem élvez szinte semmi támogatást sem, ami nem is meglepő, hiszen a magyar légierőnél akkoriban rendszeresített gépek közül az egyik alkalmatlan volt a feladatra, míg a másik formáját a civilek is könnyen felismerték volna.

Július 1-jén lezajlott egy helyszíni szemle, amit a már említett R. C. Partridge őrnagy vezetett. A Szárazföldi Hadsereg katonai attaséja az első jelentésében leszögezte: annak ellenére sincs bizonyíték arra, hogy szovjet gépek követték volna el a támadást, hogy az logikus lenne. A tiszt arra is hivatkozott, hogy a gépek egy ideig háborítatlanul kőröztek Kassa felett, anélkül, hogy támadást indítottak volna. Ennek oka, hogy egyes szemtanúk három sárga sávot (a semlegesség jelét) véltek felfedezni, míg a gépek törzsén magyar felségjelzés volt. Tény azonban az is, hogy a román gépek ebben az időben sárga vaskereszttel jelölték magukat. Kiegészítő jelentésében már arról írt R. C. Partridge, hogy újabb tények nem merültek fel, de mindenki valami gyanúsat sejt. Ekkorra, július 19-re a szemtanúk a felségjelzés megítélésében is elbizonytalanodtak. Egy július 21-i keltezésű újabb levelében arról számolt be a tiszt, hogy addigra kapott fényképeket cirill feliratos repeszekről, de ezekről úgy nyilatkozott, hogy annak értéke a magyar kormány becsületességére van bízva. Az őrnagy azonban azt is megjegyezte, hogy néhány fénykép beállítottnak tűnt a számára. Utolsó mondatában viszont leszögezte: „ahogyan én látom, még mindig nyílt kérdés, hogy ki bombázta Kassát."

Egy tény azonban biztos: a támadás következtében Magyarország hadba lépett a
Szovjetunió ellen.