„Mindig össze fog tartani minket a közös hivatás”

Kiss Péter Roland tizenegyedik évfolyamos növendék szereti megmérettetni magát. Amellett, hogy elnyerte a „Kiváló Kollégista” elismerést, igyekszik a lehető legtöbb versenyre bekerülni. „Tavaly részt vettem a haditornaversenyen, illetve járőrbajnokságon is, amelyeket csapatban megnyertünk. Több táborban is jártam, köztük az Elite Challenge-en, amely mind fizikálisan, mind mentálisan igen megterhelő. Hét napot kell eltöltenünk alvás- és ételmegvonással, mindeközben a lehető legmagasabb elvárásoknak kellett megfelelnünk. A legtöbb versenyen egy napunk van rá, hogy bizonyítsunk, ezen a kihíváson azonban mind a hét napon muszáj maximálisan teljesíteni. Mintha egy héten át folyamatosan versenyeznénk. Ehhez nagyon fontos, hogy minden nap edzésben legyünk” – avatott be, majd azt is elárulta, milyen feladatok vártak rá a megmérettetésen. „Élt egy előre alkotott kép a fejemben a kihívásról, de nem igazán tudtam, mi vár rám a táborban. Az első napon minden személyes holminkat le kellett adnunk, majd megkaptuk a felszerelésünket. Csak azt vihettük magunkkal a táborba, ami szerepelt a listán. Ezután felállítottuk a tábort. Alig aludtunk, csupán egy-két óra jutott pihenésre a húsz-huszonkét óra tömény foglalkozás mellett. Evésre is csak korlátozott idő állt rendelkezésünkre. Rengeteg elméletet tanultunk, egyebek mellett egészségügyi ismereteket, térképészetet, csillagászatot, lövészetet. A vízválasztó számomra az egyik legnehezebbnek tartott harmadik nap, a Vizek Napja volt. Akkorra már kellőképpen kimerültem és kizökkentem a komfortzónámból. Aznap többször is eljutottam arra a pontra, hogy elég volt, de végül mégis kitartottam, ami nagy részben a társaimnak köszönhető. A bajtársakkal kölcsönösen támogattuk egymást. Az iskolából öten mentünk, mindannyian teljesítettük a kihívást. A táborban megismertem a saját határaimat, sok hasznos tapasztalatot sajátíthattam el, ami a jövőben jól jöhet” – avatott be, majd azt is elárulta: tervezi, hogy részt vesz a felnőtteknek szóló Elite Challenge kihíváson is.

A növendék tizedikesként érkezett a Kratochvilba, ezért azt is látja, miben különbözik más intézményektől a katonai középiskola. „Sokkal több tiszteletet vár el ez az iskola. Kevesebb a létszám, ezért szinte mindenki ismeri a másikat. Itt sokkal összetartóbb a közösség, hiszen egész nap együtt vagyunk” – mondta. A jövőben vadászpilóta szeretne lenni, ezért a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) állami légiközlekedési alapképzési szakának elvégzését tűzte ki célként. Édesapja hivatásos katonaként szolgált, határai feszegetése mellett ő motiválta arra, hogy ezt a hivatást válassza.

Pálinkás Bálint végzős növendék szintén „Kiváló Kollégista”. Már kilencedik évfolyamosként is sok versenyre jelentkezett, mert szerette volna megmérettetni magát. A haditorna-versenyen csapattársaival két éven át második helyezést értek el, majd harmadévesként sikerült nyerniük. Tavaly kijutottak az országos bajnokságra, ahol szintén első helyen végeztek. Az Elite Challenge kihívásra azért jelentkezett, mert szeretett volna tapasztalatot gyűjteni és leküzdeni az akadályokat.

„Komoly fizikai követelményeknek kellett megfelelnünk a részvételhez. A felnőtteknek való kihívástól annyiban különbözött a kadétoknak szóló, hogy tudták: növendékek vagyunk, akik katonák szeretnének lenni, és tanulni érkeztek. Figyelembe vették az életkori sajátosságokat, de volt bőven kihívás. Nekünk az egyik feladatban 50 kilométer helyett 25 kilométert kellett gyalogolnunk éjszaka, de egyenruhában, gumikarabéllyal, megpakolt hátizsákkal. Hagyományőrzőként sok túrán részt vettem, mégis az egyik legnehezebb kihívásként éltem meg. A Vizek Napja szintén mély nyomot hagyott bennem. Hordágyon kellett cipelnünk egymást a mellkasközépig érő vízben. Egyenruhában, bakancsban tapostuk az iszapot. Ez volt az egyik legmegterhelőbb rész, emellett farönköket kellett cipelnünk. Szerencsére a társaim tartották bennem a lelket. A táborban napi háromszor ehettünk, meghatározott idő alatt, sokat fogytunk. Az alvásmegvonás volt a legnehezebb számomra. A menetgyakorlatból visszatérve például egy órát pihentünk, majd elkezdtük a reggeli tornát, mintha mi sem történt volna. Mindez azonban megérte, ugyanis a hetedik nap végén, amikor megkaptuk a felvarrót és az oklevelet, azt éreztem, hogy még sosem voltam ilyen büszke magamra” – avatott be, majd azt is elmondta, hogy a kihívásnak hatalmas összetartó ereje van.

„Én még életemben nem láttam olyan csapatmunkát, mint ott. Ha valaki fel akarta adni, a társainak elé kellett állnia alakzatban és próbálni meggyőzni arról, hogy maradjon. Egyes társaim nevét a mai napig nem tudom, de ha megjelenik előttem az arcuk, azonnal megmondom a számukat, hiszen szám alapján szólítottuk egymást. Több emberrel is tartom a kapcsolatot, más iskolából is barátokat szereztem” – mesélte, majd hozzátette: eljátszott a gondolattal, hogy a jövőben a felnőtteknek szóló kihívásra is jelentkezzen. „Ha megmérettetem magam, sokat fogok rá készülni, ugyanis nem szeretnék lemorzsolódni. Ha már elkezdem, szeretném teljesíteni a kihívást” – árulta el. Azt is elmondta: mivel gyermekkora óta érdekli a honvédelem, mindig ebbe az irányba terelődött a figyelme. A jövőben az NKE katonai vezető szakán szeretne tanulni. Ehhez a Kratochvilban is hasznos ismereteket szerez. „Az iskolában eltöltött évek alatt sokat fejlődtem, sok hasznos tapasztalatot sajátítottam el. Együttműködés jellemzi a növendékeket, amely szerintem a későbbiekben is megmarad. Mindig össze fog tartani minket a közös hivatás” – hangsúlyozta.