Megelevenedik a Nagy Háború – régi képek színesben
Szöveg: Balatoni Kitti | Fotó: Nagy Háború Blog | 2020. december 6. 15:02Habár a Nagy Háborúról sokaknak a régi fekete-fehér fotók és filmfelvételek jutnak eszükbe, s a korszak hangulata is inkább szürkeséget sugall, valójában jól tudjuk, hogy akkor is éppúgy színes ruhákat hordtak, akárcsak napjainkban. Ezt azonban sokszor egy fakó fénykép alapján nehéz elképzelni. Vajon pontosan hogyan nézhetett ki a korabeli katonai öltözet? Milyen színeket viseltek? Erre ad választ a Nagy Háború Blog, ahol Kajon Árpád utólag kiszínezett fotókkal szemlélteti, hogyan nézhettek ki eredeti mivoltukban a háborúbéli pillanatok.
Vajon hogyan lesz élethű a korabeli ruha színe a fotókon? Honnan lehet tudni, hogy éppen milyen árnyalatot viselt a Nagy Háború katonája egy szürke fénykép alapján? Ebben a kor szabályzatai és a modern szakirodalom nyújtanak segítséget, valamint a fennmaradt egyenruha- és felszerelésdarabok. Azonban ugyanaz a szín eltérő megvilágításban teljesen másnak látszódhat, illetve a fennmaradt ruhadarabok is kifakulhattak az idő során. Így, habár a szabályzat például „tábori szürke” színt írt elő, ez a valóságban sok különböző árnyalatot jelenthet. Az egykor valóban színes ruhákat egyszerűbb újból kiszínezni. Ilyen volt a békebeli ruházat is, amely azonban alkalmatlannak bizonyult a modern háborúra.
Ezt az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése is felismerte, akik végül a csukaszürke szín mellett döntöttek. 1908-ban rendszeresítették az ilyen árnyalatú ruházatot, azonban ez leginkább csak a hegyvidéken vált be. Azért dönthettek emellett, mert a hadsereg egyes alakulatai már eleve ilyen egyenruhát hordtak. Ezt 1915-ben tábori szürkére cserélték, amely a háború végéig az osztrák–magyar hadsereget meghatározó szín maradt.
Az eredtileg is szürke színű ruhák valamelyest megnehezítik az utómunkát, ugyanis leginkább csak színes háttér előtt mutatnak jól. Enélkül azt a hatást kelthetik, hogy alig végeztek bármilyen módosítást a képeken. Egyedül a bőrből készült felszerelési cikkek és az esetleges kitüntetések, jelvények teszik jobban láthatóvá az egyenruhákon végzett szerkesztést. A zubbonyok és a nadrágok eredeti színei szinte sosem voltak teljesen egyformák, ugyanis a tisztek és tisztjelöltek maguknak csináltattak egyenruhát, úgynevezett finom és félfinom szövetekből, melyek jelentősen eltértek a durvább anyagú legénységi cikkektől. Az altiszteknél és a legénységnél szintén előfordultak saját beszerzésű ruhadarabok, melyek ugyancsak különbözhettek a kincstáriaktól. A bőrből készült felszerelési tárgyak színei ugyancsak széles skálán mozogtak. A kitüntetéseknél és a jelvényeknél azonban kevesebb a színvariáció, ezek árnyalatait aránylag nagy pontossággal meg lehet határozni a megfelelő források felhasználásával. A fent leírtak miatt bizonyos mértékű művészi szabadsággal is élhet a kép szerkesztője, ha több árnyalat közül lehet választani.
Felmerül a kérdés, hogy milyen technikával lehet mindezt kivitelezni. Többféle módszer létezik, vannak olyan programok is, amelyek kifejezetten a fekete-fehér fotók színezését segítik. Az eljárás azonban nem program specifikus. A beszkennelt fotót a kép szerkesztője egyenesre igazítja, széleiről levágja a felesleget, például a keretet, és javít a fényerőn, valamint a kontraszton, amennyire a lehetőségek engedik. A színezés menete a következő: a képen kijelöl egy adott részt, legyen szó az egyenruháról, egy felszerelésdarabról vagy az arcról, majd az erre alkalmas funkció segítségével próbálja az eredetit leginkább tükröző színt beállítani. A szerkesztő által használt program az adott képpont fényességét az eredeti képről, tehát a beszkennelt fotóról veszi, a színárnyalatot és színtelítettséget pedig neki kell megadnia. Így a beírt paraméterekkel színezi ki a kép erre kijelölt részét. Mindezt addig kell ismételni, míg minden részlet színessé nem válik. Érdemes a háttérben lévő dolgokkal kezdeni, amely abban segít, hogy ne színezzük át újból azt, amit már egyszer megszerkesztettünk.
