„Nagyon kevés altiszti kar kap az Acélkockához hasonló lehetőséget”

Nyolcadszorra kezdődött meg Szentendrén az Összhaderőnemi Vezető Altiszti Tanfolyam. Mi ennek a kurzusnak a jelentősége a hazai altisztképzésben?

Az ÖVAT célja és lényege szempontjából a legkézenfekvőbb párhuzam a felsővezetői tanfolyam, ahol a jövendő parancsnokokat, vezetőket képzik, itt pedig azokat az altiszteket, akik vezénylőzászlósként, rangidős altiszti tanácsadóként szolgálnak majd a parancsnokok mellett. Magát a képzést a világban bekövetkezett biztonsági környezetváltozásoknak megfelelően kellett átalakítani, hiszen a mai világban a hadseregbe való belépéstől a karrier végéig, élethosszan tartó tanulásra van szükség az altisztek esetében is, folyamatosan bővülő ismeret- és tananyaggal.

Hányan vesznek részt a tanfolyamon?

Jelenleg tizenöt hallgatóról beszélünk. Az ÖVAT felkészíti a képzés résztvevőit az említett rangidős altiszti, tanácsadói szerepre zászlóaljszinttől egészen a Magyar Honvédség vezénylőzászlósi beosztásáig. Persze sokan nem kedvelik ezt a kifejezést, de a vonatkozó angol kifejezések – senior enlisted advisor, NCO support channel – is jól mutatják a parancsnokok részére a segítő, támogató, tanácsadói funkciót. A tananyagot is ennek megfelelően állítottuk össze.

Milyen követelményeknek kell megfelelniük a hallgatóknak?

Elsősorban a hazai, a Magyar Honvédség parancsnoka által lefektetett elvárásoknak, másodsorban a NATO 2014-ben kiadott, Németországban, a George C. Marshall Centerben tábornokok, altisztek és professzorok által kidolgozott altisztképzési javaslatához igazodnak. Magyarország szövetségesi rendszerben látja el feladatait, tehát a nemzetközi elvárásokhoz is igazodnunk kell. Bemeneti követelmény a közigazgatási alapvizsga, hiszen egy rangidős altisztnek tisztában kell lennie a miniszteriális és kormányzati működéssel, a minisztériumok közötti együttműködéssel – hogy utóbbira példát is mondjak, a határvédelmi feladatok során is rendőrökkel dolgozunk együtt. Az alapozó fázis általános ismereteket ad, de végig arra törekszünk, hogy a hallgatók kívül kerüljenek a komfortzónájukból. A hadműveleti és kiképzési fázis pedig már a magasabb törzsismeretekre készíti fel őket, hogy ha például bekerülnek egy összevont műveleti központba, törzsvezetési pontra, ott is gyorsan lássák át a folyamatokat, legyenek tisztában a katonai döntéshozatali rendszer alapelveivel. És nagyon sokat fektetünk a vezetéselméletbe is, hiszen például Korom vezérezredes úr első alapvetései közé tartozott, amikor azt mondta: azt akarja, hogy minden altiszt váljon vezetővé.

Milyen tapasztalatokról számolnak be a kurzus résztvevői?

Maga a tanfolyam húsz hetes, és természetesen igyekszünk a tapasztalatokat is feldolgozni. Például a visszajelzések alapján egészítettük ki a képzést plusz két héttel, amely ahhoz volt szükséges, hogy a hallgatóknak a tananyag elsajátítása mellett, legyen elég idejük megírni a „diplomamunkájukat”, amely egy 25-30 oldalas esszé elkészítését és megvédést foglalja magában, amely egyébként a szóbeli vizsga részét képezi. Összességében a hallgatók szeretik a tanfolyamot, bár számukra sem egyszerű: ha egy harcost húsz-huszonöt évnyi szolgálati tapasztalat után kiemelünk a mindennapi forgatagból, eleinte nehéz visszaültetni az iskolapadba. De utólag szinte egyöntetűen arról számolnak be, hogy hasznos ez a néhány hónap, amely kiszélesíti a látókörüket. Az interoperabilitás erősödése szintén nagyon fontos: megismerik egymást és a katonai szervezeteket, kialakul a személyes kapcsolat, így aztán sokkal hatékonyabban tudnak a későbbiekben együtt dolgozni, elintézni a szolgálattal kapcsolatos ügyeket.

Deklarált cél a haderőben az altiszti kar erősítése. Hol tart most ez a folyamat?

Jól ábrázolható folyamatról van szó: először 1999-ben fogalmazódott meg a Magyar Honvédség akkori vezetőiben egy jól működő, hatékony vezénylőzászlósi rendszer kialakításának szükségessége. Azóta a teljes vezető altiszti kar azon dolgozik, hogy ezt a célt elérjük. Ezt a folyamatot mindenképpen vinni kell tovább. Az elöljárók iránymutatásai, stratégiája alapján kezdtük építeni az altiszti kart, amiben abszolút partner a rendszer azóta is. Ha csak annyit mondok: a NATO két stratégiai parancsnokságának egyikén magyar a vezénylőzászlós Bogdán Tibor főtörzszászlós személyében, már az is mutat valamit. De jó példa az Acélkocka Altisztképzési Rendszer felépítése is, amelyhez hasonló lehetőséget csak nagyon kevés altiszti kar kap világszerte: ez a Magyar Honvédség vezetésének válasza a változó világ támasztotta kihívásokra, a biztonsági környezet változásaira, illetve mindarra, amit a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program elénk fektet.

Tehát a korszerűsítést célozza.

Ahogy Korom tábornok úr is fogalmazott: keleti típusú gondolkodással nem lehet nyugati típusú feladatokat végrehajtani, nyugati típusú technológiákat üzemeltetni. Az altisztek szerepe a rendszerváltás előtt a tisztek által kiadott parancsok végrehajtására korlátozódott, a világban végbement változások azonban a hadviselés rendszerében is változásokat indukáltak: felkészült, a döntéshozatali rendszer alapvető részévé váló altisztekre volt szükség. Vagyis vezetőink lényegesebb szerepet szánnak nekünk, mint azelőtt, részt kell vennünk a vezetési struktúra különböző szintjein, és fel kell készülnünk, valamint fel kell készítenünk a ránk bízottokat például az új típusú harceszközök, technikák üzemeltetésére, kezelésére, a harc megvívására. A mai altiszteknek a saját területükön és felelősségi körükben nemcsak végrehajtaniuk kell az elöljárói utasításokat, hanem nekik maguknak is döntéseket kell hozniuk, illetve elő kell készíteniük ezeket a döntéseket.

És megkapják ezért cserébe a megfelelő megbecsülést is, hogy például a kiemelkedő altisztek ne akarjanak utána át- és továbbképzésekkel inkább átnyergelni tiszti pályára?

Úgy gondolom, ma Magyarországon megtisztelő altisztnek lenni. A határvédelmi és egyéb alaprendeltetésből adódó feladatokban való részvételnek köszönhetően a katonák helye és szerepe, társadalmi elismertsége az elmúlt időszakban felértékelődött. A másik aspektus az anyagi elismertség: nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy eljussunk a mostani szintre. Ha azt vesszük, milyen szintű illetményben és egyéb juttatásokban részesül az egyéves képzés alatt és után egy 19 éves, frissen érettségizett, az Acélkocka-programba beérkező katona, azt kell mondanom: a Magyar Honvédség viszonylatában is kiemelkedő megbecsülésről beszélünk. A haderő mindent megtesz, hogy a juttatások jó szinten legyenek. Jelen pillanatban jó altisztként szolgálni: aki meg akarja találni a számítását, és karriert szeretne építeni a honvédségben, megteheti. Rendelkezésre áll a biztos alap egy élet, egy pályafutás megteremtéséhez.

Az altisztek sok más funkciójuk mellett közvetítő szerepet is betöltenek a honvédségben. Milyen visszajelzések érkeznek: a járványhelyzet miként érinti az altiszti kart?

A járvány elhárításában játszott szerep az egész Magyar Honvédségre plusz terheket ró, legyen szó a mentesítésekről, a Korridor 2 vagy a Határzár 2 feladatokról. A visszajelzések azonban abszolút pozitívak: a katonák ugyan távol vannak a családtól, de egy katona akkor érzi jól magát, ha közben hasznos is, amit tesz. Az állomány maga is büszke a végrehajtott feladatokra.

Mik az altiszti kar előtt álló legfontosabb feladatok hosszabb távon?

A legfontosabb, hogy megfeleljünk a Magyar Honvédség parancsnoka által meghatározott célkitűzéseknek, valamint a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban lefektetett stratégiának. A technikai fejlesztések kapcsán a képzési-oktatási-felkészítési rendszeren keresztül mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy felkészítsük a katonákat az új eszközök professzionális kezelésére, használatára. Szintén prioritás, hogy a vezetés-irányítás terén is a lehető legfelkészültebb altisztek tevékenykedjenek az Acélkockának köszönhetően. Teljes spektrumban öt éven belül tudjuk majd bevezetni a program minden szegmensét, onnantól még pozitívabb fejlődésnek lehetünk majd tanúi. A cél egy olyan, a haderőn belül is erős altiszti kar megteremtése, amelyre méltán lehet büszke az ország.