Néhány jótanács leendő specialistáknak

A JTAC-et (előretolt repülésirányító) és a mesterlövészt ne számítsuk ide, mivel nem a különleges erők csoportjának szerves részei. Ezek külön „szakmák”, rendszerint a már tanfolyamot végzett, tapasztalt operátorokból kerülnek ki a tagjaik.

Lássuk hát, nagy általánosságban, hol szoktak buktatók lenni! A fegyveres specialisták esetében a legnagyobb kihívás az elméleti anyag, a lövészet és a fegyverkezelés. Nagyon magas szinten bele kell ivódjon az ember izmaiba, idegrendszerébe a fegyverrel való munka, mert az ő feladatuk lesz a többi csoporttag tudásának csiszolása. Ők fogják más nemzetek katonáit vagy akár saját erők újoncait is megismertetni a fegyverek világával. Nincs más választás, mint profinak lenni…

A műszakiaknak a jelentős fizikai megterhelés mellett a hatalmas lexikális anyagot kell magukévá tenni. Jellemzően a vizsgán a számolásokat rontják el, mert ha figyelmetlenek, elveszhetnek a részletekben. A tanfolyam alatt szembesülnek azzal, hogy szó szerint jelentős teher nyomja a vállukat, mivel sok műszaki felszerelést kell cipelniük.

Az egészségügyi jelöltek közül, aki nem felel meg szerteágazó követelményeknek, az valószínűleg a szakirány komplexitását nem tudja megfelelően kezelni. Azt, hogy valaki az egyik pillanatban harcos, másik pillanatban oktató vagy éppen a katona egészségügy harctéri nagykövete, nem mindenki tudja fejben kezelni. És a minden körülmények között rajtuk lógó „medic zsák” sem könnyű. A tanfolyam hosszából adódóan erre fel tudnak készülni, az izmok hozzászoknak a terheléshez.

A híradó specialistáknak rengeteg olyan ismeretlen anyagot kell elsajátítaniuk, ami nem szerepel a hétköznapjainkban. Gyakorlati vizsgán ritkán, de láttunk már olyat, hogy valaki izgalmában elfelejtett antennát tenni a rádióra, vagy keverte az egyes rádiók kezelési fogásait. Volt már rá példa, de jellemzően a vizsga előtt unalomig gyakorolják a fogásokat, szinte álmukból ébresztve is megy nekik.

Az elmúlt években jelöltek tucatjai végeztek sikeresen tanfolyamainkon. A végén azt mondták nem tudták pontosan, mire is vállalkoztak, sokat jelentett volna számukra egy tájékoztató. Ezért „súgunk” most egy kicsit, hogy mire kell figyelni tanulás közben. Ha valakit a katonaszerencse hozzánk vezérel, és úgy érzi áthatolhatatlan akadályba ütközik, gondoljon arra, hozzá hasonló egyszerű emberek ezen egyszer már sikeresen részt vettek.

Ahogy beszélgettünk egymás között, volt olyan medic, aki szerint a fegyveres szakterület a legnehezebb. Szerintem a híradó specialista tanulnivalója a legkönnyebb és az egészségügyi specialistáé a legnehezebb. Egy biztos, bármelyiket is választja a leendő különleges műveleti katona, a tanulást és a fizikai megterhelést nem tudja megúszni. Ahogy civil életben egy kőműves, erdésztechnikus vagy betegápoló sem mentesül a fizikai kihívások alól. Nálunk is minden szakembernek megvan a maga extra felszerelése, aminek jelentős súlya van.

A tanfolyam teljes időtartalma alatt követjük a jelöltek teljesítményét. A fejlődésre, taníthatóságra koncentrálunk, nem a buktatásra, de van egy minimum, amit el kell érni. Fázisonként értékeljük őket, aki gyengén teljesít, attól megválunk.

A kiképzők egyébként nagyon segítőkészek, díjazzák, ha valaki akar tanulni. Akiben az elöljáró fantáziát és elég motivációt lát, azt külföldi képzésekre küldi. Az utóbbi tizenöt évben tucatjával végeztek különböző iskolákban különleges műveleti katonáink, ahol idegen nyelvet és szakmát tanulhattak. A beléjük fektetett pénz és idő főleg hadműveleti területen térült meg.

Következő írásunkban a terepen való közlekedésről, a tereptanról, navigációról fogunk beszélni.