Nagy-Britanniát a terrorbombázás sem törte meg

Giulio Douhet már az 1920-as évek végén papírra vetette a korlátlan légiháborúról szóló elméletét. Ennek egy lényeges eleme volt az úgynevezett terrorbombázás, melynek célja a hátország, a polgári lakosság megtörése. Az olasz tábornok úgy kalkulált, hogy kellő erődemonstráció esetén maga a polgári lakosság szorítja rá a katonai vezetést a kapitulációra. Ugyan mind korában, mind pedig később számos vita övezte az elméletet, nehezen vitatható, hogy az 1940-ben indított angliai csata kitervelői sokat tanultak az elméletből.

Oroszlánfóka

A szövetséges csapatok számos kudarcot elszenvedtek a II. világháború korai szakaszában, azonban Adolf Hitler számításai nem váltak be. A Führer arra számított, hogy ki tud egyezni Nagy-Britanniával, visszaadva annak néhány, az első világháborúban elveszített gyarmatot. Ám a berlini sportcsarnokban, 1940. júliusában elmondott beszéde süket fülekre talált. A lord Halifax vezette németbarátnak tekinthető vonal kisebbségben maradt. Ellenben Winston Churchill a parlament előtt kijelentette: „harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin és harcolunk a dombok között és a hegyekben. Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget, vagy annak nagy része le lenne igázva, a brit hajóhad segítségével folytatjuk a harcot."

Az angliai csatára az úgynevezett Seelöwe hadművelet keretei között került sor. Már 1940. júliusában felmerült egy Nagy-Britannia elleni deszant lehetősége. Ugyanakkor a legfelsőbb hadvezetésből ezt számosan politikai blöffnek tartották. Végül ezek a nézetek alulmaradtak, s első körben augusztus 15-ben jelölték meg az invázió időpontját. A tervek szerint 38 hadosztály vett volna benne részt, s ezeknek adott volna légitámogatást a 2. és 3. légiflotta, mely 2000 repülőgéppel rendelkezett. Ugyanakkor a német haditengerészet részéről ezt Erich Reader admirális hevesen ellenezte. Indokai szerint az angol haditengerészet jelentős fölénnyel rendelkezett, illetve a deszant első szakaszában a 22 partraszálló hadosztály bevetése 14 napot vett volna igénybe. A főtiszt éppen ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a Luftwaffe totális légifölényt szerezzen a brit légtérben.

RAF helyett cél a terror

Az első komolyabb támadásra már augusztus 8-án sor került. Ekkor 2669 gépet vetettek be a németek. Elsődleges céljuk a repülőterek, radarállomásokat, illetve légivezetési pontokat támadtak. A támadás nagyságára jellemző, hogy a bevethető bombázóerő 5000 gépből állt, amiket Bf109-es és Bf 110-es vadászgépek kísértek. Előbbi a német pilóták kedvence volt, holott már volt nála fejlettebb repülőgépe is a náci Németországnak. Utóbbit pedig – elsősorban lassúsága és rossz manőverezhetősége miatt – a Spitfire-ek, illetve a Hurricane-ok repülési tulajdonságokban jócskán felülmúlták. A bombázóerőket pedig főként Ju 88-as, Dornier Do 17-es, Heinkel He 111-es gépek alkották. A jelentős német számbeli fölény miatt a csata első időszakában komoly sikereket értek el. Ugyanakkor a német légierő hiába volt fejlettebb, a gépek hatósugara, terhelhetősége és üzemanyag-tartalékai csak egy viszonylag rövid tartózkodást tettek lehetővé az ellenséges légtérben.

Augusztus 24. és szeptember 6-a között a RAF pilótái közül 233-an haltak meg. gépeik közül pedig 466 pusztult el. Ez a brit légierő közel felét jelentette, hiszen az alig valamivel több mint 1000 géppel rendelkezett. Ugyanakkor az angolok válasza sem váratott sokáig magára: a németek számbeli fölényét a hadvezetés fejlesztésével és egységesítésével igyekeztek ellensúlyozni. Gyakorlatilag ekkor vetették be először azt a légvédelmet, mely példaként szolgált a későbbiekre nézve. Ugyancsak jelentős előrelépés volt, hogy a radarállomások adatait viszonylag gyorsan és nagy pontossággal egy egységes központból juttatták el a légvédelemnek. Az első szakasz gyakorlatilag szeptember 7-én zárult le, amikor is Hermann Göring a Luftwaffe parancsnoka az angol nagyvárosok ellen fordította a légierőt.

A fő célpont London volt. A fővárost november 3-ig gyakorlatilag mindennap bombázták, hogy megtörjék a hátország ellenállását. Nem menekülhetett azonban Manchester, Liverpool, Birmingham és Bristol sem. Sőt Coventry városközpontját szó szerint a földdel tették egyenlővé a német bombázások. Később éppen ez lett a szimbóluma az értelmetlen terrorbombázásnak. Azonban az angolok ellenállását még így sem sikerült megtörni. Adolf Hitler október 12-én jelentette be a Seelöwe hadművelet elhalasztását. Ennek ellenére a bombázások intenzitása csak november végétől csökkent jelentősebb mértékben, de Londont kisebb-nagyobb rendszerességgel a háború végéig támadta a német légierő.