Modern haderő vezetésére készülnek

Dr. Böröndi Gábor vezérezredes felidézte: az ünnepség eredete a 18. századig nyúlik vissza, de 1919-ben megszakadt, a magyar királyi Ludovika Akadémián előbb 1924-ben felelevenítettek, majd 1992-ben a hajdan végzett ludovikás tisztek élesztettek újjá. ennek az ünnepségnek az eredete a 19. századig nyúlik vissza.

„Önök ott fognak állni augusztus 20-án, a budapesti Kossuth téren, a nemzet főterén, ahol hadnagyok, tisztek lesznek. Ezzel a száznapos visszaszámlálással a tisztté válás utolsó állomásához értek” – szögezte le, hozzátéve: a majdani tisztek rendkívüli és felelősségteljes hivatást választottak. „Ma még végrehajtják az altisztek parancsait, száz nap múlva azonban már önök adnak parancsot az altiszteknek. Ma alakzatban közlekednek, ahol mindenkinek meg van a helye, száz nap elteltével azonban ezt az alakzatot már önök vezetik” – emlékeztetett a vezérezredes, aki úgy látja, a tiszti pályát választottaknak nem szabad elfelejteni, hogy az alkotmányos jogrendben csupán a honvéd esküszik fel arra, hogy élete árán is megvédi hazáját. Mint felidézte, katonai pályáját Lentiben kezdte a MH 26. Bottyán János Gépesített Lövészdandárnál, ahol szakasz, század és zászlóalj törzsfőnöki beosztásokban szolgált. „Tisztán emlékszem, hogy milyen érzések keveregtek bennem, amikor huszonévesen először néztem a szakaszomnál szolgáló katonák szemébe. Bizonytalan voltam, de aztán rájöttem: fel kell állni és vezetni kell” – húzta alá. A Honvéd Vezérkar főnöke elmondta: az augusztus 20-án tisztté váló katonák a mélyvízben ismerkednek meg az új karrierszakaszukkal.

„A beosztottjaik konkrét és átgondolt parancsokat várnak majd önöktől, ha tudják és érzik, hogy vezetik őket és fel tudnak nézni önökre. Ez a legnagyobb felelősség, mert a leendő tisztjeinkre már a megújult, modernné váló Magyar Honvédség vezetése vár. Arra készítjük fel önöket, hogy átvisznek minket a 21. századba. A változás közepébe kerültek” – szögezte le. Dr. Lippai Péter dandártábornok, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja beszédében rámutatott: a leendő tiszteknek gyakran bölcsen és határozottan kell meghozniuk nehéz döntéseket, amelyektől sorsok és életek függhetnek. „Készüljenek lelkileg és készüljenek fejben, mert a nálunk elsajátított tudás elsődlegesen csak az alapokra vonatkozik. Csak a folyamatos tanulással és felkészüléssel érhetik el azt a tudásszintet, amellyel megalapozottan hasznos tagjaivá válhatnak a megújuló honvédségnek” – fogalmazott.

Schmittné Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, az MH Ludovika Zászlóalj zászlóanyja úgy fogalmazott: édesapja és nagyapja is ludovikás katona volt: előbbi ejtőernyős századosként, utóbbi tüzértábornokként szolgált, így megtanulta, hogy ludovikás katonának lenni életforma. „A mostani száznapos ünnepségre készülve eszembe jutott a Ludovikán 1938-ban, az édesapámmal együtt végzett vitéz nemes békei Koós Ottó magyar királyi százados, akit személyesen ismerhettem” – idézte fel. Az MH Ludovika Zászlóalj zászlóanyja kiemelte: Koós élettörténete megmutatja, hogy a leendő tiszteknek meg kell őrizni az emberséget, a tisztességet, a bátorságot és a hazaszeretetet a legnehezebb emberi helyzetekben, a legádázabb történelmi korokban is.

A száznapos ünnepség elismerések átadásával zárult. A Bolyai Vándorkardot Nock Gergő, a Bolyai Dísztőrt Deák Anna Éva, a Ludovika Emlékkardot Méhes Roland hallgató zászlósok vehették át dr. Lippai Péter dandártábornoktól. A Schmittné Makray Katalin által alapított Szent László Díjat, amelyet a szolgálati feladataikat átlagon felüli szorgalommal és eredménnyel ellátó, az NKE és az MH Ludovika Zászlóalj közössége érdekében kiemelkedő munkát végző, példás helytállásról és bátorságról tanúbizonyságot tevő tisztjelölteknek ítélnek oda, Terjék Levente Zoltán hallgató zászlós kapta az idei évben.

„A katonai hivatás választásában elsősorban a kihívások keresése-teljesítése motivált” – kezdte portálunk kérdésére Méhes Roland hallgató zászlós, aki a száznapos ünnepségen elmondta: hatalmas megtiszteltetésnek éli meg, hogy megkapta az 1992-ben alapított Ludovika Emlékkardot. „Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy az egész évfolyamunk büszke lehet arra, hogy száz nap múlva, a sikeres záróvizsga után, már a tisztavatásunkon állhatunk a budapesti Kossuth téren” – tette hozzá. A honvéd tisztjelölt szerint nehéz összeegyeztetni a katonai pályát és a civil életet, de tisztában van a hivatással járó áldozatokkal, amelyeket kész meghozni. „Meggyőződésem, hogy az, aki keresi és megtalálja az arany középutat, igazán nagy élményben részesülhet” – jegyezte meg.

„A vezérezredes úr igen nagy terhet rakott a vállunkra, hiszen az új katonageneráció tagjaként mi nem pusztán az alegységeket és egységeket fogjuk vezetni, hanem a modern kihívásoknak, a közelmúlt és a jövő honvédségi fejlesztéseinek is meg kell felelnünk” – összegezte.

A Bolyai Dísztőrrel elismert hallgató zászlóst, Deák Anna Évát szintén a kihívások vonzották a hadi pályára. „Úgy gondolom, hogy az elmúlt négy év alatt kaptunk annyi tudást, hogy a tiszti pályánkat megkezdhessünk, így bizton állíthatom, hogy amint kikerülünk csapathoz vagy alakulathoz, a megszerzett tanulmányi ismereteinket a gyakorlatba is át tudjuk ültetni” – értékelte, hozzátéve: a jó katonát a bajtársiasság és a csapatban dolgozás jellemzi. Mint elmondta, társaival együtt nagyon várja azt az augusztusi keddet, amikor a haza fegyveres védelmére tehet ünnepélyes esküt az Országház előtti téren.