Megelevenedett az ihászi csatatér

Az Acélkocka altisztképző rendszerbe tartozó Hibrid Egységes Zászlóstanfolyam tematikája szerint a hallgatóknak ki kell választaniuk a hadtörténelemből egy ütközetet, melyet alapos kutatómunkával feldolgoznak, majd megelevenítenek. A jelenleg az MH 47. Bázisrepülőtéren zajló képzés hallgatói az 1849. június 27-én vívott ihászi csatát választották. A magyar honvédek és az osztrák császári erők csatája a pápai repülőtértől 9 kilométerre; az Ihász és Marcaltő közötti síkon zajlott, így a tanfolyam résztvevői az ütközet helyén létesített emlékparkba utazva, autentikus körülmények között tudták felidézni az eseményeket.

Az orosz cár és az osztrák császár egyezségének következtében 1849 nyarán megkezdődött a magyar szabadságharc elfojtása. Az osztrák fősereg Győr irányában tört előre a Duna jobb partján. A Rába vonalát védő Kmety-hadosztály ellen Adolf Schütte von Warensberg altábornagy Gerstner-dandárja vonult, hogy Kmety ne fenyegethesse bekerítéssel és az utánpótlási vonal elvágásával a Haynau vezette fősereget.

A június 13-i csornai győzelem után Kmety György tábornok Tétre vonult vissza hadosztályával, a rábai átkelők felügyeletére pedig csak néhány alakulatot hagyott hátra. A császári csapatok Árpásnál és Várkeszőnél kezdték meg az átkelést a Rábán. Kmety bekerítéstől tartva csapatait visszavonta, így az osztrákok veszteség nélkül tudtak átkelni a folyón. A Gerstner-dandár harc nélkül elfoglalta Marcaltőt és a várkeszői pontonhidat átvitette erre, az átkelésre sokkal alkalmasabb helyre. Rövid pihenő után Lesházán keresztül Ihász irányába menetelt az osztrák sereg. Kmety tábornok hadosztálya mintegy 5000 fővel hadrendben állva várta az osztrák sereget. Schütte altábornagy osztály kötelékben meneteltette katonáit, hogy nagyobbnak tűnjön a sereg. Az ütközet délután négy óra tájban kezdődött.

A magyar Vilmos-huszárok és egy lovas üteg támadta az osztrák bal szárnyat, de a császári tüzérség kartács tüzére visszavonultak. Ezt követően Schütte altábornagy zeneszó melletti előre nyomulást rendelt el. Kmety – indokolatlanul – attól tartva, hogy seregét bekerítik, a Pápa felé való rendezett visszavonulás mellett döntött. A magyar tüzérség és a lovasság fedezte a visszavonulást, így az osztrákoknak üldözésre nem volt esélye. A csata mérlege 87 magyar halott és 110 sebesült, valamint 65 osztrák halott és 159 sebesült volt. A csatából az osztrák fél jött ki előnyösebben, hiszen lekötötték Kmety hadosztályát, így az nem veszélyeztethette a Duna jobb partján előre törő császári fősereget hátbatámadással.

A csata részletes felidézése, a csapattestek és azok parancsnokainak bemutatását követően a zászlóstanfolyam résztvevői kiértékelték mindkét küzdőfelet. Végezetül az ütközetben elesett katonák emléke előtt tisztelegve koszorút helyeztek el az emlékparkban.