Megoldódott az elveszett cirkáló rejtélye

1941. november 19-én váratlanul tűzharcba keveredett a Kormoran nevű német könnyűcirkálóval. A tragikus kimenetelű csatát követően a hajó, teljes legénységével együtt, hullámsírba süllyedt. A rejtélyes roncsokat csak 66 évvel később, nemrégiben fedezték fel. A szenzációs hírt maga az ausztrál miniszterelnök jelentette be.

1933. július 8-án, az angliai Wallsend-on-Tyne-ban, a Swan Hunter & Wigham Richardson Limited hajógyárban kezdték meg a HMS Phaeton nevű cirkáló építését. Időközben, 1934-ben az ausztrál kormány megvásárolta a hajót, amelyet ezután a HMAS Sydney (II) névre kereszteltek át. (Az első Sydney nevű hadihajót még 1912-ben bocsátották vízre, amely egy Town-osztályú könnyűcirkáló volt.)

A Leander-osztályú cirkálót végül 1934. szeptember 22-én bocsátották vízre. A ceremónián jelen volt Ethel Bruce és felesége, S. M. Bruce is, valamint más magas rangú angol és ausztrál méltóságok. A HMAS Sydney-t 1935. szeptember 24-én (más források szerint 1936. augusztus 2-án Portsmouthban) állították szolgálatba.

A cirkáló háborús álcázó festéssel

A 6830 tonna vízkiszorítású cirkáló 171,3 m hosszú, 17,1 m széles konstrukció, míg merülési magassága 5,8 m volt. Meghajtásáról 6 db Leander-kazán, 4 db Amphion-gőzturbina gondoskodott, amely 53 700 kW teljesítményt adott le, és 4 db hajócsavart hajtott meg. Hatótávolsága 10 610 km volt 13 csomó (24 km/h) mellett. Személyzete 645 főt számlált. Fegyverzetét 8 db 152 mm L/50-es ágyú, 4 db 102 mm L/45-ös ágyú és 12 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska, valamint 8 db 533 mm-es torpedóvető cső alkotta. A lőszerraktárat védte a legnagyobb, 76 mm-es páncélzat; míg a fedélzetet és a tornyot mindössze csak 25,4 mm-es

A legénység

A HMAS Sydney, John Augustine Collins kapitány parancsnoksága alatt, először a Földközi-tengeren kezdte meg szolgálatát. A calabriai csata idején segített másoknak az olasz Espero romboló elsüllyesztésében. 1940. július 19-én a görög szigeteknél, Cape Spada közelében egy angol rombolórajjal együtt megtámadta az olasz Bartolomeo Colleoni és a Giovanni dalle Bande Nere nevű könnyűcirkálókat. A tűzharcban a ronccsá vált Bartolomeo Colleonival a rombolók torpedói végeztek. Július 27-én a Dardanelláknál, a HMS Neptune-nal közösen hullámsírba küldték az Ermioni olasz tankhajót.

Ezután augusztusban és szeptemberben először olasz állásokat lőtt a líbiai Bardijában, majd a dodekániszoszi Scarpanto repülőterét árasztotta el fegyvereinek tüzével. Októberben a HMS Orionnal már a dodekániszoszi Maltesana (Asztipálea) kikötőjét lőtték végig. Ezután Krétára szállított csapatokat. November 11-én éjjel az Orion és a HMS Ajax, valamint két romboló társaságában megtámadott egy olasz konvojt, amelyből összesen négy kereskedelmi hajót megsemmisítettek.

A HMAS Sydney ezután Máltán töltötte fel a készleteit, majd 1941. január 12-én végleg Ausztrália felé vette az irányt. Február 5-én érkezett meg Fremantle-be. Collins ekkor adta át a hajó parancsnokságát Joseph Burnett kapitánynak. A cirkáló ettől kezdve különböző járőr- és kísérő feladatokat látott el az Indiai-óceánon, valamint a csendes-óceáni vizeken. Utolsó útján, november 19-én délután 4 óra körül a nyugat-ausztráliai Cápa-öböltől nyugatra észlelt egy tőle kb. 20 km-re lévő kereskedelmi hajót. A német DSK Kormoran segédcirkáló parancsnoka, Detmers kapitány azonban először sikeresen megtévesztette a Sydney-t, ugyanis a holland Straat Malakka nevű kereskedelmi hajóként azonosította magát. A Kormoran túlélői szerint úgy 5 óra 30-kor, amikor már vagy csak 1000 méterre voltak tőle, váratlanul ágyú- és torpedótüzet zúdítottak az ausztrál cirkálóra. Az első sorozat súlyosan megrongálta a Sydney-t, valamint torpedótalálat érte az orr-részt is, amely azonnal kigyulladt. A hajó sorsa ezzel végleg megpecsételődött, és lassan eltűnt a déli horizonton.