Mentesítés után vissza a harcmezőre

Szijj Viktor főtörzsőrmester, az MH Sodró László 102. Vegyiharc Ezred mentesítő szakaszvezénylő altisztje fogad minket, a kitelepült konténeres mentesítő állomástól érkezik, amelynek ő a parancsnoka. A székesfehérvári székhelyű alakulat katonái egy többnemzeti, áprilisban megrendezendő szlovákiai gyakorlatra készülnek. Most huszonnégy fővel. Az atom-, biológiai- és vegyi (ABV) biztosítási feladataik részeként a mai nap egy harctéri szituációt szimulálnak. Ezúttal valódi szennyezettség nélkül, „szárazon”, egy hét múlva azonban már élesben történik itt majd minden. Megtudjuk: a csapat a NATO részére felajánlott multifunkciós ABV-szakasz mentesítő csoportja is egyben.

„A jelenlegi felállás a következő: Bakonykúti térségében harcolnak a mi erőink” – avat be bennünket Szijj Viktor főtörzsőrmester. Szavait a Csörlőház-bázis felől érkező „puskaropogás” zajai festik alá, így az ott zajló lövészetnek köszönhetően valóban egy harctéren kezdjük magunkat érezni.

„Feltételezzük, hogy ott kapnak egy vegyi csapást a saját csapataink” – folytatja az állomásparancsnok. „S mi most vegyi mentesítésre települtünk ki. Hamarosan érkeznek a katonáink. A mi feladatunk az, hogy a harcoló csapatainkat lementesítsük, hogy aztán vissza tudjuk őket küldeni a harcmezőre. Ez a konténer erre kiválóan alkalmas. Zászlóalj, de akár dandár szintű egységeknek a mentesítésére is képes” – teszi hozzá.

A „szennyezett térfél” felől érkezik egy magányos harcos. A várakozási körlet közelébe érkezve megállásra szólítják fel. A kézifegyverének töltetlenségét ellenőrzik, alapszabály, hogy senkinél sem lehet, nem maradhat lőszer.

Az ABV ellenőr már várja, műszerével a szennyezettség jeleit vizsgálja. „Szennyezett!” – kiáltja. A katona elindul a kijelölt személymentesítő útvonalon. Innen az első megálló az érzékenyeszköz-mentesítő. Optikák, éjjellátó, GPS, mobil, tablet – minden nála lévő eszközt ki kell pakolnia. A harcos halad tovább a fegyverállványhoz, leveti fegyverét, amit majd a többi eszközéhez hasonlóan 230 fokos gőzzel mentesítenek az állomáson. A fegyvere után az egyéb felszerelését, majd a ruháit is leveszi mind, és a mentesítő sátorban egy zuhanyos tisztasági fürdőn sétál keresztül. Menetközben az egészségügyi és lelki állapotát is ellenőrzik. A fürdetés után egy ABV ellenőr ismét megvizsgálja. „Tiszta!” – jelenti.

A katona ezt követően felveheti a mintegy negyedórás procedúra során megtisztított fegyverét, eszközeit és új ruhát is kap. A következő állomás a gyülekező körlet, majd ismét a csatatér.

A vegyiharc ezred gyakorlata közben madárcsicsergés édesíti a koratavaszi levegőt, a háttérben őzek rohangálnak, teljes nyugalomban végzi mindenki a feladatát. Az „ABV realitásába” Szijj Viktor főtörzsőrmester szavai rángatnak vissza bennünket. „Az azért egész más, amikor egyszerre ötven-hatvan katona érkezik mentesítésre, kimerülve, akár sebesülten, közülük többen nem látnak, nem hallanak. Szerencsére a katonáim kitűnően képzettek, felkészültek az ilyen rendkívül feszült helyzetekre is. Jól kezelik a stresszes embereket, türelmesen, nyugodtan. A csapatunkban tényleg mindenki segítő. Nem hagyunk magára senkit sem, mindenkit bátran, határozottan irányítunk. A mentesítő állomáson elkülönítjük a technikai eszközöket, meg a személyeket, sosem mozognak utána már együtt” – mondja.

A kiképzési foglalkozás végén mi még mozgunk egy kicsit a kitelepített mentesítő állomás körül és ismerkedünk az eszközökkel.