Megdöbbentő sorsokkal szembesülnek a katonák
Szöveg: Szerencse Renáta | 2008. április 18. 20:35A Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) negyedik váltásának katonái új kihívásokkal néznek szembe az eddigi váltásokhoz képest: a misszió egyik célkitűzése, hogy katonai konvojok jussanak el azokba a járásokba is, ahol már régen vagy eddig még nem járt magyar katona.
Baghlan tartomány keleti részei felé, Deh-E-Salah irányába 2008. április 5-én indult útnak egy konvoj, hogy segítsen a „végeken" élő embereknek is.
A tartomány székhelyétől távolodva a mindennapi megélhetés, az életkörülmények egyre nehezebbé válnak.
Ahogy egyre messzebbre jutunk a város forgatagától, úgy lassul le és egyszerűsödik az élet, úgy válnak az emberek is jobban egymásra utaltakká. Ezt példázza a Deh-E-Salahban lévő özvegyek háza, amely ötvenöt gyermeknek és tizenegy özvegynek nyújt otthont, akiknek férjei az elmúlt háborúkban haltak meg.
Az afgán szokások nem engedik az özvegyeknek, hogy másodjára is férjhez menjenek, ezért rendszerint az elhunyt férj rokonsága gondoskodik az özvegyről és gyermekeiről, amennyiben ez lehetséges. Akinek ez nem adatik meg, annak csak egy lehetősége maradt: gyermekeivel együtt beköltözik az özvegyek házába, amelynek lakóit a település lakossága látja el élelemmel. A ház igazgatója a helyi kormányzó, egyben ő az egyetlen férfi, aki beléphet az özvegyek közé. Ebből a házból a nők nem jöhetnek ki többé, nem érintkezhetnek a külvilággal: napjaikat azzal töltik, hogy közösen nevelik gyermekeiket, és helyben vállalnak kisegítő munkákat, mint a varrás, a szövés, a hímzés, vagy apróbb kézműves munkák.
„A távoli járásokba nem jutnak el a segélyszervezetek, ezért is fontos az, hogy legalább mi, katonák legyünk jelen ezeken a „világvégi" településeken és segítsünk az ott élőknek. A konvojban lévő egyetlen katonanőként egyedül én mehettem be a házba, ahol személyesen találkozhattam az özvegyekkel. Nagy örömmel és szeretettel fogadtak, hálásak voltak a ruhákért, a gyerekek pedig a játékokért, amiket vittünk nekik. Elmondták, hogy nagyon jól jött ez a segítség, mert az idei tél különösen hideg volt, és nem volt elég a ruhájuk. Ez a találkozás meggyőzött arról, hogy a jövőben is érdemes folytatni ezt a munkát." – mondta Zsúró Ivett főtörzsőrmester.
