Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a Raptorról

Az F-16-oshoz viszonyítva viszont már majdnem dupla annyi ez az ár, és amíg a Falconnál egy repült órára 19 órányi karbantartás jut, addig a Raptor esetében már 34 óra kell. Ehhez képest eredetileg a gyártó még csak 10 órát ígért. Ezek a többletköltségek a „láthatatlanságot" biztosító anyagok számlájára írhatók.

A B-2-es is hasonló problémával küszködött, de ezt sikeresen megoldották a légierőnél. De még így is több mint kétszer annyiba kerül a B-2-est üzemeltetni, mint a fél évszázados B-52-est. A Spiritnél és a Raptornál különböző radarhullám-elnyelő anyagokat használtak fel, így jó néhány megoldás, ami működött a B-2-nél, az F-22-nél nem lesz használható.

Ezen kívül a Raptorok elektronikája még mindig nem olyan megbízható, amennyire azt a légierő szeretné. Az F-35-ös más módon küzdi le az ellenséges radarjeleket, és a gyártó ragaszkodik ahhoz, hogy az F-35-ösök karbantartásának ára az F-15-ösökéhez legyen közel, nem pedig a Raptorokéhoz. A Lockheed Martin viszont már évek óta azt mondja, hogy az F-22-esek karbantartása olcsóbb lenne, mint a jelenleg használt gépeké. Ezt a légierő soha nem is vonta kétségbe, legalábbis nem nyilvánosan. Ehelyett megpróbálták a magas üzemeltetési költségeket titokban tartani.

Ráadásul az F-22-esek több mint háromszor annyiba kerülnek, mint azok a gépek, amelyeket le kéne váltaniuk. Az USAF 187-nél több gépet szeretne, és ennek az irányvonalnak a Kongresszusban is vannak támogatói, de a védelmi minisztérium vonakodik ennyi pénzt költeni, különösen azért, mert még más programok is tervben vannak. Ezért idén a védelmi minisztérium úgy döntött, hogy 187 Raptor után leállítják a gyártást. Így a repülőgépek ára darabonként (ami a fejlesztést és a legyártást foglalja magába) 332 millió dollár lett. Maga a gyártás került 153,2 millió dollárba. Mindehhez jön még az a 147 millió dollár, amit a védelmi minisztérium a gyártósor bezárásért fizet.

Az F-22 kétségtelenül egy rendkívüli repülőgép, jelenleg a legmodernebb vadászgép a világon. De a fejlesztési és gyártási költségek folyamatosan csak emelkedtek, egészen addig, amíg már túl drágává váltak a média, a szavazók és a politikusok számára. A légierő képes volt üzembe helyezni a gépet, viszont képtelen volt elfogadtatni azokkal az emberekkel, akik a számlákat fizették.
Egy évtizede, az F-22 egy 62 milliárd dolláros program volt, amiből a fejlesztés költsége 18,9 milliárd dollár. Kezdetben a légierő 750 darab Raptorral számolt, de az évek folyamán a költségek emelkedtek, a Kongresszus nem biztosított több pénzt a program számára, így a légierőnek 62 milliárd dollárért már jóval kevesebb géppel kell beérnie.

A B-2-essel is belefutottak ebbe a problémába. A gép olyan drága lett, hogy csak 21 darab épült belőle, amik darabonként 2,1 milliárd dollárba kerülnek. Ennek az árnak a felét a fejlesztési költségek vitték el, az építési költségek pedig 933 millió dollárra rúgtak. Mindez azért ilyen magas, mert a gyárakat különleges, új géppel kellett felszerelni ahhoz, hogy képesek legyenek a B-2 egyes speciális elemeit legyártani.

Az amerikai légierő rámutatott arra a tényre, hogy az eredeti (1986-os) tervek szerint a B-2-esek darabonként 438 millió dollárba kerültek volna, de az egész program már 58,2 milliárd dollárba, szemben a jelenlegi 44,3 milliárdos programmal, ami 21 gépre vonatkozik.

Az új technológia előnyt jelent minden fegyvernek, a repülőgépek esetében különösen, de a második világháború óta a katonai fejlesztése nagy része békeidőben zajlott, és emiatt kétszer drágábbak. A fejlesztésük több időt vesz igénybe békeidőben, és kevesebbet gyártanak belőlük, amik szintén hatással vannak a költségek növekedésére. Így amennyiben a B-2-esekből háború alatt gyártottak volna több százat, darabja valószínűleg csak 200 millió dollár körül lett volna. Más szóval tizedannyiba kerülne, mint jelenleg. Ugyanez a helyzet a 35 millió dolláros Raptorokkal és az összes többi modern fegyverrel.

Más nemzetek jobban alkalmazkodtak a békeidős körülményekhez, de az USA rendelkezik a legnagyobb költségvetéssel ilyen téren, ez pedig sajátos katonai/ipari/média/politikai légkörrel ruházza fel az országot, ami miatt a költségek olyan magasra szöknek, hogy az már elfogadhatatlan az állampolgárok, a politikusok és a média számára.