Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Nappal kenuzott, este aludt a város

Szöveg: B.V. | Fotó: Gémes Ildikó őrnagy és Kertész Adrienn őrnagy |  2021. július 15. 15:02

2016 óta, ötödik alkalommal szervezte meg az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár és az MH Egészségügyi Központ budaörsi telephelyének közössége az immár hagyományosnak tekinthető kenus nyaralást. A Felső-Tisza és a Túr már jól ismert kanyarulatait járta be a bő negyven fős csapat július elején.

Kenu (2)

A sátras és apartmanos szálláshely új helyszínen volt: a Bornemissza-kúriában és a hozzá tartozó, csiga- és sün-járta diófaligetben, ahol egy kuriózum, egy százévesnek mondott szilvafa is állt.

Kenuzás minden napra jutott: egy hosszú délután majd egy hosszú délelőtt a Tisza, utána négy napon át a Túr habjait szelték a kishajók. Az evezősök pedig fáradhatatlanul lapátoltak, annál is inkább, mert a bemelegítőnek szánt első napra egy 24 kilométeres kemény menet jutott, a következőkön kitűzött 12-15 kilométerek pedig a kezdeti sokkhoz képest gyerekjátéknak tűntek.

No, nem mintha azok lettek volna. A Tisza vízállása a júniusi extrém hőhullámot lezáró esők után viszonylag magas volt, így csak kevés lehetőség jutott homokpadokon sütkérezni és fürdőzni. A híres tivadari homokos föveny például térdig érő vízben állt, a Túr pedig - akár a kanyargós Öreg-, akár a majd’ nyílegyenes Szabályozott-Túr habjaiba fúrták orrukat a kenuk - hozta a szokásos formáját a bedőlt fákkal és néhol vízen kikerülhetetlen torlaszokkal.

Kenu (14)

A víz viszont tiszta volt és langyos, a fák alatt nem tűzött a nap, és az út végére mindig jutott plusz élmény, legyen szó az Öreg-Túr vízellátását biztosító kis bukógát zúgójáról, vagy a Szabályozott-Túr nagy bukójának válldögönyöző vízeséséről, de volt majomhinta Kölcsén, és a századelős technológiája ellenére ma is működőképes vízimalom Túristvándiban.

Ez a hat nap azonban nem csak a kenuzásról szólt. Egy délután még belefért egy közös bringázás a gáton - közben megcsodálva az árvízi vésztározó grandiózus építkezését - Tiszacsegére, ahol a társaság bebocsátást nyert abba a zsúpfedeles, pitvaros kis házba, ahol Móricz Zsigmond élt a családjával öt éves koráig.

Kenu (15)

Aki pedig arra vágyott, reggeli előtt csatlakozhatott a jógázókhoz, esténként pedig az „Alszik a város” (más néven Gyilkosos) nyomozós társasjátékhoz, ahol egy képzeletbeli városka lakói különböző szerepekbe bújva küzdenek azért, hogy előbb találják meg a köztük lapuló gyilkosokat, mielőtt utóbbiak számolnak le velük egyenként (persze csak játékból).

A hazafelé tartó buszúton így nem csak a lapátolásról, a torlaszok kerülgetéséről vagy a mélyre lógó ágakról a kenukba hulló pókokról, de az esti játék izgalmairól is zajlott a diskurzus.

Címkéksport
×