Mubarak nem mond le

Szöveg: honvedelem.hu / MTI | 2011. február 11. 9:13

A tisztségéhez való ragaszkodásával Hoszni Mubarak egyiptomi elnök dacosan szembeszállt a közel harmincéves uralmának lezárását követelő tüntetőkkel, ám ezzel további konfliktusnak ágyazott meg, amelyben a hadseregnek döntő szerepe lehet. Mubarak a „külföldi diktátumok” elutasításával szembement a demokratikus átmenetet szorgalmazó amerikai felhívásokkal is.

Mubarak csütörtök esti tévébeszédében a tüntetők várakozása ellenére nem jelentette be lemondását, de közölte, hogy átruházza hatalmi jogköreit alelnökére, Omar Szuleimánra.
Haszan Nafa, az egyiptomi kormánnyal szemben kritikus elemző azonban felhívta a figyelmet arra, hogy Mubarak állításával szemben megtartott magának fontos jogköröket, és a most átadottakat is bármikor visszaveheti. „Szuleimán nem oszlathatja fel a parlamentet, nem alakíthatja át a kormányt, sőt még alkotmányos reformokat sem kérhet az elnök (vagyis Mubarak) jóváhagyása nélkül" – mondta. A beszédet a kairói Tahrír téren és más egyiptomi demonstrációkon hallgató tüntetők dühösen reagáltak Mubarak bejelentéseire, hangsúlyozva, hogy nem adják fel a küzdelmet az elnök távozásáig.

Az egyiptomi események forgatagában a jelek szerint a hadseregre hárul a döntéshozatal. A katonák eddig tartózkodtak a tüntetések feloszlatásától, ám ha a demonstrációk erőszakba torkollanak – s egyes elemzők ezt valószínűnek tartják -, akkor választásra kényszerülhetnek: vagy hűek maradnak Mubarakhoz, vagy a nép mellé állnak.
Mubarak beszéde előtt, napközben az egyiptomi tévében egy egyenruhás katonai szóvivő felolvasta a fegyveres erők úgynevezett egyes számú közleményét. Eszerint a hadsereg legfelső tanácsa úgy döntött, hogy Mohamed Huszein Tantávi védelmi miniszter vezetésével folyamatosan ülésezni fog. (A testület elnöke Mubarak, de ő nem volt jelen az ülésen.) Az „egyes számú közlemény" megfogalmazás úgy hangzott, mintha a hadsereg puccsot hajtana végre. (Később egyesek a CNN amerikai hírtelevízió szerint úgy értelmezték ezt, hogy a hadsereg átveszi a hatalmat, de nem államcsíny révén).

Szuleimán maga is katona – a hírszerzés vezetője volt, mielőtt nemrégiben alelnökké nevezték ki -, az elnöki jogkörökkel történő felruházása pedig arra utal, hogy a hadsereg egyelőre szívesebben tartaná meg az átmenetet az alkotmányos keretek között.
Egyiptomi és nyugati elemzők egyetértenek abban, hogy Mubarak nem fogja fel az utca dinamikáját, s a jelek szerint „belülről próbálja meg ismét felépíteni a rendszert", ahelyett, hogy engedne a lakossági követeléseknek.
Mubarak makacskodása, hogy szeptemberig hivatalban marad, azt jelzi: egyértelműen szakított első számú szövetségesével és támogatójával, az Egyesült Államokkal, és lemondott annak évi 1,5 milliárd dolláros adományáról. A lemondás elutasításával Mubarak valószínűleg megkötötte Barack Obama kezét, jóllehet az amerikai elnök a válság alatt mindeddig tartózkodott attól, hogy nyíltan távozásra szólítsa fel őt.