Mit kell tudni a Mi-8-asokról?
Szöveg: honvedelem.hu / JetFly | 2008. február 1. 6:11A Mi-8-as típusú helikopterek bő negyven éve állnak szolgálatban: több ezer példány repül a világ számos pontján. Főleg szállítóhelikopterként alkalmazzák, de emellett elláthat felderítő-, tüzérségi megfigyelő, mentő- és támadófeladatokat is.
A Mi-8-ast főleg szállítóhelikopterként alkalmazzák, de emellett elláthat felderítő-, tüzérségi megfigyelő, mentő- és támadófeladatokat is.
A típus sorozatgyártása 1967-ben indult a kazanyi repülőgépgyárban, majd később a moszkvai repülőgépgyár is bekapcsolódott a gyártásba. A típus különböző változataiból egyes források szerint mintegy 11.000 darab készült, és továbbfejlesztett változatait mind a mai napig gyártják.
A helikopter szerkezete hagyományos farokrotoros kialakítású. Az ötlapátos főrotort a VR-8A főreduktoron keresztül hajtja meg a két, egyenként 1500 LE-s Izotov TV2-117A típusú gázturbinás hajtómű. A főreduktor és a két hajtómű egységét a törzs középső rész tetején, a helikopter súlypontjában helyezték el. A főreduktor háromfokozatú, egy kétfokozatú fogaskerékpárhoz csatlakozik harmadik fokozatként egy bolygómű. A főreduktor feladata a farok rotor és a különböző segédberendezések (egyenáramú generátor, hidraulika szivattyúk, légsűrítő stb.) meghajtásának biztosítása. A forgószárny lapátok csuklós bekötéssel csatlakoznak az agyhoz. A lapátok egyfőtartós kialakításúak, változó keresztmetszetű cső főtartóval, melyet repedésjelző eszközzel is elláttak. A főtartóhoz bilincsekkel rögzítették a 21 különálló méhsejt szerkezetű szekció hátsó részét. A rotorlapát belépőélét csavarokkal rögzítették a hátsó rész mellső falához. A lapátokon ébredő hajlító-csavaró lengések csillapítására hidraulikus lengéscsillapítót alkalmaznak. A háromlapátos farok rotort a faroktartó jobboldalán helyezték el. A farok légcsavar meghajtása a közlőmű tengelyen, a közbenső reduktoron, a végtengelyen, majd a végreduktoron keresztül történik.
A törzs orr-részében található a háromfős személyzetnek helyet adó repülőgépvezető fülke. A szovjet-orosz típusokra jellemzően a baloldalon található a gépparancsnok munkahelye, a jobboldalon, pedig a másodpilóta ülése. A fedélzeti technikus ülését a fülke ajtajában középen helyezték el lehajtható kivitelben. A fülke üvegezett orr-része jó kilátást biztosít. A törzs középső részében található a tehertér (utastér). A tehertér hátsó részén egy kétfelé széttárható deszantajtót alakítottak ki, ami lehetővé teszi kisebb járművek szállítását is. E mellett a baloldalon található ajtó szolgál a személyzet és az utasok ki- és beszállására, valamint az ejtőernyős ugratás is általában ezen keresztül történik. Az ajtó felett egy 150 kg teherbírású csörlőt építettek be, ami elsősorban mentésre alkalmazható. A katonai szállító változatnál a tehertér két oldalán felhajtható ülések találhatók, melyek 24 katona szállítását teszik lehetővé. (Az utasszállító változatban 28 utas szállítható.) A katonai szállító változat sebesült szállítóvá alakítva 12 hordágyon fekvő sebesültet szállíthat.
A tehertér padlózatán rögzítési pontok találhatók a szállított teher lekötésére. Külső terhek szállítására a törzs alatt kialakított trapéz mechanizmuson van lehetőség.
A törzs két oldalán kívül helyezték el a helikopter tüzelőanyag tartályait. A jobboldali térfogata 680 liter, a baloldalié 745 liter. Emellett lehetőség van a tehertérben két darab egyenként 915 literes póttartály beszerelésére is. A szögletes ablakokkal szerelt „Szalon" változat külső tüzelőanyag tartályainak térfogata 1044, illetve 1154 liter. A jobboldali tartály mellső részében kapott helyet a KO-50 típusú kerozinnal működő kályha, ami a helikopter fűtését biztosítja.
A helikopter futóműve hárompontos orrkerekes kialakítású, nem behúzható. A futóművek rugóstagjai folyadékos-gázos típusúak, a fő futóműveké kétkamrás, míg az orrfutóé egykamrás szerkezetű. Az orr futómű duplakerekes szabadon elforduló. A fő futóművek kerekei differenciáltan fékezhetők. A fékrendszer pneumatikus működtetésű.
A repülőgép fedélzeti berendezései között R-842 és R-860 típusú rádiók, ARK-9 rádióiránytű, RV-3 rádió-magasságmérő, négycsatornás robotpilóta, valamint a későbbi változatokon a faroktartó alatt kialakított dobozban széleltérítés mérő lokátor is található.
A Mi-8-asok legnagyobb arányú bevetésére a Szovjet Hadsereg 1979-ben kezdődött afganisztáni intervenciója során került sor. A tíz évig tartó háborúban mindennaposak voltak a helikopter bevetések.
A Mi-8-asok elsődleges feladata csapatok és utánpótlás szállítása volt a hegyekben harcoló mudzsahedek ellen. Emellett tűztámogatást is biztosítottak a saját csapatok részére. Bár az ellenséges vadászgépektől nem kellett tartaniuk, mégis folyamatosan veszély leselkedett rájuk a mudzsahedek vállról indítható Sztrela, majd Stringer légvédelmi rakétái személyében. A háború során szerzett tapasztalatokat hasznosítva folyamatosan próbálták növelni a helikopterek harci túlélő képességét. Így többek között fokozták a személyzet és a kritikus berendezések páncélvédettségét és infracsapda kilövő berendezésekkel is ellátták őket. Mindezek ellenére a szovjet és a szövetséges afgán csapatok Mi-8 helikoptereinek vesztesége meghaladta a százat.
A Mi-8-asokat Angolában is bevetették, ahol dél-afrikai zsoldosok repülték a kormány gépeit a lázadó UNITA fegyveresei ellen. A bevetések során a lázadók megközelítőleg húsz helikoptert lőttek le kézifegyverekkel és vállról indítható rakétákkal.
A Mi-8 és változatai harcoltak még Nicaraguában, az első és második Öbölháborúban, a Dél-szláv térség háborúiban, a Szovjetunió utódállamaiban és azok között (Abházia, Csecsenföld, Azerbajdzsán és Örményország) dúló konfliktusokban, valamint az Etiópia és Eritrea között dúló háborúban. Ezekben a háborúkban és konfliktusokban elvesztett Mi-8-asok és változatainak száma megközelíti a százat.
