„Megjöttek a fehérvári huszárok…”

Az ünnepi beszédet Dr. Demeter Zsuzsanna, a Fejér Megyei Múzeumok igazgatója tartotta, aki megemlékezésében felelevenítette a fehérvári huszárok megalakulásának és a további történetének legfontosabb állomásait.

Többek között elmondta: a 10-es Huszárezred elődjét 1741-ben Beleznay János ezredes kezdeményezésére, Hadik András parancsnoksága alatt állították fel. A város a huszárezrednek sokáig nem tudott állandó laktanyai elhelyezést biztosítani. Az ezred lovassági laktanyáját csak 1892. október 9-én adták át, ennek az ünnepélyes megnyitására eljött a névadó, József főherceg is és az egyes leírások szerint az ezred csak ezt követően lett igazán fehérvári huszár ezreddé. Az ezred, a megkülönböztető 10-es sorszámot az 1700-as évek végén, Mészáros János altábornagy parancsnoksága idején kapta meg. „Fehérvári huszárnak lenni fogalom volt. Nem nagyon volt tanácsos velük csak úgy gyalogosan, azaz segítség és fegyver nélkül vitába szállni." A huszárok tetteit napjainkban reálisan, a hadi cselekedeteiken keresztül, a történelemben játszott szerepük alapján ítélhetjük meg. A történelemből ismert, hogy a fehérvári ezredek, a 17-es és a 69-es honvédezredek, valamint a 10-es huszárok a legsúlyosabb csatáikat az I. világháborúban vívták.

A szónok emlékeztette a jelenlévőket: a csata emlékére az első álló huszárszobrot 1925. december 25-én Székesfehérváron, a Megyeház téren avatták fel. A szobor Kallós Ede alkotása volt és az emlékművet Prohászka Ottokár megyés püspök szentelte fel. Ettől kezdve a szobor környéke lett a huszárok rendszeres csapatgyűlésének a helyszíne. Így volt ez 1935. május 17-én is, amikor a város, az I. világháború egyik legendás tábornokának, Mackensen vezértábornagynak, a 10. huszár ezrednél tett, székesfehérvári látogatását ünnepelte. A látogatás nevezetes emlék maradt a fehérvári huszár ezredben szolgáló Hübner-család életében is. Ugyanis ezen a napon született meg Hübner százados kisfia, akinek a keresztapaságát az idős Mackensen tábornagy elvállalta. Ez az ember most Amerikából azért jött ide, hogy együtt ünnepelhesse a huszárokkal az ezred napját.

Az igazgató asszony beszédének következő részében elmondta: a 10-es huszárok a régi szobor helyett új emléket akartak állítani az ezredüknek. Pátzay Pál lovas szobra a katonák megrendelésére, 1937-re készült el. A szobrot, egyéb problémák miatt végül 1939. december 9-én a Városháza melletti téren ünnepélyes keretek között állították fel. Az emlékművet Csitáry Emil polgármester avatta fel, aki a szobor avatón a következőket hangsúlyozta: a székesfehérváriak nem csak a tízes huszárok emléke előtt tisztelegnek, hanem a világ minden táján szétszórt, korhadó fakeresztek és jeltelen sírok előtt is. A gondolatot, hogy az emlékmegőrzésben a cél nem elsődlegesen a hősök siratása, hanem hősiességük ünneplése, tulajdonképpen az akkori katonák fogalmazták meg.

Az ünnepi beszéd végén az igazgató asszony kérte a jelenlévőket: ápoljuk a jövőben is a huszárok és a magyar katonák emlékét. „Nagyon szép példája ennek a hagyományápolásnak ez nap is és nagyon jó dolog az, hogy a fehérvári huszárok 2008-ban  már a limanovoi csata helyszínén tiszteleghettek az elesett huszár bajtársaik előtt és a megemlékezést követően a huszárok tíz nap alatt lovagoltak vissza Székesfehérvárra. Vannak még feladataink a műemlékek felkutatásában és a hagyományápolásban, és ehhez mindenki segítségére szükség van", hangsúlyozta az igazgató asszony.

Az ünnepi beszédet követően a résztvevők megkoszorúzták az emlékművet. Az önkormányzat nevében Viniczai Tibor, Székesfehérvár alpolgármestere helyezte el a megemlékezés virágait és koszorúztak még a huszárok, katonák és a külföldi hagyományőrzők.

Az ünnepség a lovas huszárok díszelgésével fejeződött be.